Szent Máténak evangéliuma
capítulo 8
verso 1
de mikoron alájött volna az hegyről, követik vala őtet sok seregek.
verso 2
és íme egy poklos járulván imádá őtet mondván. Uram, ha akarod megtisztíthatsz engemet.
verso 3
és kezét kinyújtván Jézus illeté őtet, és monda. akarom, légy tiszta. és legottan megtisztula neki poklossága.
verso 4
és monda neki Jézus. lássad, hogy ezt senkinek ne mondjad, de menj el, mutasd meg magadat az papnak, és vidd fel az ajándékot nekik bizonyságul, kit Mózes hagyott.
verso 5
de mikoron bement volna Jézus Kafarnaumba, jöve őeleibe centurjó kérvén őtet és mondván.
verso 6
Uram, az én gyermekem otthon köszvénybe fekszik nagy gyötrelmet vall,
verso 7
monda neki Jézus. én, mikoron odamegyek, meggyógyítom őtet.
verso 8
felele centurjó, mondá, nem vagyok méltó vram, hogy én hajlékomba jöjj, de csak mondjad egy igével, és meggyógyul az én gyermekem,
verso 9
mert én is más ember hatalma alatt vagyok, és vannak énutánam is vitézlő szolgák. és mikoron egyiknek mondom, menj el, elmegyen, az másiknak ha mondom, jöjj ide, eljő, avagy ha mondom, tedd emezt, megteszi.
verso 10
ezt mikoron hallotta volna Jézus, csodálkozék rajta, és monda azoknak, kik követik vala őtet, bizony mondom nektek, még Izrael között sem találtam ilyen hitet.
verso 11
mondom kediglen nektek, hogy sokan jőnek napkelet és napnyugat felől, kik letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyeknek országába,
verso 12
de ez ország fiai vettetnek az külső sötétségekre, hol siralom és fogaknak csikorgatása leszen.
verso 13
és monda Jézus centurjónak, menj el, és miképpen hjuéd, úgy legyen neked. és az órába megvigaszék az ő gyermeke.
verso 14
és mikoron jött volna Jézus Péternek házába, látá az ő napát, hogy feküdnék, és hideg lelné,
verso 15
és illeté neki kezét, és az hideg elhagyá, és felkele, szolgál vala nekik,
verso 16
és mikoron estefelé volnának, hozának őhozzá sok ördöngőseket, melyeket mind kiűze belőlük csak egy beszédével, és minden betegeket meggyógyíta,
verso 17
hogy beteljesednék, ki mondatott vala Izajás prófétának általa. mikoron mondá. ez vette el a mi betegségeinket, és viselte fájdalmunkat.
verso 18
mikoron kedig látta volna Jézus az sok sereget körüle, hagyá, hogy mennének az túlsó partra.
verso 19
és mikoron jött volna hozzá egy írástudó, monda neki, Mester, követlek téged, valahová mégy,
verso 20
és mondá neki Jézus. az rókáknak lukuk vagyon, és az egy madaraknak fészkük, Embernek Fiának kedig nincsen, hová fejét haitaná.
verso 21
más is az tanítványok közül monda neki, Uram, bocsáss el engemet, hadd menjek el temetni atyámat először.
verso 22
monda neki Jézus, kövess engemet, és hagyd az holtaknak eltemetni az ő halottaikat. és mikoron egy hajóba bement volna, utánamenének az ő tanítványai is,
verso 24
és íme nagy vész támada az tengeren, annyira, hogy az hajót elfednék az habok. Jézus kedig aluszik vala,
verso 25
és jlván az tanítványok felkölték őtet mondván: Uram, tarts meg minket, mert ím elveszünk,
verso 26
monda nekik, mit féltek, kevés hitellel valók. tehát felkelvén parancsola az szeleknek és az tengernek, és lőn nagy csendesség.
verso 27
az emberek kedig ezen csodálkoznak vala mondván: kicsoda ez? kinek mind tenger mind ez szelek engednek.
verso 28
és mikoron jöttek volna Gadarának túlsó partjára, járulának eleibe két ördöngősek, kik az koporsókból kijőttenek vala, kik felette kegyetlenek valának, úgy annyra, hogy senki nem mehet vala el az úton, kin ők mennek vala.
verso 29
és íme kezdenek üvölteni mondván. mi közünk vagyon nekünk teveled, Jézus Istennek fia, időnek előtte jöttél, hogy gyötörnél minket.
verso 30
vala kediglen tavol őtőlük nagy sok disznó sereg, kit őríznek vala.
verso 31
az ördögök kedig kérik vala Jézust mondván. ha kiűzöl minket, engedjed nekünk, hogy menjünk az disznó seregbe,
verso 32
és monda nekik menjetek el. amazok kediglen kimenvén menének az disznó seregbe. és íme mind az egész disznó sereg hanyatt-homlok vitetik vala az tengerbe, és elveszének az vizbe.
verso 33
akik kedig az disznókat őrzik vala, elfutának, bemenének az városba, megmondák mind ez dolgot, miképpen történt volna dolguk az ördöngősöknek,
verso 34
és íme mind az egész város eleibe jöve Jézusnak, és mikoron látták volna őtet, kérik vala, hogy elmenne az ő határukról.
Libros
