Szent Máténak evangéliuma

chapter 22


Chapters:


verse #1

ismét szóla nekik Jézus példa szerint, és mondá:


verse #2

hasonlatos a mennyeknek országa egy királyhoz, mely az ő fiának szerze menyegzőt,


verse #3

és elbocsátá az ő szolgáit, hogy elhívnák, akik a menyegzőbe hivatalosok volnának. és amazok nem akarnak vala eljönni.


verse #4

ismét kibocsáta más szolgáit mondván: mondjátok meg az hivatalosoknak, íme az én ebédemet megkészítettem. az én ökreim és házi madaraim felvágva vannak. és mindenek készen vannak, jöjjenek el az menyegzőbe.


verse #5

amazok elmulaták, és elmenének, némelyik falujában, némelyik egyéb dolgára,


verse #6

nékik kedig szolgáit megtarták, és bosszúsággal illetvén megölék őket.


verse #7

de mikoron ezt a király hallotta volna, megharaguvék, és ő seregeit elbocsátván elveszté az gyilkosokat, és az ő városukat megégeté.


verse #8

és monda az ő szolgáinak: jól lehet az menyegző készen vala, de akik hivatalosok valának, nem voltanak méltók rá.


verse #9

azért menjetek el az utaknak mentére, és valakiket találtok, hívjátok el a menyegzőbe.


verse #10

és az ő szolgái kimenvén az utakra, egybegyűjték mind, valakiket találának, mind jókat, mind gonoszokat, és a menyegző megteljesedék az letelepedőkkel.


verse #11

akkoron bemene az király, hogy meglátná a letelepedteket, és láta ott egy embert, kinek nem vala menyegző ruhája.


verse #12

és monda neki: barátom, mi okon jöttél ide, ha nincsen menyegző ruhád? amaz megnémula.


verse #13

tehat monda a király szolgáinak: lábát és kezét megkötözvén bocsássátok őtet a külső sötétségre, holott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása,


verse #14

mert sokak az hivatalosok, de kevesek az választottak.


verse #15

akkor az farizeusok onnét elmenvén kezdenek tanácsot tartani, hogy őtet megfognák beszédében,


verse #16

és bocsáták el oda őhozzá, az ő tanítványaikat Heródes szolgáival. kik mondanak neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Istennek útjára igazán tanítasz, és hogy senkit nem gondolsz, sem embereknek személyét nem válogatod.


verse #17

annak okáért mondd meg nekünk, mint tetszik neked? kell-e adót adnunk császárnak, avagy nem?


verse #18

Jézus kedig megismervén az ő álnokságukat monda: mit kísérgettek engemet, képutálók?


verse #19

mutassátok meg nekem a pénzt, kit szednek az adóba! amazok hozának neki egy pénzt elő,


verse #20

és monda nekik, kié ez kép és a kerül való írás?


verse #21

mondanak neki: császáré, tehát monda nekik: adjátok meg azért, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek.


verse #22

és ezeket hallván rajta megcsodálkozának, és őtet elhagyván elmenének.


verse #23

azon napon járulának őhozzá szadduceusok, kik azt tartják, hogy nincsen a feltámadás.


verse #24

és kérdék őtet, és mondanak: Mester, Mózes azt mondta, hogyha valaki meghal, és nem leend fia, tehát annak feleségét vegye az atyjafia, és támasszon magot tőle atyjafiának,


verse #25

valának kedig nálunk hét atyafiak, az első megnőzék, és meghala mag nélkül, hagya feleségét atyjafiának,


verse #26

azonképpen a második, harmadik is, mind az hetedikig,


verse #27

mennél utól kedig meghala az asszonyállat is.


verse #28

azért a feltámadásnak idején az asszony melyik felesége leszen? mert mindeniké volt.


verse #29

felele Jézus, és monda nekik: tévelygetek nem tudván az írásokat, sem az Istennek hatalmasságát.


verse #30

mert az feltámadásnak idején senki meg nem nőzik, sem valakit nem adnak férjnek, de lesznek, miképpen Istennek angyalai mennyországba.


verse #31

a halottaknak kedig feltámadásukról nem olvastátok-e, hogy meg vagyon nektek mondván Istentől, ki úgy mond:


verse #32

én vagyok Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. mert az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.


verse #33

és mikoron hallották volna őtet a seregek, csodálkoznak vala az ő tudományán.


verse #34

mikoron kedig hallották volna az farizeusok, hogy a szadduceusoknak bedugta volna szájukat. egybegyűlének.


verse #35

és őközülük egy törvénytudó doktor kérdé őtet kísértvén, és monda:


verse #36

Mester, micsoda a nagy parancsolat a törvénybe?


verse #37

monda neki Jézus: szeressed Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lélekkel, és teljes elmével.


verse #38

ez az első, és a nagy parancsolat.


verse #39

a második is hasonlatos ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennen magadat.


verse #40

ez kettőbe függ mind az egész törvény és a prófétáknak mondásai.


verse #41

Jézus akkoron a farizeusokat egybegyűjtvén


verse #42

kérdé őket, mondván: mi láttatik nektek a Krisztus felől, ki fia? mondanak neki: Dávidé,


verse #43

monda nekik: mire hívja tehát Dávid őtet lélekbe Urának mondván:


verse #44

monda az Úr az én Uramnak, ülj én jobbomra, míglen vetem az te ellenségeidet zsámolyoknak lábad alá.


verse #45

azért ha Dávid Urának mondja, mi módon lehet ő fia?


verse #46

és senki semmit neki nem felelhet vala, sem meré valaki őtet az naptól fogva többször kérdeni.

Chapters:


Books