chapter 17
és hatodnapnak utána vevé Jézus hozzá Pétert és Jakabot és Jánost, az ő atyjafiát, és vivé őket egy magas hegyre felfele,
holott ő előttük színét elváltoztatá, és az ő orcája fényes lőn, mint a nap, az ő ruhái fehérek lőnek, mint az hó.
és íme láttaték őtőlük Mózes és Illés, hogy vele szólnának,
felele Péter, és mondá: Uram, jó nekünk itt lennünk, ha akarod, csináljunk három hajlékot: neked egyet, Mózesnek is egyet és Illésnek is egyet.
és még hogy ő szólna, íme az fényes kőd megárnyékozza őket, és íme szózat lőn az égből mondván: ez az én szerelmes fiam, kibe énnekem mindenek kedvem szerint vannak, őtet hallgassátok!
és mikoron az tanítványok ezt hallották volna, arcul leesének, és igen megijedének.
de járula Jézus, illeté őket, és mondá nekik: keljetek fel, ne féljetek.
amazok mikoron felemelték volna szemeiket, senkit nem láttanak, hanem csak ő magát, Jézust.
mikoron kedig a hegyről alá jönnének, parancsola nekik Jézus, monda: ez látást senkinek ne mondjátok, mígnem embernek fia halottaiból feltámad.
kérdék őtet az ő tanítványai, és mondanak: mit mondanak tehát az írástudók, hogy még először Illésnek kelljen eljönni?
Jézus felele, és monda nekik: Illés jóllehet eljő először, és mindeneket eligazit,
de mondom tinektek, hogy Illés immár eljött, és meg nem ismerték őtet, és mindenbe úgy tettenek vele, mint akartak. azonképpen embernek fiának is halált kell tőlük szenvedni.
akkor megérték az tanítványok, hogy János baptistáról szólna nekik.
és mikoron az sereg közé jöttenek volna. járula őhozzá egy ember, térdet hajta neki,
és monda, uram, légy kegyelmes az én fiamnak, mert éjjeljáró, és igen gyötretik, mert gyakorta esik az tűzben, gyakorta az vizben,
vittem vala őtet az te tanítványaidnak. de nem gyógyíthaták meg őtet,
felele Jézus, és monda: ó hitetlen és visszavonó nemzetség, míg kell veletek lennem? míg kell titeket szenvednem, hozzátok ide énhozzám őtet!
és Jézus megfeddé az ördögöt, és kimene belőle, és attól fogva az gyermek megvigaszék.
akkoron a tanítványok járulának Jézushoz titkon, és mondanak: mire, hogy mi nem űzhetők ki belőle az ördögöt?
monda nekik Jézus: az ti hitetlen voltotokért, bizony, bizonnyal mondom nektek, hogy, ha leszen annyi hitetek, mint egy mustármag, és mondjátok imez hegynek, menj innet emide, elmegyen, és semmi nem leszen nektek lehetetlen.
de efféle ördög, ki nem megyen, hanem csak imádsággal és böjttel.
mikoron kediglen Galileába volnának, monda nekik Jézus: jövendő, hogy Embernek Fia elárultassék embereknek kezébe,
megölik őtet és harmadnapon feltámad. és ezen igen megkeseredének.
mikoron kedig jutottanak volna Kapernaumba, menének Péterhez azok, kik az pénzt szedik vala, és mondanak neki: az ti mesteretek nem adá meg a pénzt.
monda: úgy vagyon. és mikoron házba mentenek volna, Jézus előbb megszólítá Pétert, mondá: mint tetszik neked, Simon? ez földnek királyai kitől vesznek valami fizetést, avagy adót, az ő fiaitól-e, avagy az idegenektől?
monda neki Péter: az idegenektől, monda neki Jézus: tehát az fiak szabadosok?
de hogy bántásra ne legyünk, menj el az tengerre, vesd be az horgot, és az halat, mely először megakad, vedd kezedbe, nyisd fel a száját, lelsz egy staterat benne. azt hozd el, adjad énértem és teérted.