Szent Máténak evangéliuma
13. fejezet
1. vers
ugyanazon napon kedig, kijöve Jézus az házból, és letelepedék a tenger mellett,
2. vers
holott jövének őhozzá nagy sok seregek, úgy annyira, hogy ő az hajóba mene, ott ül vala, és mind az sok sereg az parton áll vala.
3. vers
és mond vala őnekik sok hasonlatos beszédeket. kimene az maghintő ember, hogy elvetne az magot.
4. vers
és mikoron elkezdette volna hinteni, némelyek esének az útfélen, eljövének az égi madarak, és megevék azokat,
5. vers
némelyek esének köves helyekre, hol nem vala sok föld, és legottan kikelének, de miérthogy az föld temérdek nem vala,
6. vers
mikoron az nap feltámadott volna, megsüté őket, és miérthogy gyökerük nem vala, megaszának.
7. vers
némelyek ismét esének az tőviskek közibe, az töviskek kedig, mikoron felnőttenek volna, megfojták azokat.
8. vers
némelyek kedig esének jó földbe, és adának jó gyümölcsöt, ki száz annyit, ki hatvan annyit, ki harminc annyit,
9. vers
akinek füle vagyon hallásra, hallja meg.
10. vers
és hozzá menének az tanítványok, mondanak neki. miért szólaz példa szerint nekik?
11. vers
de Jézus felele, és monda: tinektek vagyon megengedve, hogy megismerjétek az mennyországnak titkait, amazoknak kedig nem engedtek,
12. vers
mert valakinek vagyon, adatik annak, hogy inkább bővelkedjék. és valakinek nincsen, még az is, ami nála vagyon, elvétetik tőle.
13. vers
azért szólok példa szerint nekik, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem értenek,
14. vers
hogy beteljesedjék őbennük Ézsaiás próféta mondása: fületekkel halljátok, és nem értitek, és látván látjátok, és nem nézitek,
15. vers
mert megtompult ez népnek szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és befedék szemeiket, hogy valamikoron ne látnának vele, se fülükkel ne hallanának, se szívükbe ne értenének, és hogy megtérjenek, és megvigasszam őket.
16. vers
a ti szemeitek kedig boldogok, mert látnak, füleitek is, mert hallanak.
17. vers
mert bizony mondom tinektek, sok próféták és igazak kívánták látni azokat, kiket ti láttok, de nem láttak, és hallani, kiket hallotok, de nem halhattak,
18. vers
ti azért halljátok meg az maghintő embernek példáját!
19. vers
mikoron valaki hallja az mennyországnak beszédét, és nem érti, eljő ama gonosz, és elragadja, ami az ő szívébe vettetett volt, ez a mag, amely az útfélen vettetett volt.
20. vers
amely kedig az köves helyre vettetett volt. az, aki hallja mennyországnak igéjét, és mindjárást örömest veszi,
21. vers
de miérthogy gyökere nincsen, csak ideig marad nála, és ha valami bántás avagy háborúság szenvedés el eljő az igéért, mindjárást megbotránkozik.
22. vers
amely kedig esett volt az töviskek közé. az az, ki hallja az igét, de ez világnak gondja és gazdagságoknak csalárdságai megfutják az beszédet, és nem teremthet gyümölcsöt.
23. vers
továbbá amely jó földbe esett. az az, ki az igét hallja és érti, és ki jó gyümölcsöt ad, és teremt belőle neki száz annyit, némely hatvan annyit, néki harminc annyit,
24. vers
ismét hoza más példát elő, monda. hasonlatos mennyeknek országa az olyan emberhez, ki az ő mezeibe jó magot vete.
25. vers
de mikoron emberek aludnának, eljött az ő ellensége, és az búza közébe konkolyt vetett, és elment onnét.
26. vers
mikoron kedig a búza felnőtt volna, és gyümölcsöt teremtett volna, az konkoly is fel kezde közötte tétenny.
27. vers
az szolgák mennének az családos emberhez, mondanak neki. Uram, nemde jó magot vetel-e az te meződbe, és honnét jött ez konkoly?
28. vers
amaz monda nekik: ellenséges ember művelte azt, mondanak az szolgák. akarod-e azért, hogy elmenjünk, és azt kiszaggassuk közüle?
29. vers
monda amaz, ne, mert együtt az konkolllyal az búzát is kiszaggatnátok.
30. vers
azért hadd nőjön együtt mind a kettő aratásig. és mikoron az aratás eljő, meghagyom az aratóknak, hogy az konkolyt külön szedjék, kötésbe kössék, és megégessék, az búzát kedig hordják az én csűrömbe,
31. vers
más példabeszédet is vete őeleikbe, monda: hasonlatos a mennyeknek országa az mustármaghoz, melyet ember vevén elvet az ő mezejébe,
32. vers
ki magok között legkisebb. de ha kinő, legnagyobb becsű füvek között, és úgyan fája leszen annyira, hogy az égi madarak fészket raknak az ő ágain.
33. vers
más példabeszédet is monda nekik: hasonlatos a mennyeknek országa az kovászhoz, melyet veszen az asszonyállat, és elenyézt három mérce liszt között. mindaddig, mígnem teljességgel megkel mindenik.
34. vers
ezeket Jézus mind példa szerint mondá az seregeknek, és példa kívül semmit nem szóla nekik,
35. vers
hogy beteljesednék, mit mondott vala a próféta, ki úgy mondá: megnyitom az én számat példabeszédekre, és kimondom, kik voltanak eltitkolva világ kezdetétől fogva.
36. vers
akkoron az seregeket Jézus elbocsátá. és hazajöve, kihez járulának az ő tanítványai, és mondanak: magyarázd meg nekünk az példát, kit mondál az konkolyról,
37. vers
felele nekik, mondá: aki a jó magot veti, az Embernek Fia.
38. vers
az mező ez világ, a jó mag kedig az mennyországnak fiai, a konkoly a gonosznak fiai,
39. vers
az ellenség, aki odahintette, az ördög. az aratás ez világ vége. az aratók kedig az angyalok.
40. vers
azért miképpen az konkolyt felszedik, és tűzbe megégetik, azonképpen leszen ez világ végezetén is.
41. vers
elbocsátja Embernek fia az ő angyalait, melyek kiszednek az ő országából mindent, ki ártásra volna, és azokat is, kik gonoszt cselekednek,
42. vers
és bocsátják az égő tűzre, ott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása,
43. vers
akkoron az igazak fénylenek, miképpen az nap az ő atyjuk országába. akinek füle vagyon hallásra, hallja meg!
44. vers
ismét hasonlatos az mennyeknek országa a mezőbe elrejtett kincshez, melyet, ha ember megtalál, elrejti, és azon való örömébe elmegyen, eladja mindenét, mije vagyon, és azt a mezőt megveszi.
45. vers
mégis hasonlatos az mennyeknek országa az oly kereskedő emberhez, ki keres drágaköveket,
46. vers
ki mikoron egy drágakövet talált volna, elmegyen, eladja mindenét, kivel bír, és a követ megveszi.
47. vers
mégis hasonlatos az mennyeknek országa az varsához, kit a tengerbe bevetnek, és az halak minden felől megkörnyékezik,
48. vers
mely mikoron tele volna, kivonszolják az partra, és ott leülvén választják, akik jók, az ő edényeikbe, és az gonoszokat kivetik közülük.
49. vers
igy leszen ez világ, mikoron el elvégezik is, eljönnek az angyalok, és elválasztják a gonoszokat az igaza közül,
50. vers
és bocsátják őket az égő tűzre, ott leszen a siralom és fogaknak csikorgatása.
51. vers
monda nekik Jézus: értitek-e mindezeket? mondanak amazok: úgy, uram,
52. vers
és monda nekik: annak okáért minden bölcs irástudó hasonlatos mennyeknek országába az családos emberhez, ki hoz elő az ő kincséből újakat és avakat,
53. vers
és lőn, hogy mikoron Jézus ez beszédeket elvégezte volna, továbbmene onnét,
54. vers
és mikoron jutott volna az ő hazájába, kezde tanítani azoknak zsinagógájukban, úgy annyira, hogy csodálkoznának őrajta, és mondanak: honnet vagyon ennek az bölcsesség, és az sok csodatételek?
55. vers
nemde ez-e az ács fia? nemde Mária-e anyjának neve? es az ő atyjafiai Jakab és József, Simon és Júdás?
56. vers
és az ő húgai nemde mind minálunk vannak-e? azért honnét vannak ennek mindezek?
57. vers
és megbántatnak vala őbenne. Jézus kedig monda nekik: egy próféta is nincsen tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájába és házába.
58. vers
és nem tőn ott sok csodákat az ő hitetlen voltukért.
Könyvek
