Szent Máténak evangéliuma
capítulo 16
verso 1
ott az farizeusok és szadduceusok hozzájövének, kísértvén őtet kérik vala, hogy mennyből valami jelt mutatna tatna nekik,
verso 2
kiknek felele, és monda: mikoron estve vagyon, azt mondjátok, tiszta idő leszen, mert veres az ég.
verso 3
és reggel: ma megháborodik az idő, mert vereslik az ég homályba, képutálók! az égnek színét meg tudjátok választani, az időknek kedig jegyeit nem tudhatjátok?
verso 4
gonosz és nem tiszta nemzetség jegyet kíván, és egyéb jel neki nem adatik, hanem csak Jónás profétának jele, és őket otthagyván elmene.
verso 5
és mikoron az ő tanítványai jöttenek volna a túlsó partra, feledtükben nem vivének kenyeret velük.
verso 6
monda nekik Jézus: lássatok, és őrizzétek meg magatokat az farizeusoknak és szadduceusoknak kovászától.
verso 7
a tanítványok kedig azt gondolják vala magukba, hogy arról szólna, mivel hogy kenyeret nem hoztak volna velük mondván: nem hoztunk kenyeret.
verso 8
melyet mikoron Jézus megérte, monda nekik: mit gondoltok vele, kevés hitűek, hogy kenyeretek nincsen?
verso 9
mégsem értitek-e, és nem emlékeztek-e meg az öt kenyérrel, kit adátok az ötezer ember közibe? és hány kosárt töltétek meg?
verso 10
avagy a hét kenyérről, mikoron az emberek négyezren valának, és hány kosárt szedétek tele?
verso 11
miért azért, hogy nem értitek, mert nem az kenyérről mondám azt, hogy megőriznétek magatokat az farizeusoknak és szadduceusoknak kovászától.
verso 12
akkoron érték meg, hogy nem hagyta volna nekik magukat megőrizni valami kenyérkovásztól, hanem az farizeusoknak és szadduceusoknak tudományától.
verso 13
mikoron azért jött volna Jézus Cézáreának a részébe, ki mondatik Filippinek, kérdé az ő tanítványait mondván: Embernek Fiát kinek mondják emberek lenni?
verso 14
ők mondanak. nékik János baptistát, nékik Illést, nékik kedig Jeremiást, avagy valakit egyet az próféták közül,
verso 15
monda nekik: ti kedig kinek mondotok engemet?
verso 16
felele Simon Péter, és mondá: te vagy az Krisztus, élő Istennek fia,
verso 17
fele Jézus neki, és mondá: boldog vagy te, Simon János fia, mert ezt teneked a test és a vér meg nem jelentette, hanem az én Atyám, ki mennyekbe vagyon.
verso 18
én is mondom teneked, mert te vagy a Péter, és ez kősziklán építem meg az én egyházamat, kinek ellene még az pokolnak kapui sem hatalmazhatnak.
verso 19
és neked adom a mennyországnak kulcsait, valakit megkötsz e földön, kötözve leszen mennyországba is, és valakit megoldozol e földön, oldozva leszen mennyországba is.
verso 20
akkoron meghagyá az ő tanítványainak, hogy valakinek meg ne mondanák. hogy ő volna az Jézus Krisztus.
verso 21
az időtől fogva kezdé Jézus megjelengetni az ő tanítványainak, miképpen fel kellene menni Jeruzsálembe, és sokat szenvedni a fő zsidóktól és papi fejedelmektől és az írástudóktól, és hogy megöletnék, és harmadnapon feltámadna.
verso 22
akkoron Péter őtet felfelé vivé, kezdé megfeddeni, és mondá: Uram, kegyelmesben tégy magaddal, mert nem leszen úgy neked semmiképpen,
verso 23
Jézus hozzáfordula, mondá neki: menj hátra, Sátán, bántásomra vagy énnekem, mert nem érted azt, ami Istené, hanem ami embereké.
verso 24
akkoron Jézus monda az ő tanítványainak: valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engemet.
verso 25
mert valaki meg akarja az ő lelkét tartani, elveszti őtet, viszontag, valaki az ő lelkét elveszti énérettem. megleli őtet.
verso 26
mert mit használ embernek, ha mindez világot megnyeri, és lelkét elveszti? avagy mit adhat ember olyat, kivel megváltsa lelkét?
verso 27
mert következendő ez, hogy Embernek Fia eljöjjön az ő atyjának dicsőségébe az ő angyalaival, és akkoron ad mindeneknek az ő művelkedete szerint.
verso 28
bizony mondom tinektek, vannak ezek közül nékik, kik itt állanak, melyek halált nem kóstolnak, mígnem látják Embernek Fiát eljövet az ő országába.
Libros
