Szent Máténak evangéliuma
capítulo 24
verso 1
ennek utána Jézus kijöve az templomból, és elmegyen vala, de járulának hozzá az ő tanítványai, hogy megmutatnák neki az templomnak művét.
verso 2
Jézus kedig monda nekik: látjátok-e mindezeket? bizony mondom tinektek, hogy kő kövön nem marad, hogy el nem töretnék.
verso 3
és mikoron ő az Olajhegyen ülne. járulának titkon hozzá az ő tanítványai, és mondanak: mondd meg nekünk, mikoron lesznek ezek, és mi jele az te eljövetelednek és ez világnak végezetének?
verso 4
felele Jézus, és monda nekik: lássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
verso 5
mert sokan jőnek én nevembe, kik azt mondják, én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek.
verso 6
hallani fogtok hadakat és hadról való hireket, de lássátok, hogy meg ne induljatok rajta, mert ezeknek mind meg kell lenni, de nem leszen még mindjárást vége.
verso 7
egy nép más nép ellen feltámad, és ország ország ellen, és lesznek döghalálok, éhségek és földindulások gyakor helyeken.
verso 8
ezek kedig csak a kezdetei a bánatoknak.
verso 9
akkoron elárulnak titeket nyomorúságra, és megölnek. és minden népeknek lesztek gyűlölségébe az én nevemért.
verso 10
akkoron sokan megbotránkoznak, és egymást elárulják, és egymást gyűlölik,
verso 11
feltámadnak az hamis próféták, és sokakat elhitetnek.
verso 12
és miérthogy a gonoszság bővelkedik akkoron, az szeretet meghidegül sokakban.
verso 13
de, aki dolgát végreviszi, az üdvözül.
verso 14
és ez evangélium, ki mennyiből vagyon, hirdettetik mind ez széles világon bizonyságul minden népeknek. és akkoron eljő a végezet.
verso 15
azért mikoron látjátok az pusztaságnak fertelmetes voltát, ( ki megmondatott Dániel prófétától), állván az szent helyen, aki olvassa megértse.
verso 16
akkoron, akik zsidóságba vannak, fussannak a hegyekre.
verso 17
akik a ház héján vannak le ne szálljanak, hogy valamit felvegyenek házukból,
verso 18
és kik a mezőn vannak, meg ne térjenek ruhájukért,
verso 19
de jaj az nehézkeseknek és szoptatóknak a napokba.
verso 20
imádkozzatok kedig, hogy az ti futásotok ne legyen télben, se szombaton,
verso 21
mert akkoron nagy háborúság leszen, ki nem volt világ kezdetétől fogva mind ez ideig, sem leszen is.
verso 22
és hogyha ez napok meg nem rövidítettenek volna, nem üdvözülne minden test, de a választottakért megrövidíttetnek a napok.
verso 23
akkoron, ha valaki mondandja: im ihon Krisztus, avagy ahon, ne higgyetek,
verso 24
mert sok hamis krisztusok támadnak, és hamis próféták, kik nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy megtévelyednek, ha lehetséges volna, még az választottak is.
verso 26
azért ha azt mondják nektek: ám a pusztába vagyon, ki ne menjetek. ám a belső részekbe, ne higgyétek.
verso 27
mert miképpen a fényesség, ki jő naptámadat felől, és mind napnyugatig feltetszik, azonképpen leszen embernek fiának eljövete is.
verso 28
mert valahol a dög vagyon, oda gyűlnek a keselyűk is.
verso 29
és az napoknak háborúságainak utána a nap mindjárást meghomályosul, és a hold nem adja az ő világát. a csillagok lehullnak az égről, és a mennyei jószágok megindulnak.
verso 30
akkoron feltetszik Embernek Fiának jele mennyországba, és akkoron siratják őtet földön minden népek, és látják Embernek Fiát, hogy eljő az égnek ködjeibe nagy hatalommal és dicsőséggel.
verso 31
és elbocsátja az ő angyalait trombitával, nagy felszóval, kik egybegyűjtik az ő választottait négy széltől fogva, és az égnek magasságától fogva mindvégiglen.
verso 32
a fügefáról vegyetek hasonlatosságot, kinek mikoron az ága gyenge, és a levele most fakadott ki, tudjátok, hogy közel vagyon a nyár.
verso 33
azonképpen ti is, mikoron látjátok mindezeket, tudjátok, hogy közel vagyon az ajtókhoz.
verso 34
bizony mondom tinektek, el nem múlik ez nemzetség, míglen ezek mind meglesznek.
verso 35
az menny, és az föld elmúlnak, de az én beszédeim el nem múlnak.
verso 36
tovabba azt az időt és az órát senki nem tudja, még az mennyei angyalok is, hanem csak az én Atyám.
verso 37
de miképpen vala Noének idejébe, azonképpen leszen Embernek Fiának eljövete is.
verso 38
mert mi módon vala a vízözön előtt való napokba, esznek, isznak vala, kik megnőznek vala, és kit férjnek adatnak vala mind az napiglan, míg Noé bemenne a bárkába,
verso 39
és nem ismerék meg, mígnem eljöve az vízözön, és mindeneket elvőn, úgyan leszen Embernek Fiának is eljövete.
verso 40
akkoron kettő leszen a mezőn, egyik elvettetik, másik meghagyatik,
verso 41
ketten, kik őrölnek asszonyok, egyik elvettetik, másik meghagyatik.
verso 42
azért vigyázzatok, mert nem tudjátok, mely órába a ti uratok eljövendő.
verso 43
azt kediglen tudjátok. hogyha meg tudhatná az családos ember, mely órában jönne el a lopó, bizonyával vigyázna, és nem hagyná megásni házát.
verso 44
azért ti is készen legyetek, mert mely órában nem vélnétek, Embernek Fia eljő.
verso 45
valljón ki az hű és bölcs szolga, kit az ő ura bízott az ő háza táján, hogy adjon nekik étket, mikoron ideje leszen.
verso 46
boldog az a szolga, kit az ő ura talál, olyan módon cselekedőt, mikoron jő jő.
verso 47
bizony mondom tinektek, hogy minden jószágát rá bízza.
verso 48
hogyha kedig a gonosz szolga kezdi mondani az ő szívébe, késik az én uram, nem jő még meg,
verso 49
és kezdi verni az ő szolgatársait, és kezd enni és inni az részegesekkel.
verso 50
megjő az ő ura, mely napon nem várná, és oly órában, kit nem tud,
verso 51
foltra vagdalja őtet, és az ő részét veti az képutálóknak. ott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása.
Libros
