Szent Máténak evangéliuma
capítulo 18
verso 1
az időben járulának az tanítványok Jézushoz, és mondanak: kicsoda nagyobb mennyeknek országába?
verso 2
és Jézus előhíván egy kisgyermeket megállatá köztük,
verso 3
és mondá: hogyha meg nem térendetek, és nem lesztek olyanok, mint ez gyermek, nem mentek be mennyeknek országába,
verso 4
valaki azért megalázza magát, mint ez gyermek, az nagyobb mennyeknek országába.
verso 5
és valaki fogad hozzája egy ilyen gyermeket én nevembe, engemet fogad,
verso 6
és valaki megbotránkoztat valamelyet ez gyermekek közül, kik énbennem hisznek. jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének nyakára, és az tengernek mélységébe vetnek.
verso 7
jaj ez világnak botránkozástól, demaga szükség, hogy eljöjjenek az botránkozások, de jaj annak, ki miatt a botránkozás jő.
verso 8
hogyha az te kezed avagy lábad ártalomra vagyon neked, mesd el, és vesd el tőled, jobb teneked az életre csonkán-bonkán bemenned, hogynemmint két kezed és két lábad lévén pokolra vettetni.
verso 9
és hogyha az te szemed bántásodra vagyon neked, toldd ki őtet, vesd el tőled. jobb teneked egy szemmel az életre menned, hogynemmint két szemmel pokolra vettetni.
verso 10
lássátok azért, hogy meg ne utáljatok csak egyet is ez ilyen kicsinyekbe, mert mondom tinektek, hogy ezeknek angyalai mindenkoron látják, az én atyámnak színét ki mennyországba vagyon.
verso 11
mert Embernek Fia jött, hogy üdvözítené, ami elveszett volna.
verso 12
mint tetszik nektek? hogyha egy embernek volna száz juha. és egy közülük eltévednék, nemde elhagyja-e az kilencvenkilencet a pusztába, és elmegyen, megkeresi, amely eltévedett?
verso 13
és ha történik, hogy megleli őtet. bizony mondom nektek, nagyobb öröme vagyon rajta, hogynemmint az kilencvenkilencen, kik el nem tévedtek volt.
verso 14
ezenképpen, azt akarja az ti mennyei atyátok, hogy egy se vesszen el ez kicsinyekbe.
verso 15
továbbá ha az te atyádfia vétkezik teellened, menj el, fedd meg csak egyedül önnön magát, ha megfogadja beszédedet, megnyerted atyádfiát,
verso 16
hogyha kedig a te szódat nem fogadja, végy mégis hozzád egyet avagy kettőt, hogy két avagy harom tanú beszédében minden beszéd megálljon,
verso 17
hogyha azok szavát sem fogadja, mondd meg Anyaszentegyháznak. hogyha Anyaszentegyházat nem akarja hallgatni. legyen teneked mind pogány és nyilvánvaló bűnös.
verso 18
bizony mondom nektek, valakiket megkötöztök ez földön, kötözve lesznek mennyországba is, és valakiket megoldoztok ez földön, oldozva lesznek mennyországba is.
verso 19
ismét azt mondom nektek, hogyha ketten avagy hárman megegyenesült akarattal itt ez földön mindent, valamit kérendenek, meg leszen nekik adva az én Atyámtól, ki mennyországba vagyon.
verso 20
mert valahol ketten avagy hárman egybegyűlnek én nevembe, ott közöttük vagyok.
verso 21
akkoron Péter hozzájárula monda neki: Uram, ha az én atyámfia hétszer vétkezik énellenem, megbocsássak-e neki?
verso 22
monda neki Jézus: nem mondom teneked, hogy hétszer, hanem hetvenhétszer.
verso 23
annak okáért hasonlatott a mennyeknek országa egy királyhoz, ki akart volna számot vetni az ő szolgáival.
verso 24
és mikoron elkezdette volna az számvetést, hozának egyet eleibe, ki neki tartozik vala tízezer font pénzzel.
verso 25
és mikoron nem volna honnét megadni, hagyá az Úr, hogy őtet eladnák mind feleségével és gyermekeivel egyetembe, és minden marháját, aki volna, hogy neki meglenne az fizetes.
verso 26
az szolga kedig leesék lábához, és imádja vala őtet mondván: Uram, légy békességes énfelőlem, és mindeneket megadok neked.
verso 27
demaga az Úr megkönyörüle az szolgán, elbocsáta őtet, és minden adósságát megengede.
verso 28
és az a szolga kimene előle, talála egy sszolgátársát, ki neki tartozik vala száz pénzzel. és őtet torkon ragadván üstökénél fogva vonsza vala mondván: add meg nekem, amivel tartozol.
verso 29
és a sszolgátársa előtte leesvén kéri vala őtet, hogy békességes lenne felőle, és mindeneket meg akarna neki fizetni,
verso 30
de amaz nem akará, hanem vete őtet az tömlöcbe, mígnem megadná az adósságot.
verso 31
mikoron ezt az úrnak egyéb szolgái látták volna, felette igen bánák. eljövének az úrhoz, és mindeneket megmondanak neki, mint löttenek volna.
verso 32
tehat az Úr azt a szolgát hozzáhivatá, és monda neki: álnok szolga, mikoron engemet kértél volna, minden adósságodat meghagyám neked.
verso 33
nemde irgalmasságot kellett-e neked is tenned? mint teveled irgalmassagot tettem vala?
verso 34
és az ő ura rá megharagudván adá őtet az hohérok kezébe mindaddig, mígnem mind megfizetné, amivel tartoznék neki.
verso 35
így teszen az én mennyei Atyám is tinektek, ha ki-ki mind tiközületek meg nem bocsátja szíve szerint atyjafiának vétkeit.
Libros
