Szent Máténak evangéliuma
capítulo 5
verso 1
mikoron kedig látta volna Jézus az seregeket, felmene az hegyre. és mikoron letelepedett volna, járulának hozzá az ő tanítványai.
verso 2
és minekutanna megnyitotta volna az ő száját, tanítja vala őket mondván.
verso 3
boldogok az lelki szegények, mert övék mennyeknek országa.
verso 4
boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást vesznek.
verso 5
boldogok az kegyelmesek, mert ők bírják a földet.
verso 6
boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
verso 7
boldogok az irgalmasok, mert őket irgalmasság követi.
verso 8
boldogok az tiszta szívvel, kik vannak, mert ők látják Istent.
verso 9
boldogok a békességszerzők, mert ők Istennek fiainak hivattatnak.
verso 10
boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert azoké mennyeknek országa.
verso 11
boldogok vagytok, mikoron gonoszokat mondnak nektek emberek, és üldöznek titeket, és mondnak minden gonosz beszédet tiellenetek. és hamisan vádolnak az én nevemért,
verso 12
örüljetek és vígadjatok, mert az ti jutalmatok sok mennyországba. ezenképpen kergettek az prófétákat is, kik ti tielőttetek voltanak.
verso 13
ti vagytok ez földnek só. hogyha az só ízetlen leszen, mivel sóznak? továbbb semmire nem jó, hanem hogy kivettessék. és emberektől eltapodtassék.
verso 14
ti vagytok ez világnak világossága, el nem rejtethetik az város, ki a hegyen vagyon.
verso 15
az szövétneket is, nem azért gyújtják meg, hogy az kád alá tegyék, hanem hogy gyertyatartóba, hogy lássanak világánál, akik a házba vannak.
verso 16
azonképpen fényljék az ti világtok is emberek előtt, hogy lássák az ti jó cselekedeteket, és dicsérjék ti atyátokat, ki vagyon mennyekbe.
verso 17
ne alítsátok, hogy jöttem az törvénynek elbontására, sőt jöttem, nemhogy el bontsam, de hogy beteljesítsem.
verso 18
bizony bizonnyal mondom tinektek, míglen elmúlik az föld, egy betű kedig, avagy egy pont el nem múlik addig az törvényből, mígnem mindenek meglesznek.
verso 19
valaki azért megszegend egyet ez kicsiny parancsolatokba, és tanítand úgy embereket, ez mennél kisebbnek hivattatik mennyeknek országába; valaki kedig, megtartja, és tanítand, ez hivattatik nagynak mennyországba.
verso 20
mondom kediglen nektek, hogyha az ti igazságotok bővebben nem leszen írástudó és farizeusokénál, be nem mehettek mennyeknek országába.
verso 21
hallottátok, hogy az régieknek meg volt mondván: ne ölj, valaki kedig ölend, méltó leszen ítéletre.
verso 22
sőt én azt mondom, valaki atyjafiára vakmerőül megharaguszik, hogy méltó leszen ítéletre, és valaki mondandja atyjafiának: raka, méltó leszen konzíliumra, valaki kedig mondja atyjafiának: bolond, méltó leszen pokol tüzére.
verso 23
annakokaért ha elviended az te ajándékodat az oltárra, és ott megemlékezel róla, hogy vagyon valami tetted atyádfia ellen,
verso 24
hagyd ott az oltár előtt ajándékodat, és menjél, engeszteld meg először atyádfiát, aztán jöjj el, és vidd fel ajándékodat.
verso 25
engedj gyorsan az te ellenségednek, mikoron úton vagy vele, netalán az biró kezébe ád, az biró ad szolgáinak, hogy az tömlöcbe vettessél.
verso 26
bizony mondom teneked, ki nem megy onnét, mígnem megfizetsz mind egy kis fillérig,
verso 27
hallottatok, mert meg volt mondva regényeknek, ne paráználkodjál,
verso 28
de én mondom tinektek, hogy valaki csak látja is másnak feleségét megkívánásra, immár bujálkodott szívébe,
verso 29
hogyha az te szemed árt teneked, vájd ki őtet, vesd el tőled, jobb teneked, hogy egy tagod vesszen el, hogynem teljes tested pokolra vettessék.
verso 30
és ha az te jobb kezed ártásra vagyon neked, vágd el, és vesd el tőled, jobb teneked, hogy egy tagod híjával légy, hogynemmint egész testtel pokolra vettessél.
verso 31
meg vagyon az is mondván, valaki el akar válni feleségétől, adjon levelet neki róla.
verso 32
én kedig azt mondom tinektek, hogy valaki elhagyja feleségét, hanemha paráznaságnak okáért, őmaga teszi paráznává, és valaki ez ilyen urától elvált asszonyállatot hozzáveszi, paráznaságba leledzik.
verso 33
azt is hallottátok, hogy meg volt mondván régieknek, ne esküdjél, de add meg Úrnak, amire esküdtél,
verso 34
de én mondom tinektek, hogy semmiképpen ne esküdjetek sem az mennyre, mert Istennek királyi széke,
verso 35
sem az földre, mert Istennek lábának zsámoly széke, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy királynak városa,
verso 36
se fejedre ne esküdjél, miért hogy nem teremthetsz egy fehér avagy fekete hajszálat,
verso 37
de leszen az ti beszédetek: úgy úgy, nem nem. mert valamilyennel több leszen, gonoszból leszen.
verso 38
hallottátok, hogy meg vagyon mondván. szemért szemet, fogért fogat,
verso 39
de én mondom nektek, ne tartsatok ellent a gonosznak, de ha valaki jobb felől arcul csap, fordits az más orcádat neki.
verso 40
és annak, aki akarna téged az törvénybe vonni, és szoknyádat elvenni, bocsásd neki palastodat is.
verso 41
és aki kényszerít egy mely földre, menj kettőig vele.
verso 42
aki valamit kér tőled, adj neki, es ha kölcsönkér, ne vond meg magadat.
verso 43
hallottátok, hogy meg vagyon mondván. szeressed felebarátodat, és gyűlöljed ellensegedet.
verso 44
de én azt mondom tinektek, szeressétek ellenségteket, és jót kérjetek titeket átkozóknak. jót tegyetek azokkal, kik gyűlölnek titeket.
verso 45
imádjatok azokért, kik háborgatnak titeket, hogy legyetek az ti atyátoknak fiai, ki mennyekbe vagyon, ki feltámasztja a napot az jókra és gonoszokra, és esőt bocsát az jókra és gonoszokra.
verso 46
mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek mi jutalmatok leszen? nemde nem művelik-e ezt még az nyilvánvaló bűnösök is?
verso 47
és hogyha csak atyátok fián esdektek, micsoda jeles dolgot tesztek? nemde az nyilvánvaló bűnösök is nem művelik-e azt?
verso 48
legyetek azért tökéletesek, miképpen az ti atyátok, ki vagyon mennyországba, tökéletes.
Libros
