A jelenések könyve
10. fejezet
A mennydörgő hangú angyal parancsa
1. vers
És láttam egy másik, felhőbe öltözött, erős angyalt leszállni az égből: a fején szivárvány volt, arca, mint a nap, és lába, mint a tűzoszlop.
2. vers
Kezében egy nyitott könyvecske volt, és jobb lábát a tengerre tette, bal lábát pedig a földre,
3. vers
és nagy hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít, és amikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés hangja.
4. vers
Amikor megszólalt a hét mennydörgés hangja, írni készültem, de egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amit a hét mennydörgés szólt, és ne írd le azokat!
5. vers
És az angyal, akit a tengeren és a földön láttam állni, felemelte jobb kezét az égre,
6. vers
és megesküdött az örökkön örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy idő többé nem lesz.
7. vers
Hanem a hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor trombitálni kezd, akkor beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.
Jánosnak meg kell ennie a könyvet
8. vers
És a hang, amelyet hallottam a mennyből, ismét megszólított, és azt mondta: Menj el, és vedd át a nyitott könyvet, amely a tengeren és a földön álló angyal kezében van!
9. vers
Odamentem az angyalhoz, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: Vedd és edd meg, és megkeseríti a gyomrodat, jóllehet a szádban édes lesz, mint a méz.
10. vers
Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, megettem, és a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, megkeseredett a gyomrom.
11. vers
És azt mondta nekem: Ismét prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.
Könyvek
