Szent Máténak evangéliuma
26. fejezet
1. vers
és lőn, hogy mikoron Jézus elvégezte volna mind ez beszédeket, monda az ő tanitványainak:
2. vers
tudjátok, hogy két nap vagyon még, és azután húsvét leszen. és Embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
3. vers
akkoron egybegyülekezének a papi fejedelmek, az írástudók és a fő népek a papi fejedelem palotájába, ki mondatik vala Kaifasnak,
4. vers
és tanácsot tartanak, mi módon Jézust álnoksággal megfoghatnák, és megölhetnék,
5. vers
és mondnak vala: ne ez ünnepen. mert netalán valami indulat leszen az nép között.
6. vers
mikoron kedig volna Jézus Betániába, poklos Simonnak házánal,
7. vers
járula őhozzá egy asszonyállat, kinél drága kenet vala alabástromba. és önté Jézusnak, ki letelepedett vala, fejére.
8. vers
ezt látván az tanítványok meg bosszankodának rajta mondván: mire leszen ez kár?
9. vers
e kenetet sok áron árulhatták volna el, és osztogathattak volna az szegényeknek,
10. vers
ezt kedig Jézus meg megismervén monda nekik: mire nehezeltek ez asszonyállatra, mert lám jó művelkedetet művelkedék énhozzám.
11. vers
mert szegények mindenkoron vannak veletek, de én nem mindenkoron leszek nálatok,
12. vers
mert e kenetet, kit ez asszonyállat én testemre bocsáta, tevé ezt az én temetésemre.
13. vers
bizony mondom tinektek, valahol megprédikáltatik ez evangélium, mind ez egész világon, ez is meg meghirdettetik az ő emlékezetére.
14. vers
akkoron elmene egy az tizenkettő közül, ki mondatik Júdás karióti, az papi fejedelmekhez.
15. vers
és monda nekik: mit adtok énnekem, és én őtet nektek árulom? de amazok igérének neki harminc ezüst pénzt,
16. vers
és az időtől fogva kezde okot keresni, mi módon őtet elárulhatná.
17. vers
és első napon ki mondatik kelt kenyér nélkül, járulának a tanítványok Jézushoz, mondanak neki: hol akarod, hogy helyet szerezzünk neked, hol megegyed az húsvétet?
18. vers
monda nekik: menjetek el egy néminemű városba, és mondjátok neki: Mester mondja, az én időm közel vagyon, tenálad leszen húsvétem az én tanítványaimmal egyetembe.
19. vers
és az tanítványok eljárának benne, miképpen hagyta vala nekik Jézus, és megszerzék az húsvétet.
20. vers
mikoron kedig estve lett volna, letelepedik vala az tizenkettővel,
21. vers
és mikoron ennének, monda nekik: bizony mondom tinektek, hogy egytek engem elárulandó.
22. vers
ezen igen megbúsulának, és kezde mindenik mondani: uram, nemde én vagyok-e?
23. vers
felele nekik, monda: aki énvelem kezét együtt nyújta az tálba, az árul el engemet.
24. vers
és jóllehet Embernek Fia elmegyen, miképpen meg vagyon irván őróla, de jaj az embernek, ki által Embernek Fia elárultatik. jobb volt volna neki, ha nem született volna az az ember,
25. vers
felele kedig Júdás, ki őtet elárulta vala, és monda: Mester, nemde én vagyok-e? monda neki: te mondád.
26. vers
és mikoron ennének, kezébe vevé Jézus az kenyeret, és mikoron hálát adott volna, megszegé, ada az ő tanítványainak, és mondá: vegyétek és egyétek, ez az én testem.
27. vers
és az pohárt is kezébe vévén hálát adván nekik adá, és mondá: igyatok ebből mindnyájan,
28. vers
ez az én vérem, új törvényre, ki sokakért kiöntetik, bűnöknek bocsánatára.
29. vers
mondom kedig tinektek, hogy nem iszom ennek utána ez szőlőtőnek gyümölcséből mind az napiglan, míg nem iszom újat veletek az én Atyámnak országába.
30. vers
és mikoron dicséretet mondottanak volna, kimenének az Olajhegyre.
31. vers
akkoron mondá nekik Jézus: ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel, mert meg vagyon írván: megverem az pásztort, és az juhoknak nyájai megoszolnak,
32. vers
de mikoron feltámadok elöl veszlek titeket Galileaba,
33. vers
felele Péter, és monda neki: hogyha mindezek tebenned megbotránkoznának, én semmiképpen meg nem botránkozom.
34. vers
monda neki Jézus: bizony mondom neked, hogy ez éjjel, minek előtte kakas szól, háromszor tagadsz meg engemet.
35. vers
monda neki Péter: még ha veled halálra kell mennem is, téged meg nem tagadlak. és az tanítványok mindnyájan olyan módon mondnak vala.
36. vers
tehat juta velük Jézus az faluba, ki mondatik Gecsemáné, és monda az ő tanítványainak: üljetek le itt, míg amoda megyek, hogy imádkozzam.
37. vers
és Pétert, Zebedeusnak két fiát vele vévén kezde bánkódni és szomorkodni Jézus,
38. vers
és monda nekik, szomorú az én lelkem mindhaláliglan, maradjatok itt, és vigyázzatok énvelem.
39. vers
és egy kevéssé továbbad mene hanyatt-homlok orcájára borula, imádkozék, és monda: én Atyám, ha lehetséges, múljék el éntőlem ez kehely, demaga ne legyen úgy, mint én akarom, hanem mint te.
40. vers
és íme jöve az tanítványokhoz, talála őket, hogy aludnának, és monda Péternek. igy-e, hogy nem vigyázhattok egy órát énvelem?
41. vers
vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek, jóllehet a lélek kész, de az test gyarló.
42. vers
ismét másodszor elmene, és imádkozék mondván: én Atyám, ha ez pohár el nem múlhatik éntőlem, hanem meg kell innom, legyen az te akaratod.
43. vers
ismét az tanítványokhoz jöve, és talála őket, hogy aludnának. mert az ő szemeik megnehezültek vala.
44. vers
és őket otthagyván ismét elmene, imádkozék harmadszor is, ugyanazon beszédet mondván.
45. vers
tehát jöve az ő tanítványaihoz, és monda nekik: aludjatok immár, és nyugodjatok, íme elközelgett az óra, és Embernek Fia adatik bűnösöknek kezébe.
46. vers
keljetek fel, menjünk el! mert íme elközelgett, aki engemet elárul.
47. vers
és még, hogy Jézus szólana, íme Júdás, az tizenkettők közül egyik eljöve nagy sereggel, tőrökkel és dorongokkal, kik bocsáttattak vala vele a papi fejedelmektől és az fő népektől.
48. vers
az kedig, ki őtet elárulta vala, jelt adott vala nekik mondván: valakit megcsókolandok, ő az, tartsátok őtet,
49. vers
és mindjárást járula Jézushoz. monda neki: üdvöz légy, Mester, és megcsókolá őtet,
50. vers
monda neki Jézus: barátom, mit jársz? tehát járulának, és Jézusra kezeiket ráveték, és megfogák őtet.
51. vers
de íme egy azok közül, kik Jézussal valának, fegyveréhez nyúla, kiránta tőrét, és a papi fejedelemnek szolgájához üté, és fülét elvágá.
52. vers
akkoron monda neki Jézus: fordítsad a te tőrödet az ő helyére. mert mindenek, kik tőrrel fogják, tőr miatt vesznek el.
53. vers
azt alítod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adna nekem többet tizenkét sereg angyalnál,
54. vers
de mint teljesednének úgy be az írások, kiknek meg kell lenni?
55. vers
azon órában monda Jézus az seregeknek: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek tőrrel és dorongokkal, hogy megfognátok engemet. lám naponként nálatok voltam, és a templomba tanítottam, és engemet meg nem fogtatok.
56. vers
de ezek mind azért lőnek, hogy az próféták írásai beteljesednének, akkoron az ő tanítványai őtet mind elhagyván elfutának.
57. vers
amazok kedig Jézust megfogván vivék őtet a papi fejedelemhez, Kaifáshoz, hol az írástudók, és a fő népek egybegyűltenek vala.
58. vers
Péter kedig követi vala őtet távol mind az papi fejedelem palotájáig. és ott bemenvén ül vala a szolgák között, hogy megláthatná, mi lenne végre benne.
59. vers
az papi fejedelem kedig és fő népek és mind az egész tanács keresnek vala hamis tanút Jézus ellen, hogy őtet halálra adnák,
60. vers
és nem lelnek vala. mikoron kedig sok hamis tanúk löttenek volna, végre járulának két hamis tanúk,
61. vers
kik mondanak: ez azt monda, hogy Istennek templomát eltörheti, és harmad napon ugyanazont felépítheti.
62. vers
és felkelvén a papi fejedelem monda neki: semmit nem felelsz-e azok ellen kik terád tanúlnak?
63. vers
Jézus kedig csak hallgat vala. és felele a papi fejedelem, monda neki: kényszerítelek tégedet az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, Istennek fia!
64. vers
monda neki Jézus: te mondad, demaga mondom tinektek, ezután meglátjátok Embernek Fiát eljönni Istennek hatalmának jobbjára. és eljövőt az égnek ködjeibe.
65. vers
tehat a papi fejedelem kezde ruháját szaggatni és mondani: káromlást szóla, mi szükség több tanú ehhez? im mostan hallátok a káromlást,
66. vers
mi láttatik nektek? amazok felelének, és mondanak: méltó halálra.
67. vers
akkoron őtet arcul pökdösék: és nyakon csapdosák, nékik kediglen arcul csapdosák vala
68. vers
mondván. mondj jövendőt nekünk, Krisztus, kicsoda, ki most üte?
69. vers
Péter kedig kívül ül vala az palotába, és mene őhozzá egy leány, és monda neki: te is az galileabeli Jézussal valál.
70. vers
de ő mindazok előtt, kik ott valának megtagadá, és monda: nem tudom, mit mondasz,
71. vers
mikoron kedig onnét az ajtón kiment volna, látta őtet más leány, és monda azoknak, kik ott valának: ez is a názáretbeli Jézussal vala,
72. vers
és ismét megesküvék nagy hitre, hogy nem ismerné az embert.
73. vers
és egy kevés vártatva járulának Péterhez, kik ott állnak vala, és mondanak neki: bizony te is őfelék vagy, mert a szód is megielenti.
74. vers
tehat kezde szabódni és esküdni, hogy nem ismerné az embert. és legottan kakas szólala.
75. vers
és megemlékezék Péter Jézusnak beszédéről, kit mondott vala neki, hogy minek előtte kakas szólna, háromszor tagadsz meg engemet. és onnét kimenvén sira nagy keserűséggel.
Könyvek
