Szent Máténak evangéliuma
18. fejezet
1. vers
az időben járulának az tanítványok Jézushoz, és mondanak: kicsoda nagyobb mennyeknek országába?
2. vers
és Jézus előhíván egy kisgyermeket megállatá köztük,
3. vers
és mondá: hogyha meg nem térendetek, és nem lesztek olyanok, mint ez gyermek, nem mentek be mennyeknek országába,
4. vers
valaki azért megalázza magát, mint ez gyermek, az nagyobb mennyeknek országába.
5. vers
és valaki fogad hozzája egy ilyen gyermeket én nevembe, engemet fogad,
6. vers
és valaki megbotránkoztat valamelyet ez gyermekek közül, kik énbennem hisznek. jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének nyakára, és az tengernek mélységébe vetnek.
7. vers
jaj ez világnak botránkozástól, demaga szükség, hogy eljöjjenek az botránkozások, de jaj annak, ki miatt a botránkozás jő.
8. vers
hogyha az te kezed avagy lábad ártalomra vagyon neked, mesd el, és vesd el tőled, jobb teneked az életre csonkán-bonkán bemenned, hogynemmint két kezed és két lábad lévén pokolra vettetni.
9. vers
és hogyha az te szemed bántásodra vagyon neked, toldd ki őtet, vesd el tőled. jobb teneked egy szemmel az életre menned, hogynemmint két szemmel pokolra vettetni.
10. vers
lássátok azért, hogy meg ne utáljatok csak egyet is ez ilyen kicsinyekbe, mert mondom tinektek, hogy ezeknek angyalai mindenkoron látják, az én atyámnak színét ki mennyországba vagyon.
11. vers
mert Embernek Fia jött, hogy üdvözítené, ami elveszett volna.
12. vers
mint tetszik nektek? hogyha egy embernek volna száz juha. és egy közülük eltévednék, nemde elhagyja-e az kilencvenkilencet a pusztába, és elmegyen, megkeresi, amely eltévedett?
13. vers
és ha történik, hogy megleli őtet. bizony mondom nektek, nagyobb öröme vagyon rajta, hogynemmint az kilencvenkilencen, kik el nem tévedtek volt.
14. vers
ezenképpen, azt akarja az ti mennyei atyátok, hogy egy se vesszen el ez kicsinyekbe.
15. vers
továbbá ha az te atyádfia vétkezik teellened, menj el, fedd meg csak egyedül önnön magát, ha megfogadja beszédedet, megnyerted atyádfiát,
16. vers
hogyha kedig a te szódat nem fogadja, végy mégis hozzád egyet avagy kettőt, hogy két avagy harom tanú beszédében minden beszéd megálljon,
17. vers
hogyha azok szavát sem fogadja, mondd meg Anyaszentegyháznak. hogyha Anyaszentegyházat nem akarja hallgatni. legyen teneked mind pogány és nyilvánvaló bűnös.
18. vers
bizony mondom nektek, valakiket megkötöztök ez földön, kötözve lesznek mennyországba is, és valakiket megoldoztok ez földön, oldozva lesznek mennyországba is.
19. vers
ismét azt mondom nektek, hogyha ketten avagy hárman megegyenesült akarattal itt ez földön mindent, valamit kérendenek, meg leszen nekik adva az én Atyámtól, ki mennyországba vagyon.
20. vers
mert valahol ketten avagy hárman egybegyűlnek én nevembe, ott közöttük vagyok.
21. vers
akkoron Péter hozzájárula monda neki: Uram, ha az én atyámfia hétszer vétkezik énellenem, megbocsássak-e neki?
22. vers
monda neki Jézus: nem mondom teneked, hogy hétszer, hanem hetvenhétszer.
23. vers
annak okáért hasonlatott a mennyeknek országa egy királyhoz, ki akart volna számot vetni az ő szolgáival.
24. vers
és mikoron elkezdette volna az számvetést, hozának egyet eleibe, ki neki tartozik vala tízezer font pénzzel.
25. vers
és mikoron nem volna honnét megadni, hagyá az Úr, hogy őtet eladnák mind feleségével és gyermekeivel egyetembe, és minden marháját, aki volna, hogy neki meglenne az fizetes.
26. vers
az szolga kedig leesék lábához, és imádja vala őtet mondván: Uram, légy békességes énfelőlem, és mindeneket megadok neked.
27. vers
demaga az Úr megkönyörüle az szolgán, elbocsáta őtet, és minden adósságát megengede.
28. vers
és az a szolga kimene előle, talála egy sszolgátársát, ki neki tartozik vala száz pénzzel. és őtet torkon ragadván üstökénél fogva vonsza vala mondván: add meg nekem, amivel tartozol.
29. vers
és a sszolgátársa előtte leesvén kéri vala őtet, hogy békességes lenne felőle, és mindeneket meg akarna neki fizetni,
30. vers
de amaz nem akará, hanem vete őtet az tömlöcbe, mígnem megadná az adósságot.
31. vers
mikoron ezt az úrnak egyéb szolgái látták volna, felette igen bánák. eljövének az úrhoz, és mindeneket megmondanak neki, mint löttenek volna.
32. vers
tehat az Úr azt a szolgát hozzáhivatá, és monda neki: álnok szolga, mikoron engemet kértél volna, minden adósságodat meghagyám neked.
33. vers
nemde irgalmasságot kellett-e neked is tenned? mint teveled irgalmassagot tettem vala?
34. vers
és az ő ura rá megharagudván adá őtet az hohérok kezébe mindaddig, mígnem mind megfizetné, amivel tartoznék neki.
35. vers
így teszen az én mennyei Atyám is tinektek, ha ki-ki mind tiközületek meg nem bocsátja szíve szerint atyjafiának vétkeit.
Könyvek
