Szent Máténak evangéliuma
22. fejezet
1. vers
ismét szóla nekik Jézus példa szerint, és mondá:
2. vers
hasonlatos a mennyeknek országa egy királyhoz, mely az ő fiának szerze menyegzőt,
3. vers
és elbocsátá az ő szolgáit, hogy elhívnák, akik a menyegzőbe hivatalosok volnának. és amazok nem akarnak vala eljönni.
4. vers
ismét kibocsáta más szolgáit mondván: mondjátok meg az hivatalosoknak, íme az én ebédemet megkészítettem. az én ökreim és házi madaraim felvágva vannak. és mindenek készen vannak, jöjjenek el az menyegzőbe.
5. vers
amazok elmulaták, és elmenének, némelyik falujában, némelyik egyéb dolgára,
6. vers
nékik kedig szolgáit megtarták, és bosszúsággal illetvén megölék őket.
7. vers
de mikoron ezt a király hallotta volna, megharaguvék, és ő seregeit elbocsátván elveszté az gyilkosokat, és az ő városukat megégeté.
8. vers
és monda az ő szolgáinak: jól lehet az menyegző készen vala, de akik hivatalosok valának, nem voltanak méltók rá.
9. vers
azért menjetek el az utaknak mentére, és valakiket találtok, hívjátok el a menyegzőbe.
10. vers
és az ő szolgái kimenvén az utakra, egybegyűjték mind, valakiket találának, mind jókat, mind gonoszokat, és a menyegző megteljesedék az letelepedőkkel.
11. vers
akkoron bemene az király, hogy meglátná a letelepedteket, és láta ott egy embert, kinek nem vala menyegző ruhája.
12. vers
és monda neki: barátom, mi okon jöttél ide, ha nincsen menyegző ruhád? amaz megnémula.
13. vers
tehat monda a király szolgáinak: lábát és kezét megkötözvén bocsássátok őtet a külső sötétségre, holott leszen az siralom és fogaknak csikorgatása,
14. vers
mert sokak az hivatalosok, de kevesek az választottak.
15. vers
akkor az farizeusok onnét elmenvén kezdenek tanácsot tartani, hogy őtet megfognák beszédében,
16. vers
és bocsáták el oda őhozzá, az ő tanítványaikat Heródes szolgáival. kik mondanak neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Istennek útjára igazán tanítasz, és hogy senkit nem gondolsz, sem embereknek személyét nem válogatod.
17. vers
annak okáért mondd meg nekünk, mint tetszik neked? kell-e adót adnunk császárnak, avagy nem?
18. vers
Jézus kedig megismervén az ő álnokságukat monda: mit kísérgettek engemet, képutálók?
19. vers
mutassátok meg nekem a pénzt, kit szednek az adóba! amazok hozának neki egy pénzt elő,
20. vers
és monda nekik, kié ez kép és a kerül való írás?
21. vers
mondanak neki: császáré, tehát monda nekik: adjátok meg azért, ami császáré, császárnak, és ami Istené, Istennek.
22. vers
és ezeket hallván rajta megcsodálkozának, és őtet elhagyván elmenének.
23. vers
azon napon járulának őhozzá szadduceusok, kik azt tartják, hogy nincsen a feltámadás.
24. vers
és kérdék őtet, és mondanak: Mester, Mózes azt mondta, hogyha valaki meghal, és nem leend fia, tehát annak feleségét vegye az atyjafia, és támasszon magot tőle atyjafiának,
25. vers
valának kedig nálunk hét atyafiak, az első megnőzék, és meghala mag nélkül, hagya feleségét atyjafiának,
26. vers
azonképpen a második, harmadik is, mind az hetedikig,
27. vers
mennél utól kedig meghala az asszonyállat is.
28. vers
azért a feltámadásnak idején az asszony melyik felesége leszen? mert mindeniké volt.
29. vers
felele Jézus, és monda nekik: tévelygetek nem tudván az írásokat, sem az Istennek hatalmasságát.
30. vers
mert az feltámadásnak idején senki meg nem nőzik, sem valakit nem adnak férjnek, de lesznek, miképpen Istennek angyalai mennyországba.
31. vers
a halottaknak kedig feltámadásukról nem olvastátok-e, hogy meg vagyon nektek mondván Istentől, ki úgy mond:
32. vers
én vagyok Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. mert az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.
33. vers
és mikoron hallották volna őtet a seregek, csodálkoznak vala az ő tudományán.
34. vers
mikoron kedig hallották volna az farizeusok, hogy a szadduceusoknak bedugta volna szájukat. egybegyűlének.
35. vers
és őközülük egy törvénytudó doktor kérdé őtet kísértvén, és monda:
36. vers
Mester, micsoda a nagy parancsolat a törvénybe?
37. vers
monda neki Jézus: szeressed Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lélekkel, és teljes elmével.
38. vers
ez az első, és a nagy parancsolat.
39. vers
a második is hasonlatos ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennen magadat.
40. vers
ez kettőbe függ mind az egész törvény és a prófétáknak mondásai.
41. vers
Jézus akkoron a farizeusokat egybegyűjtvén
42. vers
kérdé őket, mondván: mi láttatik nektek a Krisztus felől, ki fia? mondanak neki: Dávidé,
43. vers
monda nekik: mire hívja tehát Dávid őtet lélekbe Urának mondván:
44. vers
monda az Úr az én Uramnak, ülj én jobbomra, míglen vetem az te ellenségeidet zsámolyoknak lábad alá.
45. vers
azért ha Dávid Urának mondja, mi módon lehet ő fia?
46. vers
és senki semmit neki nem felelhet vala, sem meré valaki őtet az naptól fogva többször kérdeni.
Könyvek
