Szent Máténak evangéliuma
12. fejezet
1. vers
az időbe megyen vala Jézus szombat napokon valami veteményeken által, az ő tanítványai kedig éhek valának, és kezdék leszaggatni az búzafejeket és megenni.
2. vers
de mikoron az farizeusok ezt látták volna, mondanak neki: íme az te tanítványaid olyat művelnek, kit nem szabad volna művelniük ünnepnapon.
3. vers
Jézus kedig monda nekik, nem olvastátok-e, mit művelt Dávid, mikoron ő is megéhezett volt, és azok, kik vele voltanak?
4. vers
hogy miképpen bement az Isten házába, és az oltárra való kenyereket megette, kiket neki nem szabad vala megenni, sem azoknak, kik ővele valának, hanem csak az papoknak?
5. vers
azt sem olvastátok-e az törvénybe, hogy szombat napokon az papok a templomba az ünnepet megtörik? és nem vallanak bűnt?
6. vers
mondom kediglen nektek, hogy itt ez helyen nagyobb vagyon az templomnál.
7. vers
hogyha tudnátok, mi legyen az, irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, semmiképpen nem kárhoztatnátok ez ártatlanokat,
8. vers
mert ura Embernek Fia még az szombatnak is.
9. vers
de onnét tovább járula, és mene az ő zsinagógájukba.
10. vers
és íme vala ott ember, kinek keze megaszott vala. és kérdik vala őtet mondván. illik-e szombat napon vígasztani? hogy csak megfeddhetnék őtet,
11. vers
és monda őnekik. ki vagyon tiközületek oly ember, kinek ha egy juha vagyon, és szombaton az kútba esik, nemde kivonssza-e onnét?
12. vers
mennyivel inkább jobb azért az ember egy juhnál? tehát alkalmas emberrel jót tenni ünnepnapon,
13. vers
és monda az embernek, nyújtsd ki kezedet, és amaz kinyújtá, és olyan ép lőn, mint az másik.
14. vers
az farizeusok kedig onnét kimenvén kezdenek tanácsot tartani őellene, miképpen elveszthetnék őtet.
15. vers
de mikoron ezt Jézus megismerte volna, elmene onnét, és követék őtet nagy sok seregek, kiket mind meggyógyíta,
16. vers
és fenyítéket vete nekik, hogy őtet meg ne jelentenék,
17. vers
hogy beteljesednék, ki mondatott vala Ézsaiás prófétának általa.
18. vers
íme az én fiam, kit választottam, én szeretőm, kiben az én lelkem magának kellemetes volt, vetem az én lelkemet őrá, és népeknek ítéletet hirdet,
19. vers
nem versenkedik, sém üvólt. sem hall valaki szót utcákon őtőle.
20. vers
a megromlott nádat el nem töri, és a füstölgő lent meg nem oltja, mignem az ő ítéletét győzedelemre viszi,
21. vers
és az népek az ő nevébe reménylenek.
22. vers
akkoron hozának őhozzája, kit ördög gyötör vala, mely vak és néma vala, meg vígasztá őtet, annyira, hogy járna és szólna.
23. vers
ezen mind az seregek elcsodálkozának, és mondnak vala: nemde ez-e az Dávid fia?
24. vers
de az farizeusok, mikoron ezt hallották volna, mondnak vala, nem egyéb hatalmával űz ördögöt, hanem Belzebubbal, a fő ördögével.
25. vers
Jézus kedig, mikoron látná az ő gondolatukat, monda nekik, minden ország, ki önmaga ellen meghasonlik, elromol, és minden város avagy ház, ki megoszlatik önmaga ellen, nem leszen állandó,
26. vers
és ha ördög ördögöt fog űzni, tehát megoszlott önnön magába, azért miképpen leszen az ő országa állandó?
27. vers
és ha én Belzebub hatalmával űzék ördögöt, az ti fiaitok ki hatalmával űznek? annak okáért ők tesznek felőletek ítéletet,
28. vers
hogyha kedig Istennek malasztjával űzék ördögöket, tehát immár rátok jutott Istennek országa.
29. vers
mert hogy mehet valaki házára valamely hatalmasnak, hogy zsákmányt tegyen marhájába, hanem ha először megkőtözi az hatalmast, és úgy dűlhatja fel marháját.
30. vers
valaki énvelem nincsen, énellenem vagyon, és valaki énvelem nem gyűjt, tékozló.
31. vers
annak okáért mondom tinektek, minden bűn és átok megbocsáttatik embereknek, de aki Szentlélek ellen való átok, meg nem bocsáttatik embereknek,
32. vers
és valaki mondand szót embernek fiának ellene, megbocsáttatik neki, de valaki Szentlélek ellen mondand, meg nem bocsáttatik neki sem ez világon sem az másikon.
33. vers
avagy tegyétek, hogy legyen jó az fa, és az gyümölcse is jó, avagy legyen a fa is hitvány, és az gyümölcse is, mert a fát az gyümölcséeről ismerik meg.
34. vers
kígyóknak nemzetsége, miképpen szölhattok jót, mikoron gonoszok vagytok. mert embernek szája az szívnek bőségéből szól.
35. vers
az jó ember a jó szívnek kincséből jót hoz elő, és az gonosz ember az gonosz kincsből gonoszt hoz elő.
36. vers
de mondom tinektek, hogy minden hitságos beszédről, kiket emberek szólandanak, számot kell róla adni ítélet napján.
37. vers
mert a tennen mondásodból igazultatol, és az tennen mondásodból kárhoztatol.
38. vers
akkoron némelyek az írástudó és farizeusok közül kérdék őtet, és mondanak: Mester, kívánunk tetőled jelt látni.
39. vers
felele őnekik, monda. gonosz és nem tiszta nemzetség, ím jelt kíván, de egyéb jel neki nem adatik, hanem Jónás prófétának jele,
40. vers
mert miképpen Jónás volt három napon és három éjjel az cethalnak hasába, azonképpen leszen embernek fia is, az földnek gyomrába három éjig és három napig.
41. vers
az ninivebeli férfiak felkelnek ítélet napján ez nemzetséggel, és kárhoztatjk őtet, mert ők Jónás prédikációjára penitenciára térének, és íme itt ez helyen nagyobb vagyon Jónásnál,
42. vers
észak felől vala királyné asszony, felkel ítélet napján ez nemzetséggel, és kárhoztatja őtet, mert ő jött volna ez földnek vége határiról, hogy hallaná Salamonnak bölcsességét, és íme itt ez helyen nagyobb vagyon Salamonnál.
43. vers
mikoron az fertelmes lélek kimegyen emberből, száraz helyen jár, keres nyugodalmat magának de nem lel,
44. vers
hanem mond: ismét az én házamba térek, honnét kijöttem vala. és mikoron odajő, találja őtet üresen, megsepervén és felékesítvén,
45. vers
tehát elmegyen, és veszen hozzája más hét lelkeket, nálánál alnokabbakat. bemegyen, és ott lakozik. és ez embernek utolsó dolga nehezebben leszen az előbbinél. így leszen dolga ez gonoz visszavonó nemzetségnek is,
46. vers
és mikoron még az seregnek beszéllene, íme az ő anyja és atyjafiai kívül állnak vala, és neki akarnak vala szólni,
47. vers
monda kedig egy néminemű ember: íme az te anyád és atyádfiai kívül állanak, veled akarnának szólni,
48. vers
felele annak Jézus: ki ez hírt hozta vala, és monda, melyik az én anyám, kicsodák az én atyámfiai?
49. vers
és kezét kiterjesztvén az ő tanítványaira monda: ihon az én anyám, ihon az én atyámfiai,
50. vers
mert valaki az én Atyámnak akaratát teszi, ki mennyországba vagyon, az az én atyámfia, az az én húgom, és az az én anyám.
Könyvek
