Nehémiás könyve
capítulo 5
verso 1
Közben pedig a köznép és asszonyaik erősen zúgolódni kezdtek zsidó testvéreik ellen.
verso 2
Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabona kell nekünk, hogy együnk és élhessünk.
verso 3
Voltak, akik meg ezt mondták: Mezőinket, szőlőinket, sőt házainkat is zálogba kell adnunk, hogy gabonát vehessünk, mert éhezünk.
verso 4
Mások pedig így szóltak: Mezőinkre és szőlőinkre pénzt vettünk föl kölcsön, hogy adót tudjunk fizetni a királynak.
verso 5
És íme, bár a mi testünk ugyanolyan, mint testvéreink teste, és a mi fiaink is olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabságra kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak is már szolgának eladott leányaink, és nincs erőnk arra, hogy őket megváltsuk, hisz mezőink és szőlőink már másokéi.
verso 6
Igen nagy haragra gerjedtem azért, amikor panaszukat és e dolgokat hallottam.
verso 7
Magamba mélyedve gondolkodtam erről, majd megróttam az elöljárókat és a főembereket. Ezt mondtam nekik: Ti saját testvéreiteket uzsorázzátok ki! Azután nagygyűlést hívtam össze ügyükben,
verso 8
és ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint megváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig el akarjátok adni testvéreiteket, hogy majd nekünk kelljen megvennünk őket?! Erre ők elhallgattak, és nem tudtak felelni semmit.
verso 9
Akkor ezt mondtam: Nem jó dolog az, amit tesztek. Hát nem akartok Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?
verso 10
Hiszen magam, testvéreim és szolgáim is kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük e tartozást!
verso 11
Ti is adjátok vissza nekik még ma mezőiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat! Sőt ezenfelül a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is engedjétek el!
verso 12
Ők így feleltek: Visszaadjuk, és nem veszünk el tőlük semmit. Úgy cselekszünk, ahogy mondod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
verso 13
Ruhámat is megráztam, és azt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt a fogadalmat. Az egész gyülekezet pedig rámondta: Ámen. És dicsérték az Urat, a nép pedig e szerint a fogadalom szerint cselekedett.
verso 14
Sőt attól a naptól fogva, amelyen Júda földjére helytartóul rendeltek, Artahsasztá király huszadik esztendejétől fogva a harminckettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig sem én, sem az én testvéreim nem ettük a helytartónak járó kenyeret.
verso 15
Holott a korábbi helytartók, akik előttem voltak, megterhelték a népet, és negyven ezüstsékelnél is többet szedtek be tőlük kenyérért és borért, sőt még az embereik is zsarnokoskodtak a népen. De én nem így tettem, mivel félem az Istent.
verso 16
Sőt még a várfalon is dolgoztam, és mezőt nem szereztem, és minden szolgám részt vett ott a munkában.
verso 17
Ráadásul az én asztalomnál evett százötven zsidó főember, továbbá azok, akik a körülöttünk lakó népek közül jöttek hozzánk.
verso 18
Ezt készítették naponként: egy ökröt, hat kövér juhot, valamint szárnyasokat is készítettek nekem, és tíznaponta bőségesen jutott különféle bor is. Mindemellett én nem kívántam beszedni a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz szolgálatot végzett ez a nép.
verso 19
Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamra, és mindarról, amit e néppel cselekedtem!
Libros
