⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A krónikák első könyve
19. fejezet
1. vers
Idővel meghalt Náhás, az ammoniták királya, és a fia kezdett uralkodni helyette.
2. vers
Dávid akkor így szólt: „Szeretettel fogok bánni Hánunnal, Náhás fiával, mert az apja is szeretettel bánt velem.” Dávid tehát követeket küldött, hogy vigasztalják meg őt az apja elvesztése miatt. De amikor Dávid szolgái eljutottak az ammoniták földjére, hogy megvigasztalják Hánunt,
3. vers
az ammoniták fejedelmei így szóltak Hánunhoz: „Azt hiszed, hogy Dávid az apádat tiszteli azzal, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Nem inkább azért jöttek hozzád a szolgái, hogy alaposan átkutassák, kikémleljék az országot, és megbuktassanak téged?”
4. vers
Hánun erre fogta Dávid szolgáit, leborotválta őket, ruhájuk alsó felét levágta a fenekükig, majd elküldte őket.
5. vers
Amikor beszámoltak Dávidnak a férfiakkal történtekről, ő azonnal elküldött eléjük, mert nagyon megalázták őket. Ezt mondta nekik a király: „Maradjatok Jerikóban, míg megnő a szakállatok, és azután térjetek vissza.”
6. vers
Idővel az ammoniták látták, hogy Dávid meggyűlölte őket, ezért Hánun és az ammoniták 1000 ezüsttalentumot küldtek, hogy szekereket vegyenek bérbe, és lovasokat béreljenek fel Mezopotámiából, Arám-Maákából és Cóbából.
7. vers
Bérbe vettek tehát 32 000 szekeret, és felbérelték Maáka királyát a népével együtt. Azok erre eljöttek, és letáboroztak Medeba előtt. Az ammoniták is egybegyűltek a városaikból, aztán kivonultak, hogy harcoljanak.
8. vers
Amikor Dávid meghallotta ezt, elküldte Joábot és az egész sereget, a legjobb harcosait is beleértve.
9. vers
Az ammoniták pedig kivonultak, csatarendbe álltak a város bejáratánál, miközben az odaérkezett királyok a mezőn voltak.
10. vers
Amikor Joáb látta, hogy elöl is, hátul is roham készülődik ellene, kiválasztott néhányat Izrael legjobb csapatai közül, és csatarendbe állította őket a szírekkel szemben.
11. vers
A többi embert testvérének, Abisainak a parancsnoksága alá helyezte, hogy ő az ammonitákkal szemben állítsa csatarendbe azokat.
12. vers
Azután így szólt: „Ha a szírek erősebbek lesznek nálam, te siess a segítségemre. Ha azonban az ammoniták lesznek erősebbek nálad, akkor én segítek neked.
13. vers
Erősnek és bátornak kell lennünk népünkért és Istenünk városaiért. Jehova pedig majd megteszi, amit jónak lát.”
14. vers
Akkor Joáb és az emberei előrenyomultak, hogy megütközzenek a szírekkel, azok pedig megfutamodtak előlük.
15. vers
Amikor az ammoniták látták, hogy a szírek megfutamodtak, ők is menekülni kezdtek a testvére, Abisai elől, és visszavonultak a városba. Joáb ezután Jeruzsálembe ment.
16. vers
Amikor a szírek látták, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, követeket küldtek, hogy odahívják a folyó vidékén levő szíreket, élükön Sofákkal, Hadadézer seregének a vezérével.
17. vers
Amikor ezt jelentették Dávidnak, ő azonnal egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, eljutott hozzájuk, és csatarendbe állt velük szemben. Dávid csatarendbe állt a szírekkel szemben, azok pedig harcba szálltak ellene.
18. vers
De a szírek megfutamodtak Izrael elől. Dávid 7000 szekérhajtót és 40 000 gyalogost ölt meg a szírek közül. Sofákot, a sereg vezérét is megölte.
19. vers
Mikor aztán Hadadézer szolgái látták, hogy vereséget szenvedtek Izraeltől, nyomban békét kötöttek Dáviddal, és az alattvalói lettek. Szíria azután már nem akart segíteni az ammonitáknak.
Könyvek
