Szent Máténak evangéliuma
27. fejezet
1. vers
reggelre kelvén kedig, tanácsot tartanak mind az papi fejedelmek, és az fő népek Jézus ellen, hogy miképpen ölhetnék meg őtet,
2. vers
és megkötözvén vivék, és adák őtet Poncius Pilátusnak, ki ott akkoron fő vala.
3. vers
akkoron látván Júdás, ki őtet elárulta vala. hogy halálra ítéltetett volna, kezdé bánni tettét, és megvivé az harminc ezüst pénzt a papi fejedelmeknek és az fő népeknek,
4. vers
és monda: vétkeztem, hogy az ártatlan vért elárultam. amazok mondanak: mik gondolonk mi vele? te lássad.
5. vers
és a harminc pénzt előttük a templomba lehajítván elmene, és magát felakasztá.
6. vers
az papi fejedelmek kedig az pénzt hozzájuk vevén mondanak: nem illik, hogy ezt az templom pénze közé tegyük, mert vér ára,
7. vers
de tanácsot tartanak róla. és vevének egy mezőt vele, ki mondatik vala fazékgyártó mezejének, az úton járóknak temetésükre.
8. vers
az okáért hivattaték aztán az mező: halkal dama, azaz vérnek mezeje mind ez napiglan.
9. vers
akkoron teljesedék be, ami mondatott vala Jeremiás próféta által ilyen módon: és elvevék az harminc pénzt, megárultnak árát, melyet megbecsültet vevének Izrael fiaitól.
10. vers
és adák azt a fazékgyártó mezejéért, miképpen Úr nekem meghagyta.
11. vers
Jézus kedig megálla az fejedelem előtt. és kérdé őtet az fejedelem mondván: te vagy-e az zsidóknak királya? monda neki Jézus: te mondod.
12. vers
és mikoron vádoltatnék a papi fejedelmektől és az fő népektől, semmit nem felel vala.
13. vers
tehát monda neki Pilátus: nem hallod-e mennyi bizonyságot tesznek ellened?
14. vers
és nem felele neki csak egy szóval is, úgy annyira, hogy az fejedelem igen megcsodálkoznék rajta.
15. vers
szokás vala kedig, hogy az ünnepnapra a fejedelem egy foglyot el elbocsátana, akit akarnak vala.
16. vers
kedig akkoron egy jeles fogoly vala, ki mondatik vala Barabbásnak.
17. vers
azért Pilátus őket egybegyűjtvén monda nekik: melyiket akarjátok, hogy elbocsássam Barabbást-e? avagy a Jézust, ki mondatik Krisztusnak?
18. vers
mert tudja vala, hogy irígységből árulták volna neki.
19. vers
de mikoron székébe ülne Pilátus, hozzákülde felesége mondván neki: semmi közöd nincs neked ehhez ez igazhoz, én sokakat szenvedtem ez éjjel álmomba őmiatta.
20. vers
az papi fejedelmek kedig és az fő népek rátanácsozák a sereget, hogy Barabbást kérnék ki és Jézust elvesztenék,
21. vers
felele nekik az fejedelem, és monda: melyikét bocsássam ez kettőnek el? amazok mondanak: Barabbást,
22. vers
monda nekik Pilátus. mit tegyek hát a Jézusnak, ki mondatik Krisztusnak? mondanak neki mindnyájan: feszíttessék meg,
23. vers
monda az fejedelem: mi gonoszt tett? amazok inkább üvöltenek vala mondván: feszíttessék meg!
24. vers
láta Pilátus, hogy semmit nem használhatna, hanem hogy inkább fel felrohannának, vizet hozata, kezet megmosá az nép előtt, és mondá: ártatlan vagyok én ez igaznak vérétől, ti lássátok!
25. vers
és felele mind az közönséges nép, mondá: az ő vére miránk és a mi fiainkra szálljon.
26. vers
és Barabbást elbocsátá nekik, Jézust kedig meg megostoroztatta, kezekbe bocsátá, hogy megfeszítenék.
27. vers
akkoron a Pilátus vitézei fogák Jézust, és az itélőházba vivék. és odagyűjték mind az egész sereget,
28. vers
és mikoron levetkőztették volna őtet, adának reája bársony ruhát,
29. vers
és tövisből koronát fonának, és az ő fejébe tevék. a jobb kezébe kedig nádat adának. és térdeiket meghajtván őelőtte megcsúfolják vala őtet mondván: üdvöz légy, zsidóknak királya,
30. vers
és mikoron megpökdösték volna őtet, vevék az nádat, és fejéhez verik vala.
31. vers
és hogy immár megcsúfolták volna őtet, levetkőzteték a bársony ruhából, adák az önnön ruháját rá. és elvivék, hogy megfeszítenék.
32. vers
mikoron kedig kimennének, találának egy cirénei embert, kinek Simon vala neve, ezt kényszeríték, hogy felvenné az ő keresztfáját,
33. vers
és jutának az helyre, mely mondatik Golgotának, az az Koppasztó hegynek.
34. vers
és ott adának neki inni ecetet, epével elegyítettet, és mikoron megkóstolta volna, nem akara inni.
35. vers
és hogy felfeszítették volna, osztást tőnek az ő ruháján sorsot vetvén rá, hogy beteljesednék, ki mondatott vala az proféta által: megoszták neki az én ruháimat, és az én ruhámon sorsot bocsátanak.
36. vers
és ott leülvén nézik vala őtet.
37. vers
és feje fölére feltevék írva igéjét is. ihon a Jézus, zsidóknak királya.
38. vers
akkoron felfeszítenek ővele két gonosztevő embert is, egyiket jobb felől, másikat bal felől.
39. vers
akik kedig onnét mennek vala elő, ingatják vala fejüket,
40. vers
és mondnak vala: te vagy-e, aki eltöröd Istennek templomát, és harmadnapon felépíted vala, ha Istennek fia vagy, üdvözítsd magadat, szállj le az keresztfáról!
41. vers
azonképpen az papi fejedelmek is és az írástudók és mind az fő népek csúfolják vala őtet mondván:
42. vers
egyebeket megtartott, önmagát nem tarthatja meg. ha Izraelnek királya, szálljon le a keresztfáról, és hiszünk neki,
43. vers
Istenbe bízott, ha akarja, szabadítsa meg őtet, mert azt mondotta, hogy Istennek Fia.
44. vers
azonképpen az latrok is, kik vele megfeszíttettek vala, szidalmazzák vala őtet.
45. vers
hat órától fogva kedig sötétségek támadának mind az egész földön kilenc óráig.
46. vers
és kilenc óra táján felkiálta Jézus nagy felszóval mondván: éli, éli lámá sabaktáni, azaz: én Istenem, én Istenem, mire hagyál el engemet?
47. vers
nékik azok közül, kik ott állanak vala, mondanak: Illést hívja ez.
48. vers
és előfutamék egy közülük, ki spongyába ecetet vevén egy nádszálba tevé, és neki nyújtja vala, hogy innék.
49. vers
az többi kedig mondnak vala: hadd lássuk, ha eljő Illés őtet megszabadítani.
50. vers
Jézus kedig ismét nagy felszóval kiálta, és lelkét kibocsátá.
51. vers
és íme akkoron az templomnak superlatja kettészakada felétől fogva mind ide aljáig, és az föld megindula. az kőszálak meghasadozának,
52. vers
és koporsók megnyilatkozának. és sok szenteknek testei, kik elaludtanak vala, feltámadának.
53. vers
és az koporsókból kijövén az ő feltámadásának utána jövének az szent városba, és sokaknak megjelenének.
54. vers
centurió kedig, és akik vele valának, melyek őrzik vala Jézust, látván az földindulást és azokat, melyek lettenek vala. igen megfélemlének, és mondanak: bizony Istennek Fia vala ez,
55. vers
valának kedig ott távol sok asszonyállatok, kik ezt nézik vala, kik követék vala Jézust Galileából szolgálván neki,
56. vers
melyek között vala Mária Magdaléna és Jakab anyja, Mária és József anyja és Zebedeus fiainak anyja.
57. vers
és mikoron estve lett volna, jöve Arimátiából egy gazdag ember, kinek József vala neve, mely Jézusnak tanítványa is vala.
58. vers
ez mene Pilátushoz, és megkéré Krisztusnak testét, melyet Pilátus meghagya neki adni.
59. vers
és mikoron József vitte volna a testet, tiszta gyolcsba betakará,
60. vers
és helyhezteté az önnön tulajdon új koporsójába, melyet kivágatott vala a kősziklából. és nagy követ az koporsónak ajtajára ráemelvén elmene onnét.
61. vers
ott valának kedig Mária Magdaléna, és a más Mária, kik ülnek vala a koporsó ellenébe.
62. vers
a más napon kedig, ki vagyon húsvétra való készületnek napjának utána, egybegyűlének a papi fejedelmek és az farizeusok Pilátushoz
63. vers
mondván: Uram, megemlékezénk róla, hogy még mikoron amaz hitető élne, azt mondá, hogy harmadnapnak utána feltámadna.
64. vers
azért őriztesd a koporsót harmadnapig, netalán eljőnek az ő tanítványai, és ellopják őtet, és fogják az népnek mondani, hogy feltámadott halottaibol. és az utolsó tévelygés gonoszabb leszen az elsőnél.
65. vers
monda nekik Pilátus: vagyon őrizőtök, menjetek el, őrizzétek, amint tudjátok.
66. vers
amazok elmenének, megerősíték az koporsót az követ rajta megjegyezvén, és őrizőket melléje vetvén.
Könyvek
