Szent Máténak evangéliuma
capítulo 9
verso 1
és az hajóba bemenvén általkele, és jöve az ő városába,
verso 2
holott hozának eleibe egy köszvényest, ágyba fekvőt, és mikoron látta volna Jézus azoknak hitét, monda az köszvényesnek. jó szándékba légy, fiam, és megbocsáttatnak neked az te bűneid.
verso 3
és íme nekik az írástudók közül mondják vala magukba. ez kárlomlást teszen.
verso 4
de mikoron látta volna Jézus az ő gondolatukat, monda: mire gondoltok gonoszt az ti szívetekbe?
verso 5
melyiket könnyebb mondani, megbocsáttatnak az te bűneid, avagy azt, kelj fel, és járj?
verso 6
hogy kediglen nyilván legyen nálatok, hogy Embernek Fiának hatalma vagyon ez világon bűnöknak megbocsátására. tehát monda az köszvényesnek: kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj el házadhoz.
verso 8
az seregek kedig, kik ezt látják vala, csodálkoznak vala rajta, és magasztalják vala az ÚrIstent, ki adott volna ily hatalmat embereknek.
verso 9
onnét Jézus továbbmenvén láta egy embert, ki a vámon ülne, Máté nevűt, és monda neki, kövess engemet, amaz felkelvén követé őtet.
verso 10
és történék, hogy mikoron Jézus az ő házába letelepedett volna, sok bűnösök mind nyilvánvalók és miind egyébek, kik jöttenek vala, letelepedének Jézussal és az ő tanítványajual.
verso 11
de mikoron ezt látták volna az farizeusok, mondanak az ő tanítványok. miért hogy az ti mesteretek az nyilvánvaló bűnösökkel és az egyéb bűnösökkel együtt eszik?
verso 12
de mikoron Jézus ezt meghallá, mondá nekik. nem szükség az egészségesnek az orvos, hanem annak, aki beteg.
verso 13
sőt inkább menjetek el, tanuljátok meg, micsoda az: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. mert nem jöttem azért, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy az bűnösöket penitenciára.
verso 14
akkoron jövének őhozzá János baptista tanítványai, és mondának neki. mire hogy mi és az farizeusok, gyakorta böjtölünk, az te tanítványaid kedig nem böjtölnek?
verso 15
és mondá Jézus nekik. az vőlegénynek fiai, sírhatnak-e addig, mig az vőlegény velük vagyon? de még lesznek oly napok, hogy az vőlegény tőlük elvétetik, és akkoron böjtölnek.
verso 16
senki nem vet az ó ruhába valami kemény új posztó foltot, mert elszakasztaná, amit hozzá varrottak. és aztán nagyobb szakadás lenne rajta.
verso 17
az újbort sem töltik ó tömlőbe, mert megszakadna az tömlő, és az bor elfolyna, az tömlő is elveszne, de az újbort új tömlőbe töltik, hogy mind az kettő megmaradjon.
verso 18
mikoron Jézus ezeket beszéllené, jöve őhozzá egy fő ember, és imádá őtet mondván. az én leányom ma halt meg, de jöjj oda, vesd rá kezedet, és megéled.
verso 19
és Jézus felkelvén elmene vele, és az ő tanítványai is.
verso 20
és íme egy asszonyállat, kin vér vala tizenkét esztendeig, hátul illeté csak az ruhája peremét
verso 21
ezt gondolván önmagába: ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
verso 22
de hogy Jézus hátrafordula, és megláta, monda neki, bízzál, jó leányom, az te hited gyógyított meg tégedet. és az asszony az időtől fogva meggyógyulva lőn.
verso 23
és mikoron jutott volna Jézus az fő embernek házába, és látta volna ott az trombitásokat és az sereget, hogy ott tolakodnának,
verso 24
monda nekik. menjetek felfele, mert ez leány nem halt meg, hanem aluszik, és amazok megnevetik vala őtet.
verso 25
de mikoron a sokaság kiküldetett volna, bemene Jézus, fogá az ő kezét. és feltámada az leány.
verso 26
mely dolognak mind ott az földön nagy híre lőn.
verso 27
és mikoron elmenne onnét Jézus, követé őtet két vak, kik üvöltenek vala mondván. legy irgalmas nekünk, Jézus, Dávidnak fia.
verso 28
de mikoron egy házba bementenek volna, hozzámenének a vakok, és monda nekik Jézus. hiszitek-e, hogy én ezt tehetem? mondanak neki, hisszük, Uram.
verso 29
tehát illeté az ő szemüket, és monda, amint hittetek, úgy legyen nektek.
verso 30
és az ő szemük legottan megnyílék, kiknek meghagyá Jézus, hogy ez dolgot senkinek ne mondanák.
verso 31
de mikoron amazok kimentenek volna, kihirdeték az ő nevét, mind az egész földön.
verso 32
hogy ezek onnét elmentenek volna, hozának hozzá egy néma embert, kibe ördög vala,
verso 33
és az ördögöt belőle kiűzvén megszólala az néma. és mind az seregek rajta igen megcsodalkozának mondván, soha nem jelent még ígyen Izraelség között.
verso 34
az farizeusok kedig azt mondják vala, hogy az ördögök fejedelme hatalmával űzne ördögöket.
verso 35
Jézus kedig eljárja vala mind az városokat és utcákat tanítván az ő zsinagógájukba, és prédikálván memnyországnak evangéliumát megvigasztván minden betegséget és minden fájdalmat az nép között.
verso 36
és mikoron látta volna az seregeket, megkeserülé őket, hogy úgyan elhagyattak és oszlottak volna, mint az juhok, kiknek nem volna pásztoruk,
verso 37
és monda az ő tanítványainak. az aratás bőven volna, de az aratók kevesek,
verso 38
azért kérjétek az aratásnak urát, hogy bocsássa az ő aratóit az ő veteményére.
Libros
