Mikeás próféta könyve
2. fejezet
Intés a csalárdok és zsarolók ellen
1. vers
Jaj azoknak, akik hamisságot gondolnak ki,
és gonoszságot terveznek fekvőhelyükön,
s mihelyt megvirrad, végrehajtják azt,
mert van hozzá hatalmuk!
2. vers
Megkívánják a mezőket, és elrabolják;
a házakat is elveszik.
Nyomorgatják a gazdát és háza népét,
az embert és birtokát.
3. vers
Ezért azt mondja az Úr:
Íme, én is gonoszt gondolok e nemzedék ellen,
amelyből nem vonhatjátok ki nyakatokat,
és nem járhattok majd kevélyen,
mivel gonosz idő lesz az!
4. vers
Azon a napon példabeszéd támad rólatok,
és siratóéneket mondanak e szavakkal:
Végünk van! Elpusztulunk!
Népem örökségét elcserélik!
Jaj, elrabolják tőlünk,
hűtleneknek osztják szét mezeinket!
5. vers
Ezért nem lesz az Úr gyülekezetében,
aki mérőzsinórral kimérje a neked járó részt.
6. vers
Ne prófétáljatok! Ne hirdessetek ilyeneket,
nem jöhet ilyen gyalázat!
7. vers
Mondhatnak-e ilyet Jákób házának:
Hát türelmetlen az Úr lelke?
Az ő cselekedetei ezek?
Nem válnak-e javára szavaim annak,
aki igazként jár?
8. vers
És ti ellenségként támadtok népemre:
letépitek a köntöst és a palástot
a gyanútlanul járókról,
a háborútól idegenkedőkről.
9. vers
Népem asszonyait kiűzitek
boldog otthonukból,
kisdedeiktől örökre elveszitek ékességemet.
10. vers
Keljetek föl, és menjetek ki innen,
mert ez nem a nyugalom helye.
Elvesztek a tisztátalanság miatt,
a borzasztó veszedelem miatt!
11. vers
Ha egy szélhámos és csalárd
így hazudozna:
„Borról és részegítő italról prédikálok neked!”,
az volna e nép prófétája.
12. vers
Mindenestül egybegyűjtelek téged, Jákób!
Összeszedem Izráel maradékát.
Összegyűjtöm őket, mint a juhokat az akolba,
mint a nyájat a karámjába;
hemzseg majd ott a sokaság.
13. vers
Előttük megy föl, aki utat tör,
kitörnek, átmennek a kapun,
kivonulnak, és előttük megy át királyuk,
és élükön maga az Úr!
Könyvek
