Szent Máténak evangéliuma
capítulo 26
verso 1
és lőn, hogy mikoron Jézus elvégezte volna mind ez beszédeket, monda az ő tanitványainak:
verso 2
tudjátok, hogy két nap vagyon még, és azután húsvét leszen. és Embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
verso 3
akkoron egybegyülekezének a papi fejedelmek, az írástudók és a fő népek a papi fejedelem palotájába, ki mondatik vala Kaifasnak,
verso 4
és tanácsot tartanak, mi módon Jézust álnoksággal megfoghatnák, és megölhetnék,
verso 5
és mondnak vala: ne ez ünnepen. mert netalán valami indulat leszen az nép között.
verso 6
mikoron kedig volna Jézus Betániába, poklos Simonnak házánal,
verso 7
járula őhozzá egy asszonyállat, kinél drága kenet vala alabástromba. és önté Jézusnak, ki letelepedett vala, fejére.
verso 8
ezt látván az tanítványok meg bosszankodának rajta mondván: mire leszen ez kár?
verso 9
e kenetet sok áron árulhatták volna el, és osztogathattak volna az szegényeknek,
verso 10
ezt kedig Jézus meg megismervén monda nekik: mire nehezeltek ez asszonyállatra, mert lám jó művelkedetet művelkedék énhozzám.
verso 11
mert szegények mindenkoron vannak veletek, de én nem mindenkoron leszek nálatok,
verso 12
mert e kenetet, kit ez asszonyállat én testemre bocsáta, tevé ezt az én temetésemre.
verso 13
bizony mondom tinektek, valahol megprédikáltatik ez evangélium, mind ez egész világon, ez is meg meghirdettetik az ő emlékezetére.
verso 14
akkoron elmene egy az tizenkettő közül, ki mondatik Júdás karióti, az papi fejedelmekhez.
verso 15
és monda nekik: mit adtok énnekem, és én őtet nektek árulom? de amazok igérének neki harminc ezüst pénzt,
verso 16
és az időtől fogva kezde okot keresni, mi módon őtet elárulhatná.
verso 17
és első napon ki mondatik kelt kenyér nélkül, járulának a tanítványok Jézushoz, mondanak neki: hol akarod, hogy helyet szerezzünk neked, hol megegyed az húsvétet?
verso 18
monda nekik: menjetek el egy néminemű városba, és mondjátok neki: Mester mondja, az én időm közel vagyon, tenálad leszen húsvétem az én tanítványaimmal egyetembe.
verso 19
és az tanítványok eljárának benne, miképpen hagyta vala nekik Jézus, és megszerzék az húsvétet.
verso 20
mikoron kedig estve lett volna, letelepedik vala az tizenkettővel,
verso 21
és mikoron ennének, monda nekik: bizony mondom tinektek, hogy egytek engem elárulandó.
verso 22
ezen igen megbúsulának, és kezde mindenik mondani: uram, nemde én vagyok-e?
verso 23
felele nekik, monda: aki énvelem kezét együtt nyújta az tálba, az árul el engemet.
verso 24
és jóllehet Embernek Fia elmegyen, miképpen meg vagyon irván őróla, de jaj az embernek, ki által Embernek Fia elárultatik. jobb volt volna neki, ha nem született volna az az ember,
verso 25
felele kedig Júdás, ki őtet elárulta vala, és monda: Mester, nemde én vagyok-e? monda neki: te mondád.
verso 26
és mikoron ennének, kezébe vevé Jézus az kenyeret, és mikoron hálát adott volna, megszegé, ada az ő tanítványainak, és mondá: vegyétek és egyétek, ez az én testem.
verso 27
és az pohárt is kezébe vévén hálát adván nekik adá, és mondá: igyatok ebből mindnyájan,
verso 28
ez az én vérem, új törvényre, ki sokakért kiöntetik, bűnöknek bocsánatára.
verso 29
mondom kedig tinektek, hogy nem iszom ennek utána ez szőlőtőnek gyümölcséből mind az napiglan, míg nem iszom újat veletek az én Atyámnak országába.
verso 30
és mikoron dicséretet mondottanak volna, kimenének az Olajhegyre.
verso 31
akkoron mondá nekik Jézus: ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel, mert meg vagyon írván: megverem az pásztort, és az juhoknak nyájai megoszolnak,
verso 32
de mikoron feltámadok elöl veszlek titeket Galileaba,
verso 33
felele Péter, és monda neki: hogyha mindezek tebenned megbotránkoznának, én semmiképpen meg nem botránkozom.
verso 34
monda neki Jézus: bizony mondom neked, hogy ez éjjel, minek előtte kakas szól, háromszor tagadsz meg engemet.
verso 35
monda neki Péter: még ha veled halálra kell mennem is, téged meg nem tagadlak. és az tanítványok mindnyájan olyan módon mondnak vala.
verso 36
tehat juta velük Jézus az faluba, ki mondatik Gecsemáné, és monda az ő tanítványainak: üljetek le itt, míg amoda megyek, hogy imádkozzam.
verso 37
és Pétert, Zebedeusnak két fiát vele vévén kezde bánkódni és szomorkodni Jézus,
verso 38
és monda nekik, szomorú az én lelkem mindhaláliglan, maradjatok itt, és vigyázzatok énvelem.
verso 39
és egy kevéssé továbbad mene hanyatt-homlok orcájára borula, imádkozék, és monda: én Atyám, ha lehetséges, múljék el éntőlem ez kehely, demaga ne legyen úgy, mint én akarom, hanem mint te.
verso 40
és íme jöve az tanítványokhoz, talála őket, hogy aludnának, és monda Péternek. igy-e, hogy nem vigyázhattok egy órát énvelem?
verso 41
vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek, jóllehet a lélek kész, de az test gyarló.
verso 42
ismét másodszor elmene, és imádkozék mondván: én Atyám, ha ez pohár el nem múlhatik éntőlem, hanem meg kell innom, legyen az te akaratod.
verso 43
ismét az tanítványokhoz jöve, és talála őket, hogy aludnának. mert az ő szemeik megnehezültek vala.
verso 44
és őket otthagyván ismét elmene, imádkozék harmadszor is, ugyanazon beszédet mondván.
verso 45
tehát jöve az ő tanítványaihoz, és monda nekik: aludjatok immár, és nyugodjatok, íme elközelgett az óra, és Embernek Fia adatik bűnösöknek kezébe.
verso 46
keljetek fel, menjünk el! mert íme elközelgett, aki engemet elárul.
verso 47
és még, hogy Jézus szólana, íme Júdás, az tizenkettők közül egyik eljöve nagy sereggel, tőrökkel és dorongokkal, kik bocsáttattak vala vele a papi fejedelmektől és az fő népektől.
verso 48
az kedig, ki őtet elárulta vala, jelt adott vala nekik mondván: valakit megcsókolandok, ő az, tartsátok őtet,
verso 49
és mindjárást járula Jézushoz. monda neki: üdvöz légy, Mester, és megcsókolá őtet,
verso 50
monda neki Jézus: barátom, mit jársz? tehát járulának, és Jézusra kezeiket ráveték, és megfogák őtet.
verso 51
de íme egy azok közül, kik Jézussal valának, fegyveréhez nyúla, kiránta tőrét, és a papi fejedelemnek szolgájához üté, és fülét elvágá.
verso 52
akkoron monda neki Jézus: fordítsad a te tőrödet az ő helyére. mert mindenek, kik tőrrel fogják, tőr miatt vesznek el.
verso 53
azt alítod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adna nekem többet tizenkét sereg angyalnál,
verso 54
de mint teljesednének úgy be az írások, kiknek meg kell lenni?
verso 55
azon órában monda Jézus az seregeknek: miképpen gonosztevő emberre, jöttetek tőrrel és dorongokkal, hogy megfognátok engemet. lám naponként nálatok voltam, és a templomba tanítottam, és engemet meg nem fogtatok.
verso 56
de ezek mind azért lőnek, hogy az próféták írásai beteljesednének, akkoron az ő tanítványai őtet mind elhagyván elfutának.
verso 57
amazok kedig Jézust megfogván vivék őtet a papi fejedelemhez, Kaifáshoz, hol az írástudók, és a fő népek egybegyűltenek vala.
verso 58
Péter kedig követi vala őtet távol mind az papi fejedelem palotájáig. és ott bemenvén ül vala a szolgák között, hogy megláthatná, mi lenne végre benne.
verso 59
az papi fejedelem kedig és fő népek és mind az egész tanács keresnek vala hamis tanút Jézus ellen, hogy őtet halálra adnák,
verso 60
és nem lelnek vala. mikoron kedig sok hamis tanúk löttenek volna, végre járulának két hamis tanúk,
verso 61
kik mondanak: ez azt monda, hogy Istennek templomát eltörheti, és harmad napon ugyanazont felépítheti.
verso 62
és felkelvén a papi fejedelem monda neki: semmit nem felelsz-e azok ellen kik terád tanúlnak?
verso 63
Jézus kedig csak hallgat vala. és felele a papi fejedelem, monda neki: kényszerítelek tégedet az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, Istennek fia!
verso 64
monda neki Jézus: te mondad, demaga mondom tinektek, ezután meglátjátok Embernek Fiát eljönni Istennek hatalmának jobbjára. és eljövőt az égnek ködjeibe.
verso 65
tehat a papi fejedelem kezde ruháját szaggatni és mondani: káromlást szóla, mi szükség több tanú ehhez? im mostan hallátok a káromlást,
verso 66
mi láttatik nektek? amazok felelének, és mondanak: méltó halálra.
verso 67
akkoron őtet arcul pökdösék: és nyakon csapdosák, nékik kediglen arcul csapdosák vala
verso 68
mondván. mondj jövendőt nekünk, Krisztus, kicsoda, ki most üte?
verso 69
Péter kedig kívül ül vala az palotába, és mene őhozzá egy leány, és monda neki: te is az galileabeli Jézussal valál.
verso 70
de ő mindazok előtt, kik ott valának megtagadá, és monda: nem tudom, mit mondasz,
verso 71
mikoron kedig onnét az ajtón kiment volna, látta őtet más leány, és monda azoknak, kik ott valának: ez is a názáretbeli Jézussal vala,
verso 72
és ismét megesküvék nagy hitre, hogy nem ismerné az embert.
verso 73
és egy kevés vártatva járulának Péterhez, kik ott állnak vala, és mondanak neki: bizony te is őfelék vagy, mert a szód is megielenti.
verso 74
tehat kezde szabódni és esküdni, hogy nem ismerné az embert. és legottan kakas szólala.
verso 75
és megemlékezék Péter Jézusnak beszédéről, kit mondott vala neki, hogy minek előtte kakas szólna, háromszor tagadsz meg engemet. és onnét kimenvén sira nagy keserűséggel.
Libros
