Szent Máténak evangéliuma
capítulo 12
verso 1
az időbe megyen vala Jézus szombat napokon valami veteményeken által, az ő tanítványai kedig éhek valának, és kezdék leszaggatni az búzafejeket és megenni.
verso 2
de mikoron az farizeusok ezt látták volna, mondanak neki: íme az te tanítványaid olyat művelnek, kit nem szabad volna művelniük ünnepnapon.
verso 3
Jézus kedig monda nekik, nem olvastátok-e, mit művelt Dávid, mikoron ő is megéhezett volt, és azok, kik vele voltanak?
verso 4
hogy miképpen bement az Isten házába, és az oltárra való kenyereket megette, kiket neki nem szabad vala megenni, sem azoknak, kik ővele valának, hanem csak az papoknak?
verso 5
azt sem olvastátok-e az törvénybe, hogy szombat napokon az papok a templomba az ünnepet megtörik? és nem vallanak bűnt?
verso 6
mondom kediglen nektek, hogy itt ez helyen nagyobb vagyon az templomnál.
verso 7
hogyha tudnátok, mi legyen az, irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, semmiképpen nem kárhoztatnátok ez ártatlanokat,
verso 8
mert ura Embernek Fia még az szombatnak is.
verso 9
de onnét tovább járula, és mene az ő zsinagógájukba.
verso 10
és íme vala ott ember, kinek keze megaszott vala. és kérdik vala őtet mondván. illik-e szombat napon vígasztani? hogy csak megfeddhetnék őtet,
verso 11
és monda őnekik. ki vagyon tiközületek oly ember, kinek ha egy juha vagyon, és szombaton az kútba esik, nemde kivonssza-e onnét?
verso 12
mennyivel inkább jobb azért az ember egy juhnál? tehát alkalmas emberrel jót tenni ünnepnapon,
verso 13
és monda az embernek, nyújtsd ki kezedet, és amaz kinyújtá, és olyan ép lőn, mint az másik.
verso 14
az farizeusok kedig onnét kimenvén kezdenek tanácsot tartani őellene, miképpen elveszthetnék őtet.
verso 15
de mikoron ezt Jézus megismerte volna, elmene onnét, és követék őtet nagy sok seregek, kiket mind meggyógyíta,
verso 16
és fenyítéket vete nekik, hogy őtet meg ne jelentenék,
verso 17
hogy beteljesednék, ki mondatott vala Ézsaiás prófétának általa.
verso 18
íme az én fiam, kit választottam, én szeretőm, kiben az én lelkem magának kellemetes volt, vetem az én lelkemet őrá, és népeknek ítéletet hirdet,
verso 19
nem versenkedik, sém üvólt. sem hall valaki szót utcákon őtőle.
verso 20
a megromlott nádat el nem töri, és a füstölgő lent meg nem oltja, mignem az ő ítéletét győzedelemre viszi,
verso 21
és az népek az ő nevébe reménylenek.
verso 22
akkoron hozának őhozzája, kit ördög gyötör vala, mely vak és néma vala, meg vígasztá őtet, annyira, hogy járna és szólna.
verso 23
ezen mind az seregek elcsodálkozának, és mondnak vala: nemde ez-e az Dávid fia?
verso 24
de az farizeusok, mikoron ezt hallották volna, mondnak vala, nem egyéb hatalmával űz ördögöt, hanem Belzebubbal, a fő ördögével.
verso 25
Jézus kedig, mikoron látná az ő gondolatukat, monda nekik, minden ország, ki önmaga ellen meghasonlik, elromol, és minden város avagy ház, ki megoszlatik önmaga ellen, nem leszen állandó,
verso 26
és ha ördög ördögöt fog űzni, tehát megoszlott önnön magába, azért miképpen leszen az ő országa állandó?
verso 27
és ha én Belzebub hatalmával űzék ördögöt, az ti fiaitok ki hatalmával űznek? annak okáért ők tesznek felőletek ítéletet,
verso 28
hogyha kedig Istennek malasztjával űzék ördögöket, tehát immár rátok jutott Istennek országa.
verso 29
mert hogy mehet valaki házára valamely hatalmasnak, hogy zsákmányt tegyen marhájába, hanem ha először megkőtözi az hatalmast, és úgy dűlhatja fel marháját.
verso 30
valaki énvelem nincsen, énellenem vagyon, és valaki énvelem nem gyűjt, tékozló.
verso 31
annak okáért mondom tinektek, minden bűn és átok megbocsáttatik embereknek, de aki Szentlélek ellen való átok, meg nem bocsáttatik embereknek,
verso 32
és valaki mondand szót embernek fiának ellene, megbocsáttatik neki, de valaki Szentlélek ellen mondand, meg nem bocsáttatik neki sem ez világon sem az másikon.
verso 33
avagy tegyétek, hogy legyen jó az fa, és az gyümölcse is jó, avagy legyen a fa is hitvány, és az gyümölcse is, mert a fát az gyümölcséeről ismerik meg.
verso 34
kígyóknak nemzetsége, miképpen szölhattok jót, mikoron gonoszok vagytok. mert embernek szája az szívnek bőségéből szól.
verso 35
az jó ember a jó szívnek kincséből jót hoz elő, és az gonosz ember az gonosz kincsből gonoszt hoz elő.
verso 36
de mondom tinektek, hogy minden hitságos beszédről, kiket emberek szólandanak, számot kell róla adni ítélet napján.
verso 37
mert a tennen mondásodból igazultatol, és az tennen mondásodból kárhoztatol.
verso 38
akkoron némelyek az írástudó és farizeusok közül kérdék őtet, és mondanak: Mester, kívánunk tetőled jelt látni.
verso 39
felele őnekik, monda. gonosz és nem tiszta nemzetség, ím jelt kíván, de egyéb jel neki nem adatik, hanem Jónás prófétának jele,
verso 40
mert miképpen Jónás volt három napon és három éjjel az cethalnak hasába, azonképpen leszen embernek fia is, az földnek gyomrába három éjig és három napig.
verso 41
az ninivebeli férfiak felkelnek ítélet napján ez nemzetséggel, és kárhoztatjk őtet, mert ők Jónás prédikációjára penitenciára térének, és íme itt ez helyen nagyobb vagyon Jónásnál,
verso 42
észak felől vala királyné asszony, felkel ítélet napján ez nemzetséggel, és kárhoztatja őtet, mert ő jött volna ez földnek vége határiról, hogy hallaná Salamonnak bölcsességét, és íme itt ez helyen nagyobb vagyon Salamonnál.
verso 43
mikoron az fertelmes lélek kimegyen emberből, száraz helyen jár, keres nyugodalmat magának de nem lel,
verso 44
hanem mond: ismét az én házamba térek, honnét kijöttem vala. és mikoron odajő, találja őtet üresen, megsepervén és felékesítvén,
verso 45
tehát elmegyen, és veszen hozzája más hét lelkeket, nálánál alnokabbakat. bemegyen, és ott lakozik. és ez embernek utolsó dolga nehezebben leszen az előbbinél. így leszen dolga ez gonoz visszavonó nemzetségnek is,
verso 46
és mikoron még az seregnek beszéllene, íme az ő anyja és atyjafiai kívül állnak vala, és neki akarnak vala szólni,
verso 47
monda kedig egy néminemű ember: íme az te anyád és atyádfiai kívül állanak, veled akarnának szólni,
verso 48
felele annak Jézus: ki ez hírt hozta vala, és monda, melyik az én anyám, kicsodák az én atyámfiai?
verso 49
és kezét kiterjesztvén az ő tanítványaira monda: ihon az én anyám, ihon az én atyámfiai,
verso 50
mert valaki az én Atyámnak akaratát teszi, ki mennyországba vagyon, az az én atyámfia, az az én húgom, és az az én anyám.
Libros
