Szent Máténak evangéliuma
8. fejezet
1. vers
de mikoron alájött volna az hegyről, követik vala őtet sok seregek.
2. vers
és íme egy poklos járulván imádá őtet mondván. Uram, ha akarod megtisztíthatsz engemet.
3. vers
és kezét kinyújtván Jézus illeté őtet, és monda. akarom, légy tiszta. és legottan megtisztula neki poklossága.
4. vers
és monda neki Jézus. lássad, hogy ezt senkinek ne mondjad, de menj el, mutasd meg magadat az papnak, és vidd fel az ajándékot nekik bizonyságul, kit Mózes hagyott.
5. vers
de mikoron bement volna Jézus Kafarnaumba, jöve őeleibe centurjó kérvén őtet és mondván.
6. vers
Uram, az én gyermekem otthon köszvénybe fekszik nagy gyötrelmet vall,
7. vers
monda neki Jézus. én, mikoron odamegyek, meggyógyítom őtet.
8. vers
felele centurjó, mondá, nem vagyok méltó vram, hogy én hajlékomba jöjj, de csak mondjad egy igével, és meggyógyul az én gyermekem,
9. vers
mert én is más ember hatalma alatt vagyok, és vannak énutánam is vitézlő szolgák. és mikoron egyiknek mondom, menj el, elmegyen, az másiknak ha mondom, jöjj ide, eljő, avagy ha mondom, tedd emezt, megteszi.
10. vers
ezt mikoron hallotta volna Jézus, csodálkozék rajta, és monda azoknak, kik követik vala őtet, bizony mondom nektek, még Izrael között sem találtam ilyen hitet.
11. vers
mondom kediglen nektek, hogy sokan jőnek napkelet és napnyugat felől, kik letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyeknek országába,
12. vers
de ez ország fiai vettetnek az külső sötétségekre, hol siralom és fogaknak csikorgatása leszen.
13. vers
és monda Jézus centurjónak, menj el, és miképpen hjuéd, úgy legyen neked. és az órába megvigaszék az ő gyermeke.
14. vers
és mikoron jött volna Jézus Péternek házába, látá az ő napát, hogy feküdnék, és hideg lelné,
15. vers
és illeté neki kezét, és az hideg elhagyá, és felkele, szolgál vala nekik,
16. vers
és mikoron estefelé volnának, hozának őhozzá sok ördöngőseket, melyeket mind kiűze belőlük csak egy beszédével, és minden betegeket meggyógyíta,
17. vers
hogy beteljesednék, ki mondatott vala Izajás prófétának általa. mikoron mondá. ez vette el a mi betegségeinket, és viselte fájdalmunkat.
18. vers
mikoron kedig látta volna Jézus az sok sereget körüle, hagyá, hogy mennének az túlsó partra.
19. vers
és mikoron jött volna hozzá egy írástudó, monda neki, Mester, követlek téged, valahová mégy,
20. vers
és mondá neki Jézus. az rókáknak lukuk vagyon, és az egy madaraknak fészkük, Embernek Fiának kedig nincsen, hová fejét haitaná.
21. vers
más is az tanítványok közül monda neki, Uram, bocsáss el engemet, hadd menjek el temetni atyámat először.
22. vers
monda neki Jézus, kövess engemet, és hagyd az holtaknak eltemetni az ő halottaikat. és mikoron egy hajóba bement volna, utánamenének az ő tanítványai is,
24. vers
és íme nagy vész támada az tengeren, annyira, hogy az hajót elfednék az habok. Jézus kedig aluszik vala,
25. vers
és jlván az tanítványok felkölték őtet mondván: Uram, tarts meg minket, mert ím elveszünk,
26. vers
monda nekik, mit féltek, kevés hitellel valók. tehát felkelvén parancsola az szeleknek és az tengernek, és lőn nagy csendesség.
27. vers
az emberek kedig ezen csodálkoznak vala mondván: kicsoda ez? kinek mind tenger mind ez szelek engednek.
28. vers
és mikoron jöttek volna Gadarának túlsó partjára, járulának eleibe két ördöngősek, kik az koporsókból kijőttenek vala, kik felette kegyetlenek valának, úgy annyra, hogy senki nem mehet vala el az úton, kin ők mennek vala.
29. vers
és íme kezdenek üvölteni mondván. mi közünk vagyon nekünk teveled, Jézus Istennek fia, időnek előtte jöttél, hogy gyötörnél minket.
30. vers
vala kediglen tavol őtőlük nagy sok disznó sereg, kit őríznek vala.
31. vers
az ördögök kedig kérik vala Jézust mondván. ha kiűzöl minket, engedjed nekünk, hogy menjünk az disznó seregbe,
32. vers
és monda nekik menjetek el. amazok kediglen kimenvén menének az disznó seregbe. és íme mind az egész disznó sereg hanyatt-homlok vitetik vala az tengerbe, és elveszének az vizbe.
33. vers
akik kedig az disznókat őrzik vala, elfutának, bemenének az városba, megmondák mind ez dolgot, miképpen történt volna dolguk az ördöngősöknek,
34. vers
és íme mind az egész város eleibe jöve Jézusnak, és mikoron látták volna őtet, kérik vala, hogy elmenne az ő határukról.
Könyvek
