Pál első levele a thesszalonikaiakhoz

Capítulos:

1 2 3 4 5

verso 1

Továbbá kérünk és intünk titeket, testvéreim az Úr Jézusban, hogy amint tőlünk tanultátok, hogy miképpen kell Istennek tetsző módon élnetek, amint így is éltek, abban egyre gyarapodjatok.

verso 2

Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus által.

verso 3

Mert ez Isten akarata, a ti megszentelődésetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok,

verso 4

hogy mindegyikőtök szentül és tisztán őrizze meg testét,

verso 5

nem szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent,

verso 6

és hogy senki ne legyen szertelen, és ne károsítsa meg valamely dologban a testvérét, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint előbb is mondtuk nektek, és bizonyságot tettünk róla.

verso 7

Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.

verso 8

Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is adta nekünk.

verso 9

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, mert titeket Isten tanított meg arra, hogy egymást szeressétek,

verso 10

és gyakoroljátok is azt minden testvér iránt egész Macedóniában. Kérünk is titeket, testvéreim, hogy mindinkább bővölködjetek ebben,

verso 11

és becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, a magatok dolgával törődjetek, és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok, ahogyan rendeltük nektek,

verso 12

és a kívül lévőkkel illő módon viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.

verso 13

Nem akarom továbbá, testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.

verso 14

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, ugyanúgy Isten Jézus által, vele együtt előhozza azokat, akik elaludtak.

verso 15

Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.

verso 16

Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak,

verso 17

azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

verso 18

Azért hát vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel.

Capítulos:

1 2 3 4 5