Pál levele a filippiekhez

2. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4


Jézus Krisztus alázata a gyülekezet mintaképe


1. vers

Ha azért van Krisztusban vigasztalás, ha van szeretetteljes bátorítás, ha van Lélekben való közösség, ha van irgalom és könyörületesség,


2. vers

teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek,


3. vers

semmit sem cselekedve versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál.


4. vers

Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.


5. vers

Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt,


6. vers

aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő,


7. vers

hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez.


8. vers

És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.


9. vers

Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való,


10. vers

hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké,


11. vers

és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.


Az üdvösség munkálása félelemmel és rettegéssel


12. vers

Azért, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak jelenlétemben, hanem sokkal inkább most távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,


13. vers

mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.


14. vers

Zúgolódás és kételkedés nélkül tegyetek mindent,


15. vers

hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint a csillagok a világban,


16. vers

az élet beszédéhez ragaszkodva, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.


17. vers

De ha kiontatom is italáldozatként hitetek áldozatában és szolgálatában, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal.


18. vers

Ugyanígy ti is örüljetek, örüljetek velem együtt.


Pál Timóteust és Epafroditoszt küldi a gyülekezethez


19. vers

Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldöm hozzátok, hogy dolgaitokról értesülve én is felviduljak.


20. vers

Mert nincs senkim, aki hozzá hasonló lelkületű lenne, és igazán szívén viselné dolgaitokat.


21. vers

Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Jézus Krisztusét.


22. vers

Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy úgy szolgált együtt velem az evangélium ügyé­ben, mint atyjával a gyermek.


23. vers

Azt remélem, hogy mihamarabb elküldöm, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim.


24. vers

De bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar elmegyek.


25. vers

De szükségesnek tartottam, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, aki, mint a ti küldöttetek, szükségeimben szolgálatomra volt,


26. vers

mivel nagyon vágyott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy betegeskedik.


27. vers

Mert bizony halálosan beteg volt, de Isten könyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne jöjjön.


28. vers

Sietve útnak indítottam tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és nekem is kisebb legyen a szomorúságom.


29. vers

Fogadjátok őt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket,


30. vers

mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, amikor életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal kárpótolja hiányotokat.

Fejezetek:


Könyvek