Nehémiás könyve
5. fejezet
1. vers
Közben pedig a köznép és asszonyaik erősen zúgolódni kezdtek zsidó testvéreik ellen.
2. vers
Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabona kell nekünk, hogy együnk és élhessünk.
3. vers
Voltak, akik meg ezt mondták: Mezőinket, szőlőinket, sőt házainkat is zálogba kell adnunk, hogy gabonát vehessünk, mert éhezünk.
4. vers
Mások pedig így szóltak: Mezőinkre és szőlőinkre pénzt vettünk föl kölcsön, hogy adót tudjunk fizetni a királynak.
5. vers
És íme, bár a mi testünk ugyanolyan, mint testvéreink teste, és a mi fiaink is olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabságra kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak is már szolgának eladott leányaink, és nincs erőnk arra, hogy őket megváltsuk, hisz mezőink és szőlőink már másokéi.
6. vers
Igen nagy haragra gerjedtem azért, amikor panaszukat és e dolgokat hallottam.
7. vers
Magamba mélyedve gondolkodtam erről, majd megróttam az elöljárókat és a főembereket. Ezt mondtam nekik: Ti saját testvéreiteket uzsorázzátok ki! Azután nagygyűlést hívtam össze ügyükben,
8. vers
és ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint megváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig el akarjátok adni testvéreiteket, hogy majd nekünk kelljen megvennünk őket?! Erre ők elhallgattak, és nem tudtak felelni semmit.
9. vers
Akkor ezt mondtam: Nem jó dolog az, amit tesztek. Hát nem akartok Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?
10. vers
Hiszen magam, testvéreim és szolgáim is kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük e tartozást!
11. vers
Ti is adjátok vissza nekik még ma mezőiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat! Sőt ezenfelül a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is engedjétek el!
12. vers
Ők így feleltek: Visszaadjuk, és nem veszünk el tőlük semmit. Úgy cselekszünk, ahogy mondod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
13. vers
Ruhámat is megráztam, és azt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt a fogadalmat. Az egész gyülekezet pedig rámondta: Ámen. És dicsérték az Urat, a nép pedig e szerint a fogadalom szerint cselekedett.
14. vers
Sőt attól a naptól fogva, amelyen Júda földjére helytartóul rendeltek, Artahsasztá király huszadik esztendejétől fogva a harminckettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig sem én, sem az én testvéreim nem ettük a helytartónak járó kenyeret.
15. vers
Holott a korábbi helytartók, akik előttem voltak, megterhelték a népet, és negyven ezüstsékelnél is többet szedtek be tőlük kenyérért és borért, sőt még az embereik is zsarnokoskodtak a népen. De én nem így tettem, mivel félem az Istent.
16. vers
Sőt még a várfalon is dolgoztam, és mezőt nem szereztem, és minden szolgám részt vett ott a munkában.
17. vers
Ráadásul az én asztalomnál evett százötven zsidó főember, továbbá azok, akik a körülöttünk lakó népek közül jöttek hozzánk.
18. vers
Ezt készítették naponként: egy ökröt, hat kövér juhot, valamint szárnyasokat is készítettek nekem, és tíznaponta bőségesen jutott különféle bor is. Mindemellett én nem kívántam beszedni a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz szolgálatot végzett ez a nép.
19. vers
Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamra, és mindarról, amit e néppel cselekedtem!
Könyvek
