Pál első levele korinthusiakhoz

chapter 1


Chapters:


verse #1

Pál, Krisztus Jézusnak Isten akarata által elhívott apostola és Szosztenész testvér


verse #2

az Isten Korintusban lévő egyházának írnak, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik Urunknak, Krisztus Jézusnak nevét segítségül hívják bármely helyen, ki az övék is, a mienk is.


verse #3

Kegyelem néktek és békesség Atyánktól, Istentől és Krisztus Jézus Úrtól.


verse #4

Mindenkor hálát adok Istennek értetek, Istennek arra a kegyelmére gondolva, melyet a Krisztus Jézusban nektek adott,


verse #5

hogy őbenne mindenben meggazdagodtatok, mindenféle igében és mindenféle ismeretben, abban a mértékben,


verse #6

ahogy a Krisztus bizonyságtétele köztetek bizonyos lett,


verse #7

úgyhogy a kegyelem egy ajándékában sem szűkölködtök, amíg Urunknak, a Krisztus Jézusnak lelepleződését várjátok.


verse #8

Ő pedig szilárdságot fog adni nektek a végső időkre, hogy feddhetetlenek legyetek Jézus Urunknak napján.


verse #9

Hű az Isten, aki elhívott titeket Fiának, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak közösségébe.


verse #10

Urunknak, a Krisztus Jézusnak neve által felszólítalak titeket testvéreim, hogy mindnyájatoknak ugyanaz legyen a beszédetek, s ne legyenek köztetek hasadások, hanem ugyanabban a meglátásban és ugyanabban a megismerésben legyetek helyreállítva.


verse #11

Kloé emberei ugyanis világossá tették előttem felőletek testvéreim, hogy vetélkedések vannak köztetek.


verse #12

Úgy értem, hogy közületek így szólnak egyesek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én a Krisztusé.


verse #13

Részekre osztották a Krisztust? Vagy Pál feszíttetett meg értetek? Vagy Pál nevébe merítkeztetek be?


verse #14

Hálát adok, hogy közületek senkit sem merítettem be, csak Kriszpuszt és Gájuszt.


verse #15

Hogy valaki azt ne mondja, hogy az én nevembe merítkeztetek be.


verse #16

Bemerítettem még Sztefánász házát is. Egyébiránt nem tudom, hogy valaki mást bemerítettem volna.


verse #17

A Krisztus ugyanis nem bemeríteni küldött engem, hanem örömüzenetet hirdetni, nem a szó bölcsességével, hogy a Krisztus keresztje üressé ne váljék.


verse #18

A keresztről szóló ige ugyanis ostobaság azoknak, akik elvesznek, nekünk azonban, akik megszabadulunk, Istennek hatalma.


verse #19

Hiszen így írták meg: „Megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, s az értelmesek értését elvetem.”


verse #20

Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a világkorszaknak vitatkozója? Nem tette-e ostobasággá Isten a világ bölcsességét?


verse #21

Miután a világ a bölcselet által nem ismerte meg az Istent az isteni bölcsességben, Isten úgy látta jónak, hogy „ostoba” igehirdetéssel mentse meg a hívőket.


verse #22

Miután a zsidók is jeleket kívánnak, hellének is bölcsességet keresnek,


verse #23

mi megfeszített Krisztust hirdetünk a zsidóknak botrányul, helléneknek ostobaságul,


verse #24

a választottaknak maguknak azonban, zsidóknak is, helléneknek is Krisztusul, Isten hatalmául, Isten bölcsességéül.


verse #25

Mert Isten ostobasága bölcsebb az embereknél, és Isten erőtlensége erősebb az embereknél.


verse #26

Nézzetek csak vissza elhívatástok idejére, hogy nem sokan voltatok hús szerint bölcsek, nem sokan hatalmasok, nem sokan előkelőek.


verse #27

Ellenkezőleg, Isten azt választotta ki, ami ostoba a világban, hogy a bölcseket megszégyenítse, ami a világban erőtelen, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse azt, ami erős


verse #28

és azt választotta ki Isten, ami a világban nem nemes, ami megvetett, sőt a nem levőket, hogy hatástalanná tegye azt, ami van,


verse #29

hogy az Isten előtt egy hús se dicsekedhessék.


verse #30

Mert őtőle van, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok, kit Isten bölcsességünkké tett, továbbá igazságosságunkká, megszentelődésünkké, megváltásunkká is,


verse #31

hogy – amint írva van – „aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”

Chapters:


Books