Szent Máténak evangéliuma

chapter 20


Chapters:


verse #1

mert hasonlatos az mennyeknek országa a családos emberhez, ki igen reggel kimegyen műveseket fogadni az ő szőlőjébe.


verse #2

és minek utána megszerződék velük az naponként való számpénz felől, bocsáta őket az ő szőlőjébe.


verse #3

és kimene ismét három órakor, láta többeket is, hogy a piaczon hiába állanának,


verse #4

és monda nekik: menjetek ti is az én szőlőmbe, ami igaz, megadom nektek,


verse #5

amazok elmenének. ismét kimene hat órakor és kilenc órakor, ugyanolyan módon cselekedel,


verse #6

ennek utána kimene tizenegy órakoron is, és talála többeket is, kik ott hiába állanának, és monda nekik: mit állotok itt mind ez egész napon hiába?


verse #7

mondanak neki: mert senki nem fogadott meg minket. monda nekik: menjetek ti is az én szőlőmbe, és ami igaz leszen, megadom nektek.


verse #8

mikoron kedig estve volna, immáron monda az Úr a vincellérnek: hívd be a míveseket, és add meg az ő bérüket, elkezdvén az utolsókról mind az elsőkig.


verse #9

és mikoron eljöttenek volna azok, kik tizenegy órakoron mentenek vala ki, mindenyk felvevé az ő pénzét.


verse #10

előjövének az elsők is, kik azt vélik vala, hogy nekik többet adnának, de azoknak is csak annyit adának.


verse #11

és mikoron látták volna, hogy nekik nem adnának többet, morgódnak vala a családos ember ellen


verse #12

mondván: emez utolsók csak egy órába munkalódtanak, és mihozzánk, kik az napnak terhét és hőségét viseltük, hasonlatossá tevéd.


verse #13

de ő felele, és monda egyiknek: barátom, nem teszek neked bosszúságot, nemde ennyi pénzbe szerződtél-e meg velem?


verse #14

vedd el, ami tied, és menj el vele, mert én emez utolsónak ugyanannyit akarok adni, mennyit neked.


verse #15

nem illik-e nekem az én marhammal úgyan cselekednem, mint én akarom? avagy a te szemed-e álnok, mert én jó vagyok?


verse #16

ezenképpen lesznek az utolsók elsők. és az elsők utolsók. mert sokan vannak kik hivattattak, de kevesen vannak választottak.


verse #17

és felmenvén Jézus Jeruzsálembe, vevé hozzá az úton csak az ő tizenkét tanítványit, és monda nekik:


verse #18

im felmegyünk Jeruzsálembe, és Embernek Fia elárultatik papi fejedelmeknek és írastudóknak, és őtet halálra kárhoztatják,


verse #19

és adják népeknek kezebe, hogy megcsúfolják, megostorozzák, és megfeszítsék őtet, demaga harmadnapon feltámad.


verse #20

akkoron járula őeleibe Zebedeusnak fiainak anyja az ő fiaival imádván és kérvén valamit őtőle,


verse #21

és monda neki Jézus, mit akarsz? monda az: mondjad, hogy ez én két fiaim ilyenek, egyik az te jobbodra. másik balodra, az te országodba.


verse #22

felele Jézus, és monda: nem tudjátok, mit kértek. meg ihatjátok-e az pohárt, melyet én megivandó vagyok, és meg keresztelkedhettek-e az keresztségben, kibe én megkeresztelendő vagyok? mondanak neki: meglehet,


verse #23

monda nekik: jóllehet az én poharamat megisszátok, és azon keresztséggel, kivel én, keresztelkedtek, de az én jobbomra avagy balomra ülni, nem én adhatom nektek, hanem azoké, kiknek megszereztetett az én Atyámtól.


verse #24

ezt mikoron az tize hallotta volna az tanítványoknak, kezdenek bosszankodni a két atyafiakról.


verse #25

Jézus kedig híva őket, és monda nekik: tudjátok-e, hogy az népek között vagyon efféle fejedelemség? és kik őköztük nagyobbak, azok birnak az alábbvalókkal.


verse #26

de nem úgy leszen tiköztetek, de valaki tiköztetek nagy akar lenni, az ti szolgálótok legyen,


verse #27

és valaki első akar lenni, ti szolgátok legyen,


verse #28

miképpen Embernek Fia nem jött, hogy szolgálnának neki, de hogy ő szolgálna, és hogy az ő lelkét adná sokaknak váltságért.


verse #29

és mikoron kijönnének Jerikóból, követé őtet sok sereg.


verse #30

és íme két vak, kik ott az úton ülnének, mikoron hallották volna, hogy Jézus menne onnét, üvöltenek vala mondván: Uram, Dávid fia, légy kegyelmes nekünk!


verse #31

az sereg kedig rongálja vala őket, hogy veszteg hallgatnának, de amazok annál inkább üvöltenek vala mondván: irgalmazz nekünk, uram, Dávidnak fia!


verse #32

megálla Jézus, hozzáhívá őket, és monda: mit akartok, hogy veletek tegyek?


verse #33

mondanak neki: uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink,


verse #34

megkeserülé Jézus őket, illeté az ő szemeiket, kik mindjárást látni fogának, és követék őtet.

Chapters:


Books