Szent Máténak evangéliuma

chapter 18


Chapters:


verse #1

az időben járulának az tanítványok Jézushoz, és mondanak: kicsoda nagyobb mennyeknek országába?


verse #2

és Jézus előhíván egy kisgyermeket megállatá köztük,


verse #3

és mondá: hogyha meg nem térendetek, és nem lesztek olyanok, mint ez gyermek, nem mentek be mennyeknek országába,


verse #4

valaki azért megalázza magát, mint ez gyermek, az nagyobb mennyeknek országába.


verse #5

és valaki fogad hozzája egy ilyen gyermeket én nevembe, engemet fogad,


verse #6

és valaki megbotránkoztat valamelyet ez gyermekek közül, kik énbennem hisznek. jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének nyakára, és az tengernek mélységébe vetnek.


verse #7

jaj ez világnak botránkozástól, demaga szükség, hogy eljöjjenek az botránkozások, de jaj annak, ki miatt a botránkozás jő.


verse #8

hogyha az te kezed avagy lábad ártalomra vagyon neked, mesd el, és vesd el tőled, jobb teneked az életre csonkán-bonkán bemenned, hogynemmint két kezed és két lábad lévén pokolra vettetni.


verse #9

és hogyha az te szemed bántásodra vagyon neked, toldd ki őtet, vesd el tőled. jobb teneked egy szemmel az életre menned, hogynemmint két szemmel pokolra vettetni.


verse #10

lássátok azért, hogy meg ne utáljatok csak egyet is ez ilyen kicsinyekbe, mert mondom tinektek, hogy ezeknek angyalai mindenkoron látják, az én atyámnak színét ki mennyországba vagyon.


verse #11

mert Embernek Fia jött, hogy üdvözítené, ami elveszett volna.


verse #12

mint tetszik nektek? hogyha egy embernek volna száz juha. és egy közülük eltévednék, nemde elhagyja-e az kilencvenkilencet a pusztába, és elmegyen, megkeresi, amely eltévedett?


verse #13

és ha történik, hogy megleli őtet. bizony mondom nektek, nagyobb öröme vagyon rajta, hogynemmint az kilencvenkilencen, kik el nem tévedtek volt.


verse #14

ezenképpen, azt akarja az ti mennyei atyátok, hogy egy se vesszen el ez kicsinyekbe.


verse #15

továbbá ha az te atyádfia vétkezik teellened, menj el, fedd meg csak egyedül önnön magát, ha megfogadja beszédedet, megnyerted atyádfiát,


verse #16

hogyha kedig a te szódat nem fogadja, végy mégis hozzád egyet avagy kettőt, hogy két avagy harom tanú beszédében minden beszéd megálljon,


verse #17

hogyha azok szavát sem fogadja, mondd meg Anyaszentegyháznak. hogyha Anyaszentegyházat nem akarja hallgatni. legyen teneked mind pogány és nyilvánvaló bűnös.


verse #18

bizony mondom nektek, valakiket megkötöztök ez földön, kötözve lesznek mennyországba is, és valakiket megoldoztok ez földön, oldozva lesznek mennyországba is.


verse #19

ismét azt mondom nektek, hogyha ketten avagy hárman megegyenesült akarattal itt ez földön mindent, valamit kérendenek, meg leszen nekik adva az én Atyámtól, ki mennyországba vagyon.


verse #20

mert valahol ketten avagy hárman egybegyűlnek én nevembe, ott közöttük vagyok.


verse #21

akkoron Péter hozzájárula monda neki: Uram, ha az én atyámfia hétszer vétkezik énellenem, megbocsássak-e neki?


verse #22

monda neki Jézus: nem mondom teneked, hogy hétszer, hanem hetvenhétszer.


verse #23

annak okáért hasonlatott a mennyeknek országa egy királyhoz, ki akart volna számot vetni az ő szolgáival.


verse #24

és mikoron elkezdette volna az számvetést, hozának egyet eleibe, ki neki tartozik vala tízezer font pénzzel.


verse #25

és mikoron nem volna honnét megadni, hagyá az Úr, hogy őtet eladnák mind feleségével és gyermekeivel egyetembe, és minden marháját, aki volna, hogy neki meglenne az fizetes.


verse #26

az szolga kedig leesék lábához, és imádja vala őtet mondván: Uram, légy békességes énfelőlem, és mindeneket megadok neked.


verse #27

demaga az Úr megkönyörüle az szolgán, elbocsáta őtet, és minden adósságát megengede.


verse #28

és az a szolga kimene előle, talála egy sszolgátársát, ki neki tartozik vala száz pénzzel. és őtet torkon ragadván üstökénél fogva vonsza vala mondván: add meg nekem, amivel tartozol.


verse #29

és a sszolgátársa előtte leesvén kéri vala őtet, hogy békességes lenne felőle, és mindeneket meg akarna neki fizetni,


verse #30

de amaz nem akará, hanem vete őtet az tömlöcbe, mígnem megadná az adósságot.


verse #31

mikoron ezt az úrnak egyéb szolgái látták volna, felette igen bánák. eljövének az úrhoz, és mindeneket megmondanak neki, mint löttenek volna.


verse #32

tehat az Úr azt a szolgát hozzáhivatá, és monda neki: álnok szolga, mikoron engemet kértél volna, minden adósságodat meghagyám neked.


verse #33

nemde irgalmasságot kellett-e neked is tenned? mint teveled irgalmassagot tettem vala?


verse #34

és az ő ura rá megharagudván adá őtet az hohérok kezébe mindaddig, mígnem mind megfizetné, amivel tartoznék neki.


verse #35

így teszen az én mennyei Atyám is tinektek, ha ki-ki mind tiközületek meg nem bocsátja szíve szerint atyjafiának vétkeit.

Chapters:


Books