Pál első levele a thesszalonikaiakhoz
4. fejezet
Intés megszentelődésre
1. vers
Továbbá kérünk és intünk titeket, testvéreim az Úr Jézusban, hogy amint tőlünk tanultátok, hogy miképpen kell Istennek tetsző módon élnetek, amint így is éltek, abban egyre gyarapodjatok.
2. vers
Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus által.
3. vers
Mert ez Isten akarata, a ti megszentelődésetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok,
4. vers
hogy mindegyikőtök szentül és tisztán őrizze meg testét,
5. vers
nem szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent,
6. vers
és hogy senki ne legyen szertelen, és ne károsítsa meg valamely dologban a testvérét, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint előbb is mondtuk nektek, és bizonyságot tettünk róla.
7. vers
Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.
8. vers
Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is adta nekünk.
9. vers
A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, mert titeket Isten tanított meg arra, hogy egymást szeressétek,
10. vers
és gyakoroljátok is azt minden testvér iránt egész Macedóniában. Kérünk is titeket, testvéreim, hogy mindinkább bővölködjetek ebben,
11. vers
és becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, a magatok dolgával törődjetek, és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok, ahogyan rendeltük nektek,
12. vers
és a kívül lévőkkel illő módon viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.
Krisztus eljövetele és a feltámadás rendje
13. vers
Nem akarom továbbá, testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
14. vers
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, ugyanúgy Isten Jézus által, vele együtt előhozza azokat, akik elaludtak.
15. vers
Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.
16. vers
Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak,
17. vers
azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.
18. vers
Azért hát vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel.
Könyvek
