Nehémiás könyve
capítulo 4
verso 1
Amikor Szanballat meghallotta, hogy építjük a kőfalat, haragra gerjedt, nagyon bosszankodott, és gúnyolta a zsidókat.
verso 2
Ezt mondta testvérei és a samáriai sereg előtt: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajon megengedték-e ezt nekik? Talán már áldozni is fognak? Még ma be akarják fejezni? Tán életre keltik a köveket e porhalmazból, holott azok elégtek?
verso 3
Az ammóni Tóbijjá, aki mellette állt, azt mondta: Bármit építsenek is, ha egy róka fölugrik rá, ledönti kőfalukat.
verso 4
Halld meg, ó, Istenünk, hogyan tesznek csúffá bennünket! Fordítsd vissza gyalázásukat az ő fejükre, és add őket prédára a rabság földjén.
verso 5
Ne fedezd el hamisságukat, és bűnüket ne töröld el arcod elől, mert téged bosszantottak az építők előtt!
verso 6
Mi pedig tovább építettük a falat úgy, hogy már félig elkészült az egész fal, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.
verso 7
Mikor azonban meghallotta Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, az ammóniak és az asdódiak, hogy folyik Jeruzsálem várfalának javítása, és a rések betömése megkezdődött, igen nagy haragra gerjedtek.
verso 8
Mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy eljönnek, megostromolják Jeruzsálemet, és a népet megrémítik.
verso 9
Mi azonban imádkoztunk Istenünkhöz, és éjjel-nappal őrséget állítottunk védelmül ellenük.
verso 10
De azt mondták a júdaiak: Fogytán a teherhordók ereje, a rom pedig sok, képtelenek vagyunk építeni a várfalat.
verso 11
Ellenségeink pedig azt mondták: Nem is sejtik, nem is veszik észre, egyszer csak bemegyünk közéjük. Megöljük őket, és megállítjuk a munkát.
verso 12
Akkor eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, akik körülöttünk laktak, és tízszer is figyelmeztettek: Térjetek vissza hozzánk!*
verso 13
Azért odaállítottam a népet a hely legalsó, nyílt részére, a várfal mögé nemzetségeik szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és íjaikkal együtt.
verso 14
Majd körültekintettem, megálltam, és így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségetekért és házatokért!
verso 15
Amikor pedig meghallották az ellenségeink, hogy megtudtuk szándékukat, és hogy Isten semmivé tette a tervüket, mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához.
verso 16
De attól a naptól fogva embereimnek csak az egyik fele dolgozott, másik fele pedig dárdákkal, pajzsokkal, íjakkal és páncéllal volt fölfegyverkezve, a fejedelmek pedig ott álltak egész Júda háznépe mögött.
verso 17
A falon munkálkodók és a teherhordók egyik kezükkel a munkát végezték, a másik kezük pedig a fegyvert tartotta.
verso 18
Akik pedig építettek, azoknak a fegyvere a derekukra volt kötve, és így építettek. A kürtös pedig mellettem állt.
verso 19
Majd így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka nagyon sok és kiterjedt, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól.
verso 20
Azért ha a kürt szavát halljátok, gyűljetek ide hozzánk mindenhonnan. Istenünk harcol értünk!
verso 21
Úgy dolgoztunk az építkezésen, hogy a fele dárdát tartott hajnalhasadtától fogva egészen a csillagok följöttéig.
verso 22
Ugyanakkor megparancsoltam a népnek, hogy minden ember Jeruzsálemben háljon szolgáival együtt, és éjszaka őrködjenek, nappal meg dolgozzanak.
verso 23
Sem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem a kíséretemben levő őrök nem vetettük le a ruhánkat. Még vízért is mindenki a fegyverével ment.
Libros
