Szent Máténak evangéliuma

chapter 10


Chapters:


verse #1

ennek utána előhívá az ő tizenkét tanítványát, kiknek ada hatalmat minden fertelmes lelkek ellen, hogy kiűznék őket, és meggyógyítanának minden betegséget és fájdalmat.


verse #2

az tizenkét apostolnak kedig nevük ez: első Simon, ki mondatik Péternek, és az ő atyjafia András. Jakab, Zebedeus fia, és János atyjafia,


verse #3

Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, ki azelőtt nyilvánvaló bűnös vala. Lebbeus, kinek vezetékneve Taddeus,


verse #4

kananeabeli Simon. és Júdás, Iskáriótes, ki őtet elárula.


verse #5

ezeket, ez tizenkét számút elbocsátá Jézus, kiknek parancsola, és mondá. a népeknek útjára ne menjetek, és az samaritánusoknak városára ne térjetek,


verse #6

de menjetek inkább az juhokhoz, kik elvesztenek Izrael házától.


verse #7

és mikoron elmenendetek, prédikáljatok, és mondjátok, hogy elközelgett mennyeknek országa.


verse #8

betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. ingyen vagyon ez nektek, ti is ingyen adjátok,


verse #9

ne legyen ti bírtotok alatt arany avagy ezüst, se pénz tarsolyotokba,


verse #10

sem zsák az útra, se két köntösötök, se sarutok, se vesszőtök, mert méltó a munkálódó az ő étkére.


verse #11

de valamely városba avagy utcára bemenendetek, tudakozzatok meg rajta, ki volna ott méltó. annál maradjatok, míg ki nem mentek.


verse #12

mikoron kedig valamely házba bementek, ott azt üdvözöljétek.


verse #13

és hogyha a ház méltó leend rá, reája száll az ti békességetek, hogyha nem leend méltó, az ti békességetek ismét hozzátok tér.


verse #14

és valaki nem fogad titeket, és beszédeteket nem hallgatja, kimenvén az városból az porát is leüssétek lábatoktól.


verse #15

bizony mondom nektek, könnyebben leszen dolga ítélet napján Sodoma és Gomorra földének, hogynemmint a városnak.


verse #16

én im elbocsátlak titeket, miképpen juhokat az farkasok közibe, azért legyetek bölcsek, mint az kígyók, és együgyűek, mint az galambok.


verse #17

megőrizzétek kedig magatokat az olyan emberektől, mert elárulnak titeket az ő tanácsukba és tanácsházukba, ostorokkal vernek titeket,


verse #18

sőt még fejedelmek és királyok eleibe is vitettek énérettem. őnekik és az népeknek bizonyságukra.


verse #19

de mikoron elvisznek titeket, ne legyetek szorgalmatosok, miképpen avagy mit szóljatok, mert azon órába megadatik nektek, mit kelljen szólnotok,


verse #20

mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem az ti Atyátok Lelke, a szól tibennetek.


verse #21

az atyafiú kedig atyjafiát halálra árulja, az atya az fiát. és az fiak feltámadnak szüleik ellen, és halállal illetik őket,


verse #22

és lesztek gyűlölségébe mindeneknek az én nevemért. de, aki végreviszi dolgát, az üdvözül.


verse #23

ha kediglen egy városból kikergetnek, fussatok a másikba. bizony mondám tinektek, el nem járjátok mind Izrael városait, mignem eljő Embernek Fia.


verse #24

nem nagyobb az tanítvány mesterénél, sem az szolga uránál.


verse #25

igaz elég az tanítványnak, ha annyra vagyon, mint az ő mestere. és a szolgának, mint ura, ha az családost Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő családját?


verse #26

azért ne féljétek őket, mert semmi nincs oly igen elfedezve, hogy ki ne nyilatkozzék. és semmi oly titkon, ki ki ne tudassék.


verse #27

amit én nektek sötétbe mondok, ti mondjátok az világon, és amit füllel hallotok, hirdessétek a háztetőben.


verse #28

és ne féljetek azoktol, kik megőlik az testet, az lelket kedig nem őlhetik meg, de féljétek inkább azt, ki mind az lelket és mind az testet elvesztheti pokolra.


verse #29

nemde két verebet hoznak-e, hogy eladják egy kis pénzen, és annak egyike le nem esik az földre az ti atyátoknak akarata nélkül,


verse #30

tinektek kedig még mind az hajatok szála is számlálva vagyon.


verse #31

azért ti ne féljetek, mert sok verebeknél becsületesebbek vagytok.


verse #32

minden azért, ki vall engemet emberek előtt, én is vallom őtet az én Atyám előtt, ki vagyon mennyországban,


verse #33

de valaki megtagadand engemet emberek előtt, megtagadom őtet én is az én Atyám előtt, ki mennyországban vagyon.


verse #34

ne alítsátok, hogy jöttem bocsátani békességet ez földre, mert nem jöttem békességet bocsátani, hanem tőrt.


verse #35

és jöttem, hogy embert atyjával és leányt anyjával egyenetlenné tegyek, és menyasszonyt napával.


verse #36

és embernek ellenségei lesznek, kik vannak önnön házába.


verse #37

valaki atyját avagy anyját nálamnál följebb szereti, nem méltó énhozzám. és valaki fiát avagy leányát nálamnál följebb szereti, nem méltó énhozzám.


verse #38

és valaki fel nem veszi keresztjét, engem nem követ, nem méltó énhozzám.


verse #39

valaki megtartja az ő életét, elveszti őtet, és valaki elveszti az ő életét énérettem, megleli azt.


verse #40

valaki titeket fogadand, engemet fogad, és valaki engemet fogad, fogadja őtet, aki engem bocsátott.


verse #41

aki prófétát fogad úgy, mint próféta nevébe, veszi jutalmát, mint prófétának, és ki igazat fogadand az igaz nevébe, mint igaznak, úgy veszi jutalmát,


verse #42

de valaki e kisdedek közül csak egyiknek adand egy pohár hideg vizet, bizony mondon tinektek, el nem veszti jutalmát.

Chapters:


Books