⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A krónikák első könyve
21. fejezet
1. vers
Sátán aztán úgy döntött, hogy megtámadja Izraelt, és arra indította Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izraelben.
2. vers
Dávid akkor így szólt Joábhoz és a nép vezetőihez: „Menjetek, számoljátok meg Izraelt Beér-Sebától Dánig, és jelentsétek nekem, hogy megtudjam a létszámukat.”
3. vers
Joáb azonban ezt mondta: „Adja Jehova, hogy százszorosára növekedjen a nép! Ó, uram, királyom, hát nem mindnyájan az én uram szolgái ők? Miért akar az én uram ilyet tenni? Miért tenné vétkessé Izraelt?”
4. vers
Ám a király szava erősebb volt, mint Joábé. Így hát Joáb elment, és bejárta egész Izraelt, aztán megérkezett Jeruzsálembe.
5. vers
Ekkor átadta Dávidnak az összeírt nép számadatait. Izraelben összesen 1 100 000 kardforgató férfi volt, Júdában pedig 470 000.
6. vers
De Lévit és Benjámint nem számlálta meg, mert Joáb megvetette a király szavát.
7. vers
Az igaz Istennek egyáltalán nem tetszett az, ami történt, ezért lesújtott Izraelre.
8. vers
Dávid akkor ezt mondta az igaz Istennek: „Igen nagy bűnt követtem el azzal, amit tettem. Most azért kérlek, bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert nagyon ostobán cselekedtem.”
9. vers
Jehova ekkor így szólt Gádhoz, Dávid látnokához:
10. vers
„Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Három lehetőség közül választhatsz. Válassz, melyiket tegyem veled.’«”
11. vers
Gád tehát bement Dávidhoz, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova: »Válassz:
12. vers
Három évig éhínség legyen? Vagy három hónapig pusztítsanak téged ellenségeid, miközben utolér ellenfeleid kardja? Vagy három napig Jehova kardja büntessen, mialatt járvány sújtja az országot, és Jehova angyala pusztít Izrael egész területén?« Most hát gondold át, hogy mit feleljek annak, aki küldött engem.”
13. vers
Dávid erre így szólt Gádhoz: „Nagyon gyötrődöm emiatt. Inkább Jehova sújtson csapással, mert ő nagyon irgalmas, de emberek kezébe ne kerüljek.”
14. vers
Jehova akkor előidézte, hogy járvány pusztítson Izraelben, úgyhogy 70 000 ember halt meg Izraelben.
15. vers
Az igaz Isten angyalt küldött Jeruzsálembe, hogy ott is pusztítást végezzen. De amikor Jehova látta, hogy az angyal hozzá akar kezdeni a pusztításhoz, sajnálatot érzett a csapás miatt, és így szólt az angyalhoz, aki pusztított: „Elég! Engedd le a kezed!” Jehova angyala ekkor a jebuszita Ornán szérűjének a közelében állt.
16. vers
Amikor Dávid felnézett, látta, hogy Jehova angyala ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, melyet Jeruzsálem felé nyújtott. Erre Dávid és a vének zsákruhába öltözve arcra borultak.
17. vers
Dávid így szólt az igaz Istenhez: „Hát nem én mondtam, hogy számolják meg a népet? Én vétkeztem, és én tettem rosszat. De ezek az emberek, ezek mit tettek? Ó, Jehova Istenem, engem sújtsál csapással, kérlek, és apám házát, de a népedre ne mérj csapást!”
18. vers
Jehova angyala aztán szólt Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, hogy menjen fel, és állítson oltárt Jehovának a jebuszita Ornán szérűjén.
19. vers
Dávid tehát felment Gád szavára, melyet ő Jehova nevében mondott.
20. vers
Közben Ornán megfordult, és látta az angyalt, négy fia pedig, aki vele volt, elrejtőzött. Ornán ekkor búzát csépelt.
21. vers
Amikor Dávid elment hozzá, Ornán odanézett, és meglátta Dávidot. Nyomban eljött a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt.
22. vers
Dávid így szólt Ornánhoz: „Add el nekem a szérűt, hogy oltárt építhessek Jehovának. Teljes árán add el nekem, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”
23. vers
Ornán azonban ezt mondta Dávidnak: „Vedd csak el magadnak, és azt tegye uram, a király, amit jónak lát. Tessék, odaadom a marhákat égőáldozatul, a cséplőszánt tűzifának, a búzát meg gabonaáldozatul. Mindet odaadom.”
24. vers
Dávid király azonban ezt mondta Ornánnak: „Nem. Inkább teljes árán veszem meg, mert nem veszem el, ami a tiéd, hogy azt adjam oda Jehovának, és nem fogok ingyen kapott égőáldozatokat bemutatni.”
25. vers
Így hát Dávid 600 sekel súlyú aranyat adott Ornánnak a helyért.
26. vers
És Dávid oltárt épített ott Jehovának, majd égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlott fel, és segítségül hívta Jehovát. Ő erre úgy válaszolt, hogy tüzet küldött az égből az égőáldozati oltárra.
27. vers
Majd Jehova utasította az angyalt, hogy tegye vissza kardját a hüvelyébe.
28. vers
Attól fogva, hogy Dávid látta, hogy Jehova válaszolt neki a jebuszita Ornán szérűjén, rendszeresen áldozatot mutatott be ott.
29. vers
De Jehova hajléka, amelyet Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár abban az időben Gibeon magaslatán volt.
30. vers
Dávid azonban nem tudott oda elmenni, hogy kikérje Isten tanácsát, mert megrettent Jehova angyalának a kardjától.
Könyvek
