Szent Máténak evangéliuma
capítulo 10
verso 1
ennek utána előhívá az ő tizenkét tanítványát, kiknek ada hatalmat minden fertelmes lelkek ellen, hogy kiűznék őket, és meggyógyítanának minden betegséget és fájdalmat.
verso 2
az tizenkét apostolnak kedig nevük ez: első Simon, ki mondatik Péternek, és az ő atyjafia András. Jakab, Zebedeus fia, és János atyjafia,
verso 3
Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, ki azelőtt nyilvánvaló bűnös vala. Lebbeus, kinek vezetékneve Taddeus,
verso 4
kananeabeli Simon. és Júdás, Iskáriótes, ki őtet elárula.
verso 5
ezeket, ez tizenkét számút elbocsátá Jézus, kiknek parancsola, és mondá. a népeknek útjára ne menjetek, és az samaritánusoknak városára ne térjetek,
verso 6
de menjetek inkább az juhokhoz, kik elvesztenek Izrael házától.
verso 7
és mikoron elmenendetek, prédikáljatok, és mondjátok, hogy elközelgett mennyeknek országa.
verso 8
betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. ingyen vagyon ez nektek, ti is ingyen adjátok,
verso 9
ne legyen ti bírtotok alatt arany avagy ezüst, se pénz tarsolyotokba,
verso 10
sem zsák az útra, se két köntösötök, se sarutok, se vesszőtök, mert méltó a munkálódó az ő étkére.
verso 11
de valamely városba avagy utcára bemenendetek, tudakozzatok meg rajta, ki volna ott méltó. annál maradjatok, míg ki nem mentek.
verso 12
mikoron kedig valamely házba bementek, ott azt üdvözöljétek.
verso 13
és hogyha a ház méltó leend rá, reája száll az ti békességetek, hogyha nem leend méltó, az ti békességetek ismét hozzátok tér.
verso 14
és valaki nem fogad titeket, és beszédeteket nem hallgatja, kimenvén az városból az porát is leüssétek lábatoktól.
verso 15
bizony mondom nektek, könnyebben leszen dolga ítélet napján Sodoma és Gomorra földének, hogynemmint a városnak.
verso 16
én im elbocsátlak titeket, miképpen juhokat az farkasok közibe, azért legyetek bölcsek, mint az kígyók, és együgyűek, mint az galambok.
verso 17
megőrizzétek kedig magatokat az olyan emberektől, mert elárulnak titeket az ő tanácsukba és tanácsházukba, ostorokkal vernek titeket,
verso 18
sőt még fejedelmek és királyok eleibe is vitettek énérettem. őnekik és az népeknek bizonyságukra.
verso 19
de mikoron elvisznek titeket, ne legyetek szorgalmatosok, miképpen avagy mit szóljatok, mert azon órába megadatik nektek, mit kelljen szólnotok,
verso 20
mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem az ti Atyátok Lelke, a szól tibennetek.
verso 21
az atyafiú kedig atyjafiát halálra árulja, az atya az fiát. és az fiak feltámadnak szüleik ellen, és halállal illetik őket,
verso 22
és lesztek gyűlölségébe mindeneknek az én nevemért. de, aki végreviszi dolgát, az üdvözül.
verso 23
ha kediglen egy városból kikergetnek, fussatok a másikba. bizony mondám tinektek, el nem járjátok mind Izrael városait, mignem eljő Embernek Fia.
verso 24
nem nagyobb az tanítvány mesterénél, sem az szolga uránál.
verso 25
igaz elég az tanítványnak, ha annyra vagyon, mint az ő mestere. és a szolgának, mint ura, ha az családost Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő családját?
verso 26
azért ne féljétek őket, mert semmi nincs oly igen elfedezve, hogy ki ne nyilatkozzék. és semmi oly titkon, ki ki ne tudassék.
verso 27
amit én nektek sötétbe mondok, ti mondjátok az világon, és amit füllel hallotok, hirdessétek a háztetőben.
verso 28
és ne féljetek azoktol, kik megőlik az testet, az lelket kedig nem őlhetik meg, de féljétek inkább azt, ki mind az lelket és mind az testet elvesztheti pokolra.
verso 29
nemde két verebet hoznak-e, hogy eladják egy kis pénzen, és annak egyike le nem esik az földre az ti atyátoknak akarata nélkül,
verso 30
tinektek kedig még mind az hajatok szála is számlálva vagyon.
verso 31
azért ti ne féljetek, mert sok verebeknél becsületesebbek vagytok.
verso 32
minden azért, ki vall engemet emberek előtt, én is vallom őtet az én Atyám előtt, ki vagyon mennyországban,
verso 33
de valaki megtagadand engemet emberek előtt, megtagadom őtet én is az én Atyám előtt, ki mennyországban vagyon.
verso 34
ne alítsátok, hogy jöttem bocsátani békességet ez földre, mert nem jöttem békességet bocsátani, hanem tőrt.
verso 35
és jöttem, hogy embert atyjával és leányt anyjával egyenetlenné tegyek, és menyasszonyt napával.
verso 36
és embernek ellenségei lesznek, kik vannak önnön házába.
verso 37
valaki atyját avagy anyját nálamnál följebb szereti, nem méltó énhozzám. és valaki fiát avagy leányát nálamnál följebb szereti, nem méltó énhozzám.
verso 38
és valaki fel nem veszi keresztjét, engem nem követ, nem méltó énhozzám.
verso 39
valaki megtartja az ő életét, elveszti őtet, és valaki elveszti az ő életét énérettem, megleli azt.
verso 40
valaki titeket fogadand, engemet fogad, és valaki engemet fogad, fogadja őtet, aki engem bocsátott.
verso 41
aki prófétát fogad úgy, mint próféta nevébe, veszi jutalmát, mint prófétának, és ki igazat fogadand az igaz nevébe, mint igaznak, úgy veszi jutalmát,
verso 42
de valaki e kisdedek közül csak egyiknek adand egy pohár hideg vizet, bizony mondon tinektek, el nem veszti jutalmát.
Libros
