chapter 19
és lőn, hogy mikoron Jézus ez beszédeket elvégezte volna, kimene Galileából, és jöve zsidóságnak határaira, mely vagyon Jordán vizén túl.
és követék őtet sok seregek, kiket ott megvígaszta.
és járulának őhozzá az farizeusok, kísértvén őtet, és mondanak neki: illik-e embernek feleségétől megválni akármi okért?
felele nekik, és mondá: nem olvastátok-e, hogy ki legelőször teremtett, úgy teremtett, hogy lenne férfiú és asszonyállat?
és monda ismét nekik: ezért elhagyá ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és ketten lesznek egy testbe.
azért immár nem kettő, hanem egy test. annak okáért amit Isten egybeszerzett, ne válassza azt el ember.
mondanak neki: miért tehát, hogy Mózes azt hagyta, hogy az megválásról levelet adjanak, és elbocsássák?
monda nekik: az ti kemény szívetekért engedé Mózes azt, hogy megválhatnátok feleségtektől, mert először nem úgyan vala.
mondom kedig tinektek, hogy valaki elhagyá feleségét ( hanemha paráznaságnak okáért) és mást veend, ez mint buja ember vétkezik. és valaki az ő elbocsátott feleségét veszi is, az is úgyan vétkezik.
mondanak neki az ő tanítványai: ha ilyen módon vagyon embernek dolga feleségével, hát jobb meg sem házasulni.
monda nekik: nem mindenek foghatják meg ez beszédet, hanem azok, akiknek adatott.
mert vannak herélt emberek, kik anyjuknak méhéből olyan módon születtenek. és vannak, hogy kiket emberek heréltenek meg, vannak ismét, kik magukat megherélték az mennyeknek országáért. aki foghatja, fogja!
akkoron hozának őhozzá kis gyermekeket, hogy kezét rájuk vetné, és imádkoznék. a tanítványok kedig megrongálják vala őket.
de monda Jézus: ne bántsátok az gyermekeket, és ne tiltsátok meg, hogy énhozzám ne jövének, mert ez ilyeteneké mennyeknek országa,
és mikoron kezét rájuk vettette volna, elmene onnét.
de íme egy járula őhozzá, monda neki: jó mester, micsoda jót kell tennem, ha azt akarom, hogy az őrőkörök életet vegyem?
monda neki Jézus: mire mondasz engemet jónak? ha senki nem jó, hanem csak egy, tudni illik mint Isten. hogyha az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat.
monda neki: melyeket? Jézus monda: ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanú ne légy,
atyádat anyádat tiszteljed, és felebarátodat szeressed, mint tennen magadat,
monda neki az ifjú: mindezeket megtartottam én ifjúságomtól fogva, azért mi kell több hozzá?
monda neki Jézus: ha tökéletes akarsz lenni, menj el, adj el mindeneket, kik vannak neked, osztogasd az szegényeknek, és leszen kincsed mennyországba, és jöjj el, kövess engemet!
mikoron az ifjú ezt hallotta volna, megszomorodván mene el onnét, mert sok jószággal bír vala.
Jézus kedig monda az ő tanítványainak: bizony mondom, nehéz a gazdagnak üdvözülni.
sőt azt mondom nektek, könnyebb az tevének a tű fokán általmenni, hogynemmint az gazdagnak mennyországba bemenni.
ezt hallván az tanítványok igen megcsodálkozának, és mondnak vala: tehat ki üdvözülhet?
Jézus kedig reájuk tekinte, és monda nekik: embereknél ez lehetetlen dolog, de Istennél mindenek lehetségesek.
tehát felele Péter, és monda neki: ím mi elhagytunk mindeneket, és téged követtünk, mi leszen azért nekünk?
monda nekik Jézus: bizony mondom nektek, hogy ti, kik engemet követtetek, mikoron a megújulásnak idején ülend Embernek Fia az ő felséges székébe, ültök ti is ott tizenketten ítélvén Izraelnek tizenkét nemzetségét.
és minden, valaki elhagyá vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekét, vagy mezőit az én nevemért, száz annyit veszen, és az örök életet bírja,
mert sok elsők lesznek utolsók. és utolsók elsők.