chapter 22
ismét szóla nekik Jézus példa szerint, és mondá:
hasonlatos a mennyeknek országa egy királyhoz, mely az ő fiának szerze menyegzőt,
és elbocsátá az ő szolgáit, hogy elhívnák, akik a menyegzőbe hivatalosok volnának. és amazok nem akarnak vala eljönni.
ismét kibocsáta más szolgáit mondván: mondjátok meg az hivatalosoknak, íme az én ebédemet megkészítettem. az én ökreim és házi madaraim felvágva vannak. és mindenek készen vannak, jöjjenek el az menyegzőbe.
amazok elmulaták, és elmenének, némelyik falujában, némelyik egyéb dolgára,
nékik kedig szolgáit megtarták, és bosszúsággal illetvén megölék őket.
de mikoron ezt a király hallotta volna, megharaguvék, és ő seregeit elbocsátván elveszté az gyilkosokat, és az ő városukat megégeté.
és monda az ő szolgáinak: jól lehet az menyegző készen vala, de akik hivatalosok valának, nem voltanak méltók rá.
azért menjetek el az utaknak mentére, és valakiket találtok, hívjátok el a menyegzőbe.
és az ő szolgái kimenvén az utakra, egybegyűjték mind, valakiket találának, mind jókat, mind gonoszokat, és a menyegző megteljesedék az letelepedőkkel.
akkoron bemene az király, hogy meglátná a letelepedteket, és láta ott egy embert, kinek nem vala menyegző ruhája.
és monda neki: barátom, mi okon jöttél ide, ha nincsen menyegző ruhád? amaz megnémula.
tehat monda a király szolgáinak: lábát és kezét megkötözvén bocsássátok őtet a külső sötétségre, holott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása,
mert sokak az hivatalosok, de kevesek az választottak.
akkor az farizeusok onnét elmenvén kezdenek tanácsot tartani, hogy őtet megfognák beszédében,
és bocsáták el oda őhozzá, az ő tanítványaikat Heródes szolgáival. kik mondanak neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Istennek útjára igazán tanítasz, és hogy senkit nem gondolsz, sem embereknek személyét nem válogatod.
annak okáért mondd meg nekünk, mint tetszik neked? kell-e adót adnunk császárnak, avagy nem?
Jézus kedig megismervén az ő álnokságukat monda: mit kísérgettek engemet, képutálók?
mutassátok meg nekem a pénzt, kit szednek az adóba! amazok hozának neki egy pénzt elő,
és monda nekik, kié ez kép és a kerül való írás?
mondanak neki: császáré, tehát monda nekik: adjátok meg azért, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek.
és ezeket hallván rajta megcsodálkozának, és őtet elhagyván elmenének.
azon napon járulának őhozzá szadduceusok, kik azt tartják, hogy nincsen a feltámadás.
és kérdék őtet, és mondanak: Mester, Mózes azt mondta, hogyha valaki meghal, és nem leend fia, tehát annak feleségét vegye az atyjafia, és támasszon magot tőle atyjafiának,
valának kedig nálunk hét atyafiak, az első megnőzék, és meghala mag nélkül, hagya feleségét atyjafiának,
azonképpen a második, harmadik is, mind az hetedikig,
mennél utól kedig meghala az asszonyállat is.
azért a feltámadásnak idején az asszony melyik felesége leszen? mert mindeniké volt.
felele Jézus, és monda nekik: tévelygetek nem tudván az írásokat, sem az Istennek hatalmasságát.
mert az feltámadásnak idején senki meg nem nőzik, sem valakit nem adnak férjnek, de lesznek, miképpen Istennek angyalai mennyországba.
a halottaknak kedig feltámadásukról nem olvastátok-e, hogy meg vagyon nektek mondván Istentől, ki úgy mond:
én vagyok Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. mert az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.
és mikoron hallották volna őtet a seregek, csodálkoznak vala az ő tudományán.
mikoron kedig hallották volna az farizeusok, hogy a szadduceusoknak bedugta volna szájukat. egybegyűlének.
és őközülük egy törvénytudó doktor kérdé őtet kísértvén, és monda:
Mester, micsoda a nagy parancsolat a törvénybe?
monda neki Jézus: szeressed Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lélekkel, és teljes elmével.
ez az első, és a nagy parancsolat.
a második is hasonlatos ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennen magadat.
ez kettőbe függ mind az egész törvény és a prófétáknak mondásai.
Jézus akkoron a farizeusokat egybegyűjtvén
kérdé őket, mondván: mi láttatik nektek a Krisztus felől, ki fia? mondanak neki: Dávidé,
monda nekik: mire hívja tehát Dávid őtet lélekbe Urának mondván:
monda az Úr az én Uramnak, ülj én jobbomra, míglen vetem az te ellenségeidet zsámolyoknak lábad alá.
azért ha Dávid Urának mondja, mi módon lehet ő fia?
és senki semmit neki nem felelhet vala, sem meré valaki őtet az naptól fogva többször kérdeni.