15. fejezet
Dávid pedig házakat épített magának Dávid városában, ezenkívül helyet készített az igaz Isten ládájának, és sátrat állított fel neki.
Akkor így szólt: „Senki sem hordozhatja az igaz Isten ládáját, csak a léviták, mert Jehova őket választotta ki arra, hogy hordozzák Jehova ládáját, és hogy mindig szolgálják őt.”
Dávid aztán egybegyűjtötte egész Izraelt Jeruzsálembe, hogy felvigyék Jehova ládáját arra a helyre, amelyet készített neki.
Dávid összegyűjtötte Áron leszármazottait meg a lévitákat:
a kehátiták közül Urielt, a vezetőt és 120 testvérét;
a méráriták közül Asáját, a vezetőt és 220 testvérét;
a gersomiták közül Jóelt, a vezetőt és 130 testvérét;
Elicáfán leszármazottai közül Semáját, a vezetőt és 200 testvérét;
Hebron leszármazottai közül Elielt, a vezetőt és 80 testvérét;
Uzziel leszármazottai közül pedig Amminádábot, a vezetőt és 112 testvérét.
Dávid ezenkívül hívatta Cádók és Abjátár papokat, továbbá a lévita Urielt, Asáját, Jóelt, Semáját, Elielt és Amminádábot,
és így szólt hozzájuk: „Ti vagytok a léviták nemzetségfői. Szenteljétek meg magatokat a testvéreitekkel együtt, és vigyétek fel Jehovának, Izrael Istenének ládáját arra a helyre, amelyet készítettem neki.
Mivel először nem ti vittétek a ládát, Jehova Istenünk haragja fellángolt ellenünk, mert nem jártunk utána annak, hogy miként tegyük ezt.”
Így hát a papok és a léviták megszentelték magukat, hogy felvigyék Jehovának, Izrael Istenének a ládáját.
És a léviták vitték az igaz Isten ládáját a vállukon, a rudakon, úgy, ahogy Mózes Jehova szava szerint megparancsolta.
Dávid aztán szólt a léviták vezetőinek, hogy jelöljék ki testvéreiket, az énekeseket, hogy örömmel, fennhangon énekeljenek, miközben hangszerek – hárfák, más húros hangszerek és cintányérok – kísérik őket.
A léviták erre kijelölték Hémánt, Jóel fiát; a testvérei közül Asáfot, Berekia fiát; továbbá testvéreik, a méráriták közül Etánt, Kúsája fiát.
Velük voltak a testvéreik a második rendből: Zakariás, Bén, Jaáziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Benája, Maáséja, Mattitja, Elifélehu, Miknéja, továbbá Obed-Edom és Jeiél, a kapuőrök.
Hémán, Asáf és Etán, az énekesek a réz cintányérokat szólaltatták meg;
Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maáséja és Benája alamótra hangolt húros hangszereken játszottak;
Mattitja, Elifélehu, Miknéja, Obed-Edom, Jeiél és Azaziás seminitre hangolt hárfákon játszottak mint vezetők.
Kenániás, a léviták vezetője felügyelte a láda hordozását, mert hozzáértő ember volt,
Berekia és Elkána pedig kapuőrök voltak a ládánál.
Sebánia, Josafát, Netánel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok hangosan trombitáltak az igaz Isten ládája előtt, továbbá Obed-Edom és Jehija is kapuőrök voltak a ládánál.
Dávid, Izrael vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy nagy örömmel felvigyék Jehova szövetségének ládáját Obed-Edom házából.
Amikor az igaz Isten megsegítette a lévitákat, amint Jehova szövetségének ládáját vitték, feláldoztak hét fiatal bikát és hét kost.
Dávid pedig finom szövetből készült ujjatlan köpenyt viselt, éppúgy, mint a ládát vivő léviták meg az énekesek, és Kenániás, aki a láda hordozását és az énekeseket felügyelte. Dávidon egy lenvászon efód is volt.
Az izraeliták mindnyájan örömkiáltások és kürtszó mellett, trombiták és cintányérok kíséretével vitték fel Jehova szövetségének ládáját, miközben hangosan játszottak hárfáikon és más húros hangszereiken.
Amikor azonban Jehova szövetségének ládája megérkezett Dávid városába, Saul lánya, Mikál letekintett az ablakból, és meglátta Dávid királyt, amint ugrándozik és ünnepel. Emiatt szívből megvetette őt.