Szent Máténak evangéliuma
9. fejezet
1. vers
és az hajóba bemenvén általkele, és jöve az ő városába,
2. vers
holott hozának eleibe egy köszvényest, ágyba fekvőt, és mikoron látta volna Jézus azoknak hitét, monda az köszvényesnek. jó szándékba légy, fiam, és megbocsáttatnak neked az te bűneid.
3. vers
és íme nekik az írástudók közül mondják vala magukba. ez kárlomlást teszen.
4. vers
de mikoron látta volna Jézus az ő gondolatukat, monda: mire gondoltok gonoszt az ti szívetekbe?
5. vers
melyiket könnyebb mondani, megbocsáttatnak az te bűneid, avagy azt, kelj fel, és járj?
6. vers
hogy kediglen nyilván legyen nálatok, hogy Embernek Fiának hatalma vagyon ez világon bűnöknak megbocsátására. tehát monda az köszvényesnek: kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj el házadhoz.
8. vers
az seregek kedig, kik ezt látják vala, csodálkoznak vala rajta, és magasztalják vala az ÚrIstent, ki adott volna ily hatalmat embereknek.
9. vers
onnét Jézus továbbmenvén láta egy embert, ki a vámon ülne, Máté nevűt, és monda neki, kövess engemet, amaz felkelvén követé őtet.
10. vers
és történék, hogy mikoron Jézus az ő házába letelepedett volna, sok bűnösök mind nyilvánvalók és miind egyébek, kik jöttenek vala, letelepedének Jézussal és az ő tanítványajual.
11. vers
de mikoron ezt látták volna az farizeusok, mondanak az ő tanítványok. miért hogy az ti mesteretek az nyilvánvaló bűnösökkel és az egyéb bűnösökkel együtt eszik?
12. vers
de mikoron Jézus ezt meghallá, mondá nekik. nem szükség az egészségesnek az orvos, hanem annak, aki beteg.
13. vers
sőt inkább menjetek el, tanuljátok meg, micsoda az: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. mert nem jöttem azért, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy az bűnösöket penitenciára.
14. vers
akkoron jövének őhozzá János baptista tanítványai, és mondának neki. mire hogy mi és az farizeusok, gyakorta böjtölünk, az te tanítványaid kedig nem böjtölnek?
15. vers
és mondá Jézus nekik. az vőlegénynek fiai, sírhatnak-e addig, mig az vőlegény velük vagyon? de még lesznek oly napok, hogy az vőlegény tőlük elvétetik, és akkoron böjtölnek.
16. vers
senki nem vet az ó ruhába valami kemény új posztó foltot, mert elszakasztaná, amit hozzá varrottak. és aztán nagyobb szakadás lenne rajta.
17. vers
az újbort sem töltik ó tömlőbe, mert megszakadna az tömlő, és az bor elfolyna, az tömlő is elveszne, de az újbort új tömlőbe töltik, hogy mind az kettő megmaradjon.
18. vers
mikoron Jézus ezeket beszéllené, jöve őhozzá egy fő ember, és imádá őtet mondván. az én leányom ma halt meg, de jöjj oda, vesd rá kezedet, és megéled.
19. vers
és Jézus felkelvén elmene vele, és az ő tanítványai is.
20. vers
és íme egy asszonyállat, kin vér vala tizenkét esztendeig, hátul illeté csak az ruhája peremét
21. vers
ezt gondolván önmagába: ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
22. vers
de hogy Jézus hátrafordula, és megláta, monda neki, bízzál, jó leányom, az te hited gyógyított meg tégedet. és az asszony az időtől fogva meggyógyulva lőn.
23. vers
és mikoron jutott volna Jézus az fő embernek házába, és látta volna ott az trombitásokat és az sereget, hogy ott tolakodnának,
24. vers
monda nekik. menjetek felfele, mert ez leány nem halt meg, hanem aluszik, és amazok megnevetik vala őtet.
25. vers
de mikoron a sokaság kiküldetett volna, bemene Jézus, fogá az ő kezét. és feltámada az leány.
26. vers
mely dolognak mind ott az földön nagy híre lőn.
27. vers
és mikoron elmenne onnét Jézus, követé őtet két vak, kik üvöltenek vala mondván. legy irgalmas nekünk, Jézus, Dávidnak fia.
28. vers
de mikoron egy házba bementenek volna, hozzámenének a vakok, és monda nekik Jézus. hiszitek-e, hogy én ezt tehetem? mondanak neki, hisszük, Uram.
29. vers
tehát illeté az ő szemüket, és monda, amint hittetek, úgy legyen nektek.
30. vers
és az ő szemük legottan megnyílék, kiknek meghagyá Jézus, hogy ez dolgot senkinek ne mondanák.
31. vers
de mikoron amazok kimentenek volna, kihirdeték az ő nevét, mind az egész földön.
32. vers
hogy ezek onnét elmentenek volna, hozának hozzá egy néma embert, kibe ördög vala,
33. vers
és az ördögöt belőle kiűzvén megszólala az néma. és mind az seregek rajta igen megcsodalkozának mondván, soha nem jelent még ígyen Izraelség között.
34. vers
az farizeusok kedig azt mondják vala, hogy az ördögök fejedelme hatalmával űzne ördögöket.
35. vers
Jézus kedig eljárja vala mind az városokat és utcákat tanítván az ő zsinagógájukba, és prédikálván memnyországnak evangéliumát megvigasztván minden betegséget és minden fájdalmat az nép között.
36. vers
és mikoron látta volna az seregeket, megkeserülé őket, hogy úgyan elhagyattak és oszlottak volna, mint az juhok, kiknek nem volna pásztoruk,
37. vers
és monda az ő tanítványainak. az aratás bőven volna, de az aratók kevesek,
38. vers
azért kérjétek az aratásnak urát, hogy bocsássa az ő aratóit az ő veteményére.
Könyvek
