Pál levele a galatákhoz
2. fejezet
Pált az apostolok elismerik Jeruzsálemben
1. vers
Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, és magammal vittem Tituszt is.
2. vers
Kijelentés következtében mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiábavaló ne legyen futásom.
3. vers
De még a velem levő Tituszt sem kényszerítette senki körülmetélkedésre, noha görög volt,
4. vers
még a belopakodott hamis testvérekért sem, akik alattomban közénk lopóztak, hogy kikémleljék szabadságunkat, amelyet Krisztus Jézusban kaptunk, és így minket szolgává tegyenek.
5. vers
Ezeknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.
6. vers
Azok, akiket tekintélyeseknek tartanak – hogy régen mik voltak, azzal nem törődöm, hiszen Isten nem nézi az ember személyét –, azok a tekintélyesek engem semmire sem köteleztek.
7. vers
Ellenkezőleg: látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, csakúgy, mint Péterre a körülmetélésé.
8. vers
Mert aki munkálkodott Péterben a körülmetéltek közötti apostolságra, az általam is munkálkodott a pogányok között.
9. vers
És amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adatott kegyelmet, a közösség jeléül jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok közé menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez.
10. vers
Csak azt kérték, hogy a szegényekről megemlékezzünk, és ezt igyekeztem meg is tenni.
Pál vitája Péterrel
11. vers
Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert rászolgált a feddésre.
12. vers
Mert mielőtt néhányan odajöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett, amikor pedig azok megérkeztek, visszavonult és elkülönült, mert félt a körülmetélkedésből valóktól.
13. vers
És vele képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy Barnabás is belesodródott képmutató magatartásukba.
14. vers
De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen, az evangélium igazságának megfelelően, mindnyájuk előtt azt mondtam Kéfásnak: Ha te zsidó létedre pogány módra, nem pedig zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
15. vers
Mi természet szerint zsidók és nem a pogányok közül való bűnösök vagyunk,
16. vers
és tudjuk azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből, nem pedig a törvény cselekedeteiből, mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg senki.
17. vers
Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen!
18. vers
Mert ha amiket leromboltam, azokat ismét fölépítem, törvényszegőnek bizonyulok.
19. vers
Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20. vers
Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
21. vers
Nem teszem érvénytelenné az Isten kegyelmét, mert ha törvény által van az igazság, akkor Krisztus hiába halt meg.
Könyvek
