Szent Máténak evangéliuma
capítulo 13
verso 1
ugyanazon napon kedig, kijöve Jézus az házból, és letelepedék a tenger mellett,
verso 2
holott jövének őhozzá nagy sok seregek, úgy annyira, hogy ő az hajóba mene, ott ül vala, és mind az sok sereg az parton áll vala.
verso 3
és mond vala őnekik sok hasonlatos beszédeket. kimene az maghintő ember, hogy elvetne az magot.
verso 4
és mikoron elkezdette volna hinteni, némelyek esének az útfélen, eljövének az égi madarak, és megevék azokat,
verso 5
némelyek esének köves helyekre, hol nem vala sok föld, és legottan kikelének, de miérthogy az föld temérdek nem vala,
verso 6
mikoron az nap feltámadott volna, megsüté őket, és miérthogy gyökerük nem vala, megaszának.
verso 7
némelyek ismét esének az tőviskek közibe, az töviskek kedig, mikoron felnőttenek volna, megfojták azokat.
verso 8
némelyek kedig esének jó földbe, és adának jó gyümölcsöt, ki száz annyit, ki hatvan annyit, ki harminc annyit,
verso 9
akinek füle vagyon hallásra, hallja meg.
verso 10
és hozzá menének az tanítványok, mondanak neki. miért szólaz példa szerint nekik?
verso 11
de Jézus felele, és monda: tinektek vagyon megengedve, hogy megismerjétek az mennyországnak titkait, amazoknak kedig nem engedtek,
verso 12
mert valakinek vagyon, adatik annak, hogy inkább bővelkedjék. és valakinek nincsen, még az is, ami nála vagyon, elvétetik tőle.
verso 13
azért szólok példa szerint nekik, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem értenek,
verso 14
hogy beteljesedjék őbennük Ézsaiás próféta mondása: fületekkel halljátok, és nem értitek, és látván látjátok, és nem nézitek,
verso 15
mert megtompult ez népnek szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és befedék szemeiket, hogy valamikoron ne látnának vele, se fülükkel ne hallanának, se szívükbe ne értenének, és hogy megtérjenek, és megvigasszam őket.
verso 16
a ti szemeitek kedig boldogok, mert látnak, füleitek is, mert hallanak.
verso 17
mert bizony mondom tinektek, sok próféták és igazak kívánták látni azokat, kiket ti láttok, de nem láttak, és hallani, kiket hallotok, de nem halhattak,
verso 18
ti azért halljátok meg az maghintő embernek példáját!
verso 19
mikoron valaki hallja az mennyországnak beszédét, és nem érti, eljő ama gonosz, és elragadja, ami az ő szívébe vettetett volt, ez a mag, amely az útfélen vettetett volt.
verso 20
amely kedig az köves helyre vettetett volt. az, aki hallja mennyországnak igéjét, és mindjárást örömest veszi,
verso 21
de miérthogy gyökere nincsen, csak ideig marad nála, és ha valami bántás avagy háborúság szenvedés el eljő az igéért, mindjárást megbotránkozik.
verso 22
amely kedig esett volt az töviskek közé. az az, ki hallja az igét, de ez világnak gondja és gazdagságoknak csalárdságai megfutják az beszédet, és nem teremthet gyümölcsöt.
verso 23
továbbá amely jó földbe esett. az az, ki az igét hallja és érti, és ki jó gyümölcsöt ad, és teremt belőle neki száz annyit, némely hatvan annyit, néki harminc annyit,
verso 24
ismét hoza más példát elő, monda. hasonlatos mennyeknek országa az olyan emberhez, ki az ő mezeibe jó magot vete.
verso 25
de mikoron emberek aludnának, eljött az ő ellensége, és az búza közébe konkolyt vetett, és elment onnét.
verso 26
mikoron kedig a búza felnőtt volna, és gyümölcsöt teremtett volna, az konkoly is fel kezde közötte tétenny.
verso 27
az szolgák mennének az családos emberhez, mondanak neki. Uram, nemde jó magot vetel-e az te meződbe, és honnét jött ez konkoly?
verso 28
amaz monda nekik: ellenséges ember művelte azt, mondanak az szolgák. akarod-e azért, hogy elmenjünk, és azt kiszaggassuk közüle?
verso 29
monda amaz, ne, mert együtt az konkolllyal az búzát is kiszaggatnátok.
verso 30
azért hadd nőjön együtt mind a kettő aratásig. és mikoron az aratás eljő, meghagyom az aratóknak, hogy az konkolyt külön szedjék, kötésbe kössék, és megégessék, az búzát kedig hordják az én csűrömbe,
verso 31
más példabeszédet is vete őeleikbe, monda: hasonlatos a mennyeknek országa az mustármaghoz, melyet ember vevén elvet az ő mezejébe,
verso 32
ki magok között legkisebb. de ha kinő, legnagyobb becsű füvek között, és úgyan fája leszen annyira, hogy az égi madarak fészket raknak az ő ágain.
verso 33
más példabeszédet is monda nekik: hasonlatos a mennyeknek országa az kovászhoz, melyet veszen az asszonyállat, és elenyézt három mérce liszt között. mindaddig, mígnem teljességgel megkel mindenik.
verso 34
ezeket Jézus mind példa szerint mondá az seregeknek, és példa kívül semmit nem szóla nekik,
verso 35
hogy beteljesednék, mit mondott vala a próféta, ki úgy mondá: megnyitom az én számat példabeszédekre, és kimondom, kik voltanak eltitkolva világ kezdetétől fogva.
verso 36
akkoron az seregeket Jézus elbocsátá. és hazajöve, kihez járulának az ő tanítványai, és mondanak: magyarázd meg nekünk az példát, kit mondál az konkolyról,
verso 37
felele nekik, mondá: aki a jó magot veti, az Embernek Fia.
verso 38
az mező ez világ, a jó mag kedig az mennyországnak fiai, a konkoly a gonosznak fiai,
verso 39
az ellenség, aki odahintette, az ördög. az aratás ez világ vége. az aratók kedig az angyalok.
verso 40
azért miképpen az konkolyt felszedik, és tűzbe megégetik, azonképpen leszen ez világ végezetén is.
verso 41
elbocsátja Embernek fia az ő angyalait, melyek kiszednek az ő országából mindent, ki ártásra volna, és azokat is, kik gonoszt cselekednek,
verso 42
és bocsátják az égő tűzre, ott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása,
verso 43
akkoron az igazak fénylenek, miképpen az nap az ő atyjuk országába. akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
verso 44
ismét hasonlatos az mennyeknek országa a mezőbe elrejtett kincshez, melyet, ha ember megtalál, elrejti, és azon való örömébe elmegyen, eladja mindenét, mije vagyon, és azt a mezőt megveszi.
verso 45
mégis hasonlatos az mennyeknek országa az oly kereskedő emberhez, ki keres drágaköveket,
verso 46
ki mikoron egy drágakövet talált volna, elmegyen, eladja mindenét, kivel bír, és a követ megveszi.
verso 47
mégis hasonlatos az mennyeknek országa az varsához, kit a tengerbe bevetnek, és az halak minden felől megkörnyékezik,
verso 48
mely mikoron tele volna, kivonszolják az partra, és ott leülvén választják, akik jók, az ő edényeikbe, és az gonoszokat kivetik közülük.
verso 49
igy leszen ez világ, mikoron el elvégezik is, eljönnek az angyalok, és elválasztják a gonoszokat az igaza közül,
verso 50
és bocsátják őket az égő tűzre, ott leszen a siralom és fogaknak csikorgatása.
verso 51
monda nekik Jézus: értitek-e mindezeket? mondanak amazok: úgy, uram,
verso 52
és monda nekik: annak okáért minden bölcs irástudó hasonlatos mennyeknek országába az családos emberhez, ki hoz elő az ő kincséből újakat és avakat,
verso 53
és lőn, hogy mikoron Jézus ez beszédeket elvégezte volna, továbbmene onnét,
verso 54
és mikoron jutott volna az ő hazájába, kezde tanítani azoknak zsinagógájukban, úgy annyira, hogy csodálkoznának őrajta, és mondanak: honnet vagyon ennek az bölcsesség, és az sok csodatételek?
verso 55
nemde ez-e az ács fia? nemde Mária-e anyjának neve? es az ő atyjafiai Jakab és József, Simon és Júdás?
verso 56
és az ő húgai nemde mind minálunk vannak-e? azért honnét vannak ennek mindezek?
verso 57
és megbántatnak vala őbenne. Jézus kedig monda nekik: egy próféta is nincsen tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájába és házába.
verso 58
és nem tőn ott sok csodákat az ő hitetlen voltukért.
Libros
