Szent Máténak evangéliuma
capítulo 27
verso 1
reggelre kelvén kedig, tanácsot tartanak mind az papi fejedelmek, és az fő népek Jézus ellen, hogy miképpen ölhetnék meg őtet,
verso 2
és megkötözvén vivék, és adák őtet Poncius Pilátusnak, ki ott akkoron fő vala.
verso 3
akkoron látván Júdás, ki őtet elárulta vala. hogy halálra ítéltetett volna, kezdé bánni tettét, és megvivé az harminc ezüst pénzt a papi fejedelmeknek és az fő népeknek,
verso 4
és monda: vétkeztem, hogy az ártatlan vért elárultam. amazok mondanak: mik gondolonk mi vele? te lássad.
verso 5
és a harminc pénzt előttük a templomba lehajítván elmene, és magát felakasztá.
verso 6
az papi fejedelmek kedig az pénzt hozzájuk vevén mondanak: nem illik, hogy ezt az templom pénze közé tegyük, mert vér ára,
verso 7
de tanácsot tartanak róla. és vevének egy mezőt vele, ki mondatik vala fazékgyártó mezejének, az úton járóknak temetésükre.
verso 8
az okáért hivattaték aztán az mező: halkal dama, azaz vérnek mezeje mind ez napiglan.
verso 9
akkoron teljesedék be, ami mondatott vala Jeremiás próféta által ilyen módon: és elvevék az harminc pénzt, megárultnak árát, melyet megbecsültet vevének Izrael fiaitól.
verso 10
és adák azt a fazékgyártó mezejéért, miképpen Úr nekem meghagyta.
verso 11
Jézus kedig megálla az fejedelem előtt. és kérdé őtet az fejedelem mondván: te vagy-e az zsidóknak királya? monda neki Jézus: te mondod.
verso 12
és mikoron vádoltatnék a papi fejedelmektől és az fő népektől, semmit nem felel vala.
verso 13
tehát monda neki Pilátus: nem hallod-e mennyi bizonyságot tesznek ellened?
verso 14
és nem felele neki csak egy szóval is, úgy annyira, hogy az fejedelem igen megcsodálkoznék rajta.
verso 15
szokás vala kedig, hogy az ünnepnapra a fejedelem egy foglyot el elbocsátana, akit akarnak vala.
verso 16
kedig akkoron egy jeles fogoly vala, ki mondatik vala Barabbásnak.
verso 17
azért Pilátus őket egybegyűjtvén monda nekik: melyiket akarjátok, hogy elbocsássam Barabbást-e? avagy a Jézust, ki mondatik Krisztusnak?
verso 18
mert tudja vala, hogy irígységből árulták volna neki.
verso 19
de mikoron székébe ülne Pilátus, hozzákülde felesége mondván neki: semmi közöd nincs neked ehhez ez igazhoz, én sokakat szenvedtem ez éjjel álmomba őmiatta.
verso 20
az papi fejedelmek kedig és az fő népek rátanácsozák a sereget, hogy Barabbást kérnék ki és Jézust elvesztenék,
verso 21
felele nekik az fejedelem, és monda: melyikét bocsássam ez kettőnek el? amazok mondanak: Barabbást,
verso 22
monda nekik Pilátus. mit tegyek hát a Jézusnak, ki mondatik Krisztusnak? mondanak neki mindnyájan: feszíttessék meg,
verso 23
monda az fejedelem: mi gonoszt tett? amazok inkább üvöltenek vala mondván: feszíttessék meg!
verso 24
láta Pilátus, hogy semmit nem használhatna, hanem hogy inkább fel felrohannának, vizet hozata, kezet megmosá az nép előtt, és mondá: ártatlan vagyok én ez igaznak vérétől, ti lássátok!
verso 25
és felele mind az közönséges nép, mondá: az ő vére miránk és a mi fiainkra szálljon.
verso 26
és Barabbást elbocsátá nekik, Jézust kedig meg megostoroztatta, kezekbe bocsátá, hogy megfeszítenék.
verso 27
akkoron a Pilátus vitézei fogák Jézust, és az itélőházba vivék. és odagyűjték mind az egész sereget,
verso 28
és mikoron levetkőztették volna őtet, adának reája bársony ruhát,
verso 29
és tövisből koronát fonának, és az ő fejébe tevék. a jobb kezébe kedig nádat adának. és térdeiket meghajtván őelőtte megcsúfolják vala őtet mondván: üdvöz légy, zsidóknak királya,
verso 30
és mikoron megpökdösték volna őtet, vevék az nádat, és fejéhez verik vala.
verso 31
és hogy immár megcsúfolták volna őtet, levetkőzteték a bársony ruhából, adák az önnön ruháját rá. és elvivék, hogy megfeszítenék.
verso 32
mikoron kedig kimennének, találának egy cirénei embert, kinek Simon vala neve, ezt kényszeríték, hogy felvenné az ő keresztfáját,
verso 33
és jutának az helyre, mely mondatik Golgotának, az az Koppasztó hegynek.
verso 34
és ott adának neki inni ecetet, epével elegyítettet, és mikoron megkóstolta volna, nem akara inni.
verso 35
és hogy felfeszítették volna, osztást tőnek az ő ruháján sorsot vetvén rá, hogy beteljesednék, ki mondatott vala az proféta által: megoszták neki az én ruháimat, és az én ruhámon sorsot bocsátanak.
verso 36
és ott leülvén nézik vala őtet.
verso 37
és feje fölére feltevék írva igéjét is. ihon a Jézus, zsidóknak királya.
verso 38
akkoron felfeszítenek ővele két gonosztevő embert is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.
verso 39
akik kedig onnét mennek vala elő, ingatják vala fejüket,
verso 40
és mondnak vala: te vagy-e, aki eltöröd Istennek templomát, és harmadnapon felépíted vala, ha Istennek fia vagy, üdvözítsd magadat, szállj le az keresztfáról!
verso 41
azonképpen az papi fejedelmek is és az írástudók és mind az fő népek csúfolják vala őtet mondván:
verso 42
egyebeket megtartott, önmagát nem tarthatja meg. ha Izraelnek királya, szálljon le a keresztfáról, és hiszünk neki,
verso 43
Istenbe bízott, ha akarja, szabadítsa meg őtet, mert azt mondotta, hogy Istennek Fia.
verso 44
azonképpen az latrok is, kik vele megfeszíttettek vala, szidalmazzák vala őtet.
verso 45
hat órától fogva kedig sötétségek támadának mind az egész földön kilenc óráig.
verso 46
és kilenc óra táján felkiálta Jézus nagy felszóval mondván: éli, éli lámá sabaktáni, azaz: én Istenem, én Istenem, mire hagyál el engemet?
verso 47
nékik azok közül, kik ott állanak vala, mondanak: Illést hívja ez.
verso 48
és előfutamék egy közülük, ki spongyába ecetet vevén egy nádszálba tevé, és neki nyújtja vala, hogy innék.
verso 49
az többi kedig mondnak vala: hadd lássuk, ha eljő Illés őtet megszabadítani.
verso 50
Jézus kedig ismét nagy felszóval kiálta, és lelkét kibocsátá.
verso 51
és íme akkoron az templomnak superlatja kettészakada felétől fogva mind ide aljáig, és az föld megindula. az kőszálak meghasadozának,
verso 52
és koporsók megnyilatkozának. és sok szenteknek testei, kik elaludtanak vala, feltámadának.
verso 53
és az koporsókból kijövén az ő feltámadásának utána jövének az szent városba, és sokaknak megjelenének.
verso 54
centurió kedig, és akik vele valának, melyek őrzik vala Jézust, látván az földindulást és azokat, melyek lettenek vala. igen megfélemlének, és mondanak: bizony Istennek Fia vala ez,
verso 55
valának kedig ott távol sok asszonyállatok, kik ezt nézik vala, kik követék vala Jézust Galileából szolgálván neki,
verso 56
melyek között vala Mária Magdaléna és Jakab anyja, Mária és József anyja és Zebedeus fiainak anyja.
verso 57
és mikoron estve lett volna, jöve Arimátiából egy gazdag ember, kinek József vala neve, mely Jézusnak tanítványa is vala.
verso 58
ez mene Pilátushoz, és megkéré Krisztusnak testét, melyet Pilátus meghagya neki adni.
verso 59
és mikoron József vitte volna a testet, tiszta gyolcsba betakará,
verso 60
és helyhezteté az önnön tulajdon új koporsójába, melyet kivágatott vala a kősziklából. és nagy követ az koporsónak ajtajára ráemelvén elmene onnét.
verso 61
ott valának kedig Mária Magdaléna, és a más Mária, kik ülnek vala a koporsó ellenébe.
verso 62
a más napon kedig, ki vagyon húsvétra való készületnek napjának utána, egybegyűlének a papi fejedelmek és az farizeusok Pilátushoz
verso 63
mondván: Uram, megemlékezénk róla, hogy még mikoron amaz hitető élne, azt mondá, hogy harmadnapnak utána feltámadna.
verso 64
azért őriztesd a koporsót harmadnapig, netalán eljőnek az ő tanítványai, és ellopják őtet, és fogják az népnek mondani, hogy feltámadott halottaibol. és az utolsó tévelygés gonoszabb leszen az elsőnél.
verso 65
monda nekik Pilátus: vagyon őrizőtök, menjetek el, őrizzétek, amint tudjátok.
verso 66
amazok elmenének, megerősíték az koporsót az követ rajta megjegyezvén, és őrizőket melléje vetvén.
Libros
