Szent Máténak evangéliuma
14. fejezet
1. vers
az időbe halla Heródes tetrarcha Jézusnak hírét,
2. vers
és monda az ő szolgáinak. ez a János baptista, az támadott fel halottaiból, és azért vannak őbenne jószágos művelkedeteknek téteményei.
3. vers
mert ez Heródes megfogta vala Jánost, és az tömlöcbe vetette vala Heródiádésért, mely vala az ő atyjafiának, Fülöpnek felesége.
4. vers
mert János azt mondja vala neki, nem alkalmas neked avval lenned.
5. vers
és jóllehet meg akarja vala ölni, de fél vala a sokaságtól, mert Jánost tartják vala úgy, mint prófétát.
6. vers
mikoron kedig egyszer Heródesnek születése napja szolgáltatnék, Heródiádésnek leánya táncol vala ott köztük,
7. vers
mely Heródesnek kellemetes lőn, azért megesküvék neki, és fogadá, hogy valamit tőle kérne, megadná.
8. vers
az leány kedig meg megtaníttatott vala annak előtte az anyjától, és monda. add énnekem János baptista fejét egy tálba.
9. vers
a király megbáná, demaga miérthogy megesküdt vala neki, és azokért, kik vele együtt telepedtenek vala le, hagyá, hogy nekiadnák,
10. vers
és elbocsátván az ő hóhérait. elvágák János fejét az tömlöcbe,
11. vers
és felhozák egy tálba, és adak az leánynak, a leány vivé az ő anyjának.
12. vers
ennek utána János tanítványai járulának, az testet elvivék, és eltemeték, és megmondák Jézusnak.
13. vers
ezt mikoron hallotta volna Jézus, elmene onnét hajón az pusztába felfele. és mikoron ezt az seregek hallották volna, keuetekköveték őtet gyalog a városokból kijővén.
14. vers
és Jézus kimenvén láta a sok sereget, megkeserülé őket, és kiknek mi nyavalyája vala, meggyógyítá.
15. vers
de mikoron estvefele volna, járulának őhozzá a tanítványok, mondanak. ez e hely puszta, az idő is elmúlt, azért bocsásd el az seregeket, hadd menjenek az falukra, és vegyenek enniük valót.
16. vers
Jézus monda nekik: nem szükség, hogy elmenjenek, adjatok enniük ti.
17. vers
mondanak neki: itt semmi több nincsen, hanem csak öt kenyér és két hal.
18. vers
monda nekik Jézus: hozzátok ide azokat,
19. vers
és parancsola, hogy az seregek leülnének az füvön, vevé az öt kenyeret és az két halat. és mennybe kezeit felemelvén megáldá, és mikoron megszegte volna, adá az ő tanítványainak az kenyereket. az tanítványok az seregekenek,
20. vers
és mindnyájan evének, és megelégedének. ami kedig megmaradott vala az hulladékába, töltenek meg vele tizenkét kosarakat.
21. vers
akik kediglen ettenek vala, férfiak valának olymint ötezren, asszony,áallatoktól és gyermekektől megválva.
22. vers
és mindjárást meghagyá Jézus az ő tanítványainak, hogy hajóra szállanának, és az túlsó partra vettetnék magukat, mig ő az seregeket elbocsátaná,
23. vers
ennek utána elbocsáta az sereget, és ő maga felmene egy hegyre imádkozni, és mikoron immár estve volna, csak egyedül vala ott,
24. vers
az hajó kedig az tenger közepett vala, és az viz hánja vala, mert pokol szél fú vala.
25. vers
de az éjnek negyed része mikoron volna, hozzájuk mene Jézus járván az tengeren,
26. vers
és mikoron az tanítványok látták volna őtet a tengeren járni, megijedének mondván: ez valami csalárdság, és féltükben üvölteni kezdenek,
27. vers
de Jézus mindájrást szóla nekik, monda: jó szívvel legyetek. én vagyok, ne féljetek.
28. vers
felele Péter neki, monda, Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy menjek hozzád az vizen,
29. vers
monda neki: jövel! és mikoron kihágott volna Péter az hajóból, az vizeken jár vala, és mene Jézushoz.
30. vers
továbbá mikoron látta volna az nagy szelet, megijede, és mikoron elkezdett volna merülni, üvölt vala mondván, Uram, tarts meg engemet,
31. vers
legottan Jézus kezet nyújtván fogá őtet, és monda neki: kicsiny hitű, miért kételkedél?
32. vers
és mikoron az hajóba bementenek volna, megálla a szél.
33. vers
akik kedig az hajóba valának, járulának őhozzá, imádák őtet, és mondanak: bizony Istennek Fia vagy.
34. vers
és mikoron általkeltenek volna, jövének Genezáretnek földére.
35. vers
de mikoron ezt megértették volna, ott a földön lakozó népek követeket bocsátanak mind az körül való tartományokra, és eleibe hordanak minden betegeket,
36. vers
és kérik vala őtet, hogy csak illethetnék ruhájának peremét, és valamelyek illetik vala, meggyógyulnak vala.
Könyvek
