Szent Máténak evangéliuma
10. fejezet
1. vers
ennek utána előhívá az ő tizenkét tanítványát, kiknek ada hatalmat minden fertelmes lelkek ellen, hogy kiűznék őket, és meggyógyítanának minden betegséget és fájdalmat.
2. vers
az tizenkét apostolnak kedig nevük ez: első Simon, ki mondatik Péternek, és az ő atyjafia András. Jakab, Zebedeus fia, és János atyjafia,
3. vers
Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, ki azelőtt nyilvánvaló bűnös vala. Lebbeus, kinek vezetékneve Taddeus,
4. vers
kananeabeli Simon. és Júdás, Iskáriótes, ki őtet elárula.
5. vers
ezeket, ez tizenkét számút elbocsátá Jézus, kiknek parancsola, és mondá. a népeknek útjára ne menjetek, és az samaritánusoknak városára ne térjetek,
6. vers
de menjetek inkább az juhokhoz, kik elvesztenek Izrael házától.
7. vers
és mikoron elmenendetek, prédikáljatok, és mondjátok, hogy elközelgett mennyeknek országa.
8. vers
betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. ingyen vagyon ez nektek, ti is ingyen adjátok,
9. vers
ne legyen ti bírtotok alatt arany avagy ezüst, se pénz tarsolyotokba,
10. vers
sem zsák az útra, se két köntösötök, se sarutok, se vesszőtök, mert méltó a munkálódó az ő étkére.
11. vers
de valamely városba avagy utcára bemenendetek, tudakozzatok meg rajta, ki volna ott méltó. annál maradjatok, míg ki nem mentek.
12. vers
mikoron kedig valamely házba bementek, ott azt üdvözöljétek.
13. vers
és hogyha a ház méltó leend rá, reája száll az ti békességetek, hogyha nem leend méltó, az ti békességetek ismét hozzátok tér.
14. vers
és valaki nem fogad titeket, és beszédeteket nem hallgatja, kimenvén az városból az porát is leüssétek lábatoktól.
15. vers
bizony mondom nektek, könnyebben leszen dolga ítélet napján Sodoma és Gomorra földének, hogynemmint a városnak.
16. vers
én im elbocsátlak titeket, miképpen juhokat az farkasok közibe, azért legyetek bölcsek, mint az kígyók, és együgyűek, mint az galambok.
17. vers
megőrizzétek kedig magatokat az olyan emberektől, mert elárulnak titeket az ő tanácsukba és tanácsházukba, ostorokkal vernek titeket,
18. vers
sőt még fejedelmek és királyok eleibe is vitettek énérettem. őnekik és az népeknek bizonyságukra.
19. vers
de mikoron elvisznek titeket, ne legyetek szorgalmatosok, miképpen avagy mit szóljatok, mert azon órába megadatik nektek, mit kelljen szólnotok,
20. vers
mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem az ti Atyátok Lelke, a szól tibennetek.
21. vers
az atyafiú kedig atyjafiát halálra árulja, az atya az fiát. és az fiak feltámadnak szüleik ellen, és halállal illetik őket,
22. vers
és lesztek gyűlölségébe mindeneknek az én nevemért. de, aki végreviszi dolgát, az üdvözül.
23. vers
ha kediglen egy városból kikergetnek, fussatok a másikba. bizony mondám tinektek, el nem járjátok mind Izrael városait, mignem eljő Embernek Fia.
24. vers
nem nagyobb az tanítvány mesterénél, sem az szolga uránál.
25. vers
igaz elég az tanítványnak, ha annyra vagyon, mint az ő mestere. és a szolgának, mint ura, ha az családost Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő családját?
26. vers
azért ne féljétek őket, mert semmi nincs oly igen elfedezve, hogy ki ne nyilatkozzék. és semmi oly titkon, ki ki ne tudassék.
27. vers
amit én nektek sötétbe mondok, ti mondjátok az világon, és amit füllel hallotok, hirdessétek a háztetőben.
28. vers
és ne féljetek azoktol, kik megőlik az testet, az lelket kedig nem őlhetik meg, de féljétek inkább azt, ki mind az lelket és mind az testet elvesztheti pokolra.
29. vers
nemde két verebet hoznak-e, hogy eladják egy kis pénzen, és annak egyike le nem esik az földre az ti atyátoknak akarata nélkül,
30. vers
tinektek kedig még mind az hajatok szála is számlálva vagyon.
31. vers
azért ti ne féljetek, mert sok verebeknél becsületesebbek vagytok.
32. vers
minden azért, ki vall engemet emberek előtt, én is vallom őtet az én Atyám előtt, ki vagyon mennyországban,
33. vers
de valaki megtagadand engemet emberek előtt, megtagadom őtet én is az én Atyám előtt, ki mennyországban vagyon.
34. vers
ne alítsátok, hogy jöttem bocsátani békességet ez földre, mert nem jöttem békességet bocsátani, hanem tőrt.
35. vers
és jöttem, hogy embert atyjával és leányt anyjával egyenetlenné tegyek, és menyasszonyt napával.
36. vers
és embernek ellenségei lesznek, kik vannak önnön házába.
37. vers
valaki atyját avagy anyját nálamnál följebb szereti, nem méltó énhozzám. és valaki fiát avagy leányát nálamnál följebb szereti, nem méltó énhozzám.
38. vers
és valaki fel nem veszi keresztjét, engem nem követ, nem méltó énhozzám.
39. vers
valaki megtartja az ő életét, elveszti őtet, és valaki elveszti az ő életét énérettem, megleli azt.
40. vers
valaki titeket fogadand, engemet fogad, és valaki engemet fogad, fogadja őtet, aki engem bocsátott.
41. vers
aki prófétát fogad úgy, mint próféta nevébe, veszi jutalmát, mint prófétának, és ki igazat fogadand az igaz nevébe, mint igaznak, úgy veszi jutalmát,
42. vers
de valaki e kisdedek közül csak egyiknek adand egy pohár hideg vizet, bizony mondon tinektek, el nem veszti jutalmát.
Könyvek
