⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A krónikák első könyve
17. fejezet
1. vers
Miután Dávid a házába költözött, így szólt Nátán prófétához: „Én itt cédrusból készült házban lakom, míg Jehova szövetségének ládája sátorlapok alatt van.”
2. vers
Nátán erre ezt mondta Dávidnak: „Tedd meg mindazt, ami a szívedben van, mert az igaz Isten veled van.”
3. vers
Még azon az éjszakán Isten így szólt Nátánhoz:
4. vers
„Menj, és mondd meg a szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja Jehova: ’Nem te építesz nekem házat lakhelyül.
5. vers
Hiszen nem laktam én házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.
6. vers
Mindaz idő alatt, amíg egész Izraellel mentem, vajon mondtam-e egy szóval is Izrael bármelyik bírájának, akit népem terelgetésére jelöltem ki: „Miért nem építettetek nekem házat cédrusból?”’«
7. vers
Most tehát így szólj az én szolgámhoz, Dávidhoz: »Ezt mondja a seregek Jehovája: ’Én hoztalak el a legelőről, a nyáj mögül, hogy vezetője légy népemnek, Izraelnek.
8. vers
Veled leszek, bármerre mész is, és kiirtom előled összes ellenségedet. Naggyá teszlek, és olyan hírneved lesz a földön, mint a nagy embereknek.
9. vers
Helyet jelölök ki népemnek, Izraelnek. Letelepítem őket, és ott fognak lakni, és nem háborgatják őket többé. Nem fogják megint nyomorgatni őket a gonoszok, mint ahogy a múltban tették,
10. vers
attól a naptól fogva, hogy bírákat jelöltem ki népem, Izrael fölé. Le fogom igázni minden ellenségedet. Sőt, azt mondom neked: „Házat épít számodra Jehova.”
11. vers
Amikor letelnek napjaid, és ősapáidhoz mész, én utódodat, az egyik fiadat teszem királlyá utánad, és megszilárdítom királyi uralmát.
12. vers
Ő fog nekem házat építeni, én pedig örökre megszilárdítom a trónját.
13. vers
Atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz. Nem vonom meg tőle odaadó szeretetemet, mint ahogy megvontam azt elődödtől.
14. vers
Örökre megtartom őt házamban és királyságomban, és a trónja is fennmarad örökre.’«”
15. vers
Nátán elmondta Dávidnak mindezeket a szavakat és az egész látomást.
16. vers
Dávid király akkor bement Jehova elé, leült, és így szólt: „Ki vagyok én, ó, Jehova Isten? És mi az én családom, hogy eljuttattál idáig?
17. vers
És mintha ez nem lenne elég, ó, Isten, még a távoli jövőre nézve is szólsz a te szolgád házáról, és úgy tekintesz rám, mint akit még inkább fel kell magasztalni, ó, Jehova Isten!
18. vers
Mit is mondhatna még neked a szolgád, Dávid az engem ért megtiszteltetésről, amikor olyan jól ismered a szolgádat!
19. vers
Ó, Jehova! A te szolgádért és az akaratoddal összhangban tetted mindezeket a nagy dolgokat, feltárva nagyságodat.
20. vers
Ó, Jehova! Nincs hozzád hasonló, és nincs Isten rajtad kívül. Mindaz, amit hallottunk, csak megerősíti ezt.
21. vers
Melyik nemzet olyan a földön, mint a te néped, Izrael? Az igaz Isten elment, és megváltotta őket mint népét. Nevet szereztél magadnak nagy és csodálatot keltő tetteiddel, nemzeteket űzve el a néped elől, amelyet megváltottál Egyiptomból.
22. vers
Népeddé tetted Izraelt, a te népedet örökre. És te, ó, Jehova, te lettél Istenük!
23. vers
Most pedig, ó, Jehova, teljesedjen be az az örök érvényű ígéret, amelyet szolgádról és a házáról mondtál, és cselekedj az ígéreteddel összhangban.
24. vers
Maradjon fenn és legyen felmagasztalva a neved örökre, hogy az emberek ezt mondják: »A seregek Jehovája, Izrael Istene az Isten Izrael fölött«, és szilárduljon meg előtted szolgádnak, Dávidnak a háza.
25. vers
Mert te, Istenem, kinyilatkoztattad a szolgádnak, hogy házat szándékozol építeni neki. Ezért fordul hozzád bizalommal a te szolgád ebben az imában.
26. vers
Most azért, ó, Jehova, te vagy az igaz Isten, és te ígérted ezeket a jó dolgokat szolgád felől.
27. vers
Ezért ha jónak látod, áldd meg a te szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted, hiszen te, ó, Jehova, megáldottad, és örökké áldott az!”
Könyvek
