Szent Máténak evangéliuma
capítulo 14
verso 1
az időbe halla Heródes tetrarcha Jézusnak hírét,
verso 2
és monda az ő szolgáinak. ez a János baptista, az támadott fel halottaiból, és azért vannak őbenne jószágos művelkedeteknek téteményei.
verso 3
mert ez Heródes megfogta vala Jánost, és az tömlöcbe vetette vala Heródiádésért, mely vala az ő atyjafiának, Fülöpnek felesége.
verso 4
mert János azt mondja vala neki, nem alkalmas neked avval lenned.
verso 5
és jóllehet meg akarja vala ölni, de fél vala a sokaságtól, mert Jánost tartják vala úgy, mint prófétát.
verso 6
mikoron kedig egyszer Heródesnek születése napja szolgáltatnék, Heródiádésnek leánya táncol vala ott köztük,
verso 7
mely Heródesnek kellemetes lőn, azért megesküvék neki, és fogadá, hogy valamit tőle kérne, megadná.
verso 8
az leány kedig meg megtaníttatott vala annak előtte az anyjától, és monda. add énnekem János baptista fejét egy tálba.
verso 9
a király megbáná, demaga miérthogy megesküdt vala neki, és azokért, kik vele együtt telepedtenek vala le, hagyá, hogy nekiadnák,
verso 10
és elbocsátván az ő hóhérait. elvágák János fejét az tömlöcbe,
verso 11
és felhozák egy tálba, és adak az leánynak, a leány vivé az ő anyjának.
verso 12
ennek utána János tanítványai járulának, az testet elvivék, és eltemeték, és megmondák Jézusnak.
verso 13
ezt mikoron hallotta volna Jézus, elmene onnét hajón az pusztába felfele. és mikoron ezt az seregek hallották volna, keuetekköveték őtet gyalog a városokból kijővén.
verso 14
és Jézus kimenvén láta a sok sereget, megkeserülé őket, és kiknek mi nyavalyája vala, meggyógyítá.
verso 15
de mikoron estvefele volna, járulának őhozzá a tanítványok, mondanak. ez e hely puszta, az idő is elmúlt, azért bocsásd el az seregeket, hadd menjenek az falukra, és vegyenek enniük valót.
verso 16
Jézus monda nekik: nem szükség, hogy elmenjenek, adjatok enniük ti.
verso 17
mondanak neki: itt semmi több nincsen, hanem csak öt kenyér és két hal.
verso 18
monda nekik Jézus: hozzátok ide azokat,
verso 19
és parancsola, hogy az seregek leülnének az füvön, vevé az öt kenyeret és az két halat. és mennybe kezeit felemelvén megáldá, és mikoron megszegte volna, adá az ő tanítványainak az kenyereket. az tanítványok az seregekenek,
verso 20
és mindnyájan evének, és megelégedének. ami kedig megmaradott vala az hulladékába, töltenek meg vele tizenkét kosarakat.
verso 21
akik kediglen ettenek vala, férfiak valának olymint ötezren, asszony,áallatoktól és gyermekektől megválva.
verso 22
és mindjárást meghagyá Jézus az ő tanítványainak, hogy hajóra szállanának, és az túlsó partra vettetnék magukat, mig ő az seregeket elbocsátaná,
verso 23
ennek utána elbocsáta az sereget, és ő maga felmene egy hegyre imádkozni, és mikoron immár estve volna, csak egyedül vala ott,
verso 24
az hajó kedig az tenger közepett vala, és az viz hánja vala, mert pokol szél fú vala.
verso 25
de az éjnek negyed része mikoron volna, hozzájuk mene Jézus járván az tengeren,
verso 26
és mikoron az tanítványok látták volna őtet a tengeren járni, megijedének mondván: ez valami csalárdság, és féltükben üvölteni kezdenek,
verso 27
de Jézus mindájrást szóla nekik, monda: jó szívvel legyetek. én vagyok, ne féljetek.
verso 28
felele Péter neki, monda, Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy menjek hozzád az vizen,
verso 29
monda neki: jövel! és mikoron kihágott volna Péter az hajóból, az vizeken jár vala, és mene Jézushoz.
verso 30
továbbá mikoron látta volna az nagy szelet, megijede, és mikoron elkezdett volna merülni, üvölt vala mondván, Uram, tarts meg engemet,
verso 31
legottan Jézus kezet nyújtván fogá őtet, és monda neki: kicsiny hitű, miért kételkedél?
verso 32
és mikoron az hajóba bementenek volna, megálla a szél.
verso 33
akik kedig az hajóba valának, járulának őhozzá, imádák őtet, és mondanak: bizony Istennek Fia vagy.
verso 34
és mikoron általkeltenek volna, jövének Genezáretnek földére.
verso 35
de mikoron ezt megértették volna, ott a földön lakozó népek követeket bocsátanak mind az körül való tartományokra, és eleibe hordanak minden betegeket,
verso 36
és kérik vala őtet, hogy csak illethetnék ruhájának peremét, és valamelyek illetik vala, meggyógyulnak vala.
Libros
