chapter 26
és lőn, hogy mikoron Jézus elvégezte volna mind ez beszédeket, monda az ő tanitványainak:
tudjátok, hogy két nap vagyon még, és azután húsvét leszen. és Embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
akkoron egybegyülekezének a papi fejedelmek, az írástudók és a fő népek a papi fejedelem palotájába, ki mondatik vala Kaifasnak,
és tanácsot tartanak, mi módon Jézust álnoksággal megfoghatnák, és megölhetnék,
és mondnak vala: ne ez ünnepen. mert netalán valami indulat leszen az nép között.
mikoron kedig volna Jézus Betániába, poklos Simonnak házánal,
járula őhozzá egy asszonyállat, kinél drága kenet vala alabástromba. és önté Jézusnak, ki letelepedett vala, fejére.
ezt látván az tanítványok meg bosszankodának rajta mondván: mire leszen ez kár?
e kenetet sok áron árulhatták volna el, és osztogathattak volna az szegényeknek,
ezt kedig Jézus meg megismervén monda nekik: mire nehezeltek ez asszonyállatra, mert lám jó művelkedetet művelkedék énhozzám.
mert szegények mindenkoron vannak veletek, de én nem mindenkoron leszek nálatok,
mert e kenetet, kit ez asszonyállat én testemre bocsáta, tevé ezt az én temetésemre.
bizony mondom tinektek, valahol megprédikáltatik ez evangélium, mind ez egész világon, ez is meg meghirdettetik az ő emlékezetére.
akkoron elmene egy az tizenkettő közül, ki mondatik Júdás karióti, az papi fejedelmekhez.
és monda nekik: mit adtok énnekem, és én őtet nektek árulom? de amazok igérének neki harminc ezüst pénzt,
és az időtől fogva kezde okot keresni, mi módon őtet elárulhatná.
és első napon ki mondatik kelt kenyér nélkül, járulának a tanítványok Jézushoz, mondanak neki: hol akarod, hogy helyet szerezzünk neked, hol megegyed az húsvétet?
monda nekik: menjetek el egy néminemű városba, és mondjátok neki: Mester mondja, az én időm közel vagyon, tenálad leszen húsvétem az én tanítványaimmal egyetembe.
és az tanítványok eljárának benne, miképpen hagyta vala nekik Jézus, és megszerzék az húsvétet.
mikoron kedig estve lett volna, letelepedik vala az tizenkettővel,
és mikoron ennének, monda nekik: bizony mondom tinektek, hogy egytek engem elárulandó.
ezen igen megbúsulának, és kezde mindenik mondani: uram, nemde én vagyok-e?
felele nekik, monda: aki énvelem kezét együtt nyújta az tálba, az árul el engemet.
és jóllehet Embernek Fia elmegyen, miképpen meg vagyon irván őróla, de jaj az embernek, ki által Embernek Fia elárultatik. jobb volt volna neki, ha nem született volna az az ember,
felele kedig Júdás, ki őtet elárulta vala, és monda: Mester, nemde én vagyok-e? monda neki: te mondád.
és mikoron ennének, kezébe vevé Jézus az kenyeret, és mikoron hálát adott volna, megszegé, ada az ő tanítványainak, és mondá: vegyétek és egyétek, ez az én testem.
és az pohárt is kezébe vévén hálát adván nekik adá, és mondá: igyatok ebből mindnyájan,
ez az én vérem, új törvényre, ki sokakért kiöntetik, bűnöknek bocsánatára.
mondom kedig tinektek, hogy nem iszom ennek utána ez szőlőtőnek gyümölcséből mind az napiglan, míg nem iszom újat veletek az én Atyámnak országába.
és mikoron dicséretet mondottanak volna, kimenének az Olajhegyre.
akkoron mondá nekik Jézus: ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel, mert meg vagyon írván: megverem az pásztort, és az juhoknak nyájai megoszolnak,
de mikoron feltámadok elöl veszlek titeket Galileaba,
felele Péter, és monda neki: hogyha mindezek tebenned megbotránkoznának, én semmiképpen meg nem botránkozom.
monda neki Jézus: bizony mondom neked, hogy ez éjjel, minek előtte kakas szól, háromszor tagadsz meg engemet.
monda neki Péter: még ha veled halálra kell mennem is, téged meg nem tagadlak. és az tanítványok mindnyájan olyan módon mondnak vala.
tehat juta velük Jézus az faluba, ki mondatik Gecsemáné, és monda az ő tanítványainak: üljetek le itt, míg amoda megyek, hogy imádkozzam.
és Pétert, Zebedeusnak két fiát vele vévén kezde bánkódni és szomorkodni Jézus,
és monda nekik, szomorú az én lelkem mindhaláliglan, maradjatok itt, és vigyázzatok énvelem.
és egy kevéssé továbbad mene hanyatt-homlok orcájára borula, imádkozék, és monda: én Atyám, ha lehetséges, múljék el éntőlem ez kehely, demaga ne legyen úgy, mint én akarom, hanem mint te.
és íme jöve az tanítványokhoz, talála őket, hogy aludnának, és monda Péternek. igy-e, hogy nem vigyázhattok egy órát énvelem?
vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek, jóllehet a lélek kész, de az test gyarló.
ismét másodszor elmene, és imádkozék mondván: én Atyám, ha ez pohár el nem múlhatik éntőlem, hanem meg kell innom, legyen az te akaratod.
ismét az tanítványokhoz jöve, és talála őket, hogy aludnának. mert az ő szemeik megnehezültek vala.
és őket otthagyván ismét elmene, imádkozék harmadszor is, ugyanazon beszédet mondván.
tehát jöve az ő tanítványaihoz, és monda nekik: aludjatok immár, és nyugodjatok, íme elközelgett az óra, és Embernek Fia adatik bűnösöknek kezébe.
keljetek fel, menjünk el! mert íme elközelgett, aki engemet elárul.
és még, hogy Jézus szólana, íme Júdás, az tizenkettők közül egyik eljöve nagy sereggel, tőrökkel és dorongokkal, kik bocsáttattak vala vele a papi fejedelmektől és az fő népektől.
az kedig, ki őtet elárulta vala, jelt adott vala nekik mondván: valakit megcsókolandok, ő az, tartsátok őtet,
és mindjárást járula Jézushoz. monda neki: üdvöz légy, Mester, és megcsókolá őtet,
monda neki Jézus: barátom, mit jársz? tehát járulának, és Jézusra kezeiket ráveték, és megfogák őtet.
de íme egy azok közül, kik Jézussal valának, fegyveréhez nyúla, kiránta tőrét, és a papi fejedelemnek szolgájához üté, és fülét elvágá.
akkoron monda neki Jézus: fordítsad a te tőrödet az ő helyére. mert mindenek, kik tőrrel fogják, tőr miatt vesznek el.
azt alítod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adna nekem többet tizenkét sereg angyalnál,
de mint teljesednének úgy be az írások, kiknek meg kell lenni?
azon órában monda Jézus az seregeknek: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek tőrrel és dorongokkal, hogy megfognátok engemet. lám naponként nálatok voltam, és a templomba tanítottam, és engemet meg nem fogtatok.
de ezek mind azért lőnek, hogy az próféták írásai beteljesednének, akkoron az ő tanítványai őtet mind elhagyván elfutának.
amazok kedig Jézust megfogván vivék őtet a papi fejedelemhez, Kaifáshoz, hol az írástudók, és a fő népek egybegyűltenek vala.
Péter kedig követi vala őtet távol mind az papi fejedelem palotájáig. és ott bemenvén ül vala a szolgák között, hogy megláthatná, mi lenne végre benne.
az papi fejedelem kedig és fő népek és mind az egész tanács keresnek vala hamis tanút Jézus ellen, hogy őtet halálra adnák,
és nem lelnek vala. mikoron kedig sok hamis tanúk löttenek volna, végre járulának két hamis tanúk,
kik mondanak: ez azt monda, hogy Istennek templomát eltörheti, és harmad napon ugyanazont felépítheti.
és felkelvén a papi fejedelem monda neki: semmit nem felelsz-e azok ellen kik terád tanúlnak?
Jézus kedig csak hallgat vala. és felele a papi fejedelem, monda neki: kényszerítelek tégedet az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, Istennek fia!
monda neki Jézus: te mondad, demaga mondom tinektek, ezután meglátjátok Embernek Fiát eljönni Istennek hatalmának jobbjára. és eljövőt az égnek ködjeibe.
tehat a papi fejedelem kezde ruháját szaggatni és mondani: káromlást szóla, mi szükség több tanú ehhez? im mostan hallátok a káromlást,
mi láttatik nektek? amazok felelének, és mondanak: méltó halálra.
akkoron őtet arcul pökdösék: és nyakon csapdosák, nékik kediglen arcul csapdosák vala
mondván. mondj jövendőt nekünk, Krisztus, kicsoda, ki most üte?
Péter kedig kívül ül vala az palotába, és mene őhozzá egy leány, és monda neki: te is az galileabeli Jézussal valál.
de ő mindazok előtt, kik ott valának megtagadá, és monda: nem tudom, mit mondasz,
mikoron kedig onnét az ajtón kiment volna, látta őtet más leány, és monda azoknak, kik ott valának: ez is a názáretbeli Jézussal vala,
és ismét megesküvék nagy hitre, hogy nem ismerné az embert.
és egy kevés vártatva járulának Péterhez, kik ott állnak vala, és mondanak neki: bizony te is őfelék vagy, mert a szód is megielenti.
tehat kezde szabódni és esküdni, hogy nem ismerné az embert. és legottan kakas szólala.
és megemlékezék Péter Jézusnak beszédéről, kit mondott vala neki, hogy minek előtte kakas szólna, háromszor tagadsz meg engemet. és onnét kimenvén sira nagy keserűséggel.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly