Szent Máténak evangéliuma
capítulo 15
verso 1
akkoron járulának Jézushoz írástudók és farizeusok, kik Jeruzsálemből jöttenek vala, és mondanak:
verso 2
mire nem tartják meg az te tanítványaid az régieknek szerzésüket? mert mikoron kenyeret esznek, nem mossák meg kezeiket,
verso 3
Jézus felele, mondá nekik: mire hogy ti is hátrahagytátok az Istennek panancsolatát az ti szerzésetekért?
verso 4
mert Isten azt parancsolta mondván: tiszteljed atyádat és anyádat, és valaki atyjának avagy anyjának gonoszt mond, halálnak halálával haljon meg,
verso 5
ti kedig azt mondjátok, valaki mondja atyjának avagy anyjának, ez ajándék, kit én Istennek adok, teneked használ,
verso 6
és ezenképpen nem tiszteli az ő atyját, anyját, és semmivé tettétek az Istennek parancsolatát az ti szerzésetekért.
verso 7
képutálók, igazan prófétált tirólatok Ézsiás mondván:
verso 8
ez e nép engemet csak ajakával tisztel, az ő szíve kedig távol vagyon éntőlem,
verso 9
de hiába tisztelnek engemet, mert emberi tudományokat és parancsolatokat tanítanak.
verso 10
és hozzáhíván az sereget monda nekik. halljátok, és értsétek meg.
verso 11
nem az fertőztet meg embert, ami a száján bemegyen, de ami kijő szájából a fertőztet meg embert,
verso 12
járulának hozzá az ő tanítványai és mondanak neki. nem tudod-e, hogy az farizeusok ez beszéd hallván megbántatának?
verso 13
Jézus felele nekik, mondá, minden palántálás, kit az én mennyei Atyám nem palántált, tőstől kiszaggattatik,
verso 14
hagyjátok el őket. mert vakok, és vakoknak vezérei, ha kedig vak, vakot fog vezérleni, mindketten a verembe esnek.
verso 15
felele Péter, és monda neki magyarázd meg nekünk ez példát.
verso 16
Jézus monda nekik, még ti is értelem nélkül vagytok,
verso 17
mégsem értitek-e, hogy valami embernek száján bemegyen, az a hasába száll, és felfele való helyen kibocsáttatik?
verso 18
de ami embernek szájából megyen ki, szívéből származik, és azok fertőztetnék meg embert,
verso 19
mert az szívből mennek ki gonosz gondolatok, emberöldöklések, bujaságok, orozások, hamis tanúságok, átkok.
verso 20
ezek, akik embert megfertőztetnek, de mosdatlan kézzel enni nem fertőztet meg embert.
verso 21
onnét ezután elmene Jézus, és jöve Tírusznak és Szidónnak határába.
verso 22
és íme egy kánaánabeli asszonyállat előjővén azon határokból jövelt vala mondván: irgalmas nekem, uram, Dávid királynak fia. mert az én leányom igen gyötretik ördögtől,
verso 23
ő kedig semmit nem felel vala neki, és járulván az ő tanítványai kérik vala őtet mondván: bocsásd el őtet, mert utánunk jövelt,
verso 24
felele nekik, monda: nem bocsáttattam, hanem csak az juhokhoz, kik Izrael hazától elvesztenek.
verso 25
az asszonyállat kedig eljöve, és imádá őtet mondván: Uram, segíts meg engemet,
verso 26
felele neki, mondá: nem jó az fiaknak kenyeret venni, és az ebeknek vetni,
verso 27
mondá az asszony: úgy vagyon, uram, de lám az kölykök is esznek az morzsákból, kik az ő uruknak asztaláról leesnek,
verso 28
felele Jézus neki, mondá: ó asszonyállat, nagy az te hited, legyen neked, amint kívánod. és az órában megvígaszék az ő leánya.
verso 29
onnét Jézus továbbmenvén jöve gallileabeli tenger mellé,
verso 30
és jövének őhozzája sok seregek, kik hoznak vala velük sántákat, vakokat, csonkákat, és sokat egyebeket. és leveték Jézus lába előtt, kiket megvígaszta,
verso 31
úgy annyira, hogy csodálkoznának az seregek, mikoron látnák, hogy az némák szólnának, és az csonkák meg megvígasznának, a sánták járnának, és az vakok látnának, és dicsérik vala Izraelnek Istenét.
verso 32
Jézus kedig hozzáhíva az ő tanítványait, és monda nekik. keserülöm én ez sereget, mert immár harmad napja, hogy velem vagyon, és nincsen, mit enniük. éhen kedig el nem akarom őket bocsátnom, mert netalán megfogyatkoznának az úton.
verso 33
és mondának neki az ő tanítványai: hol veszünk ez puszába annyi kenyeret. kivel ennyi sokaságot megelégítsünk?
verso 34
monda nekik Jézus: hány kenyeretek vagyon? mondanak: hét, és valami kevés halacskák,
verso 35
és hagyá az seregnek, hogy leülnének az földön.
verso 36
vevé azért az hét kenyereket és az halakat, és minekutána hálát adott volna, megszegé, ada az ő tanítványainak, az tanítványok az seregnek.
verso 37
azért evének mindnyájan, és megelégedének. annak utána, mi az morzsalékába megmaradott vala, töltenek vele tele hét kosárt.
verso 38
akik kedig ettenek vala, valának négyezer férfiak, asszonyállat és gyermek nélkül,
verso 39
és az sereget elbocsátván hajóra szálla, és jöve Magadának határaira.
Libros
