Szent Máténak evangéliuma

chapter 14


Chapters:


verse #1

az időbe halla Heródes tetrarcha Jézusnak hírét,


verse #2

és monda az ő szolgáinak. ez a János baptista, az támadott fel halottaiból, és azért vannak őbenne jószágos művelkedeteknek téteményei.


verse #3

mert ez Heródes megfogta vala Jánost, és az tömlöcbe vetette vala Heródiádésért, mely vala az ő atyjafiának, Fülöpnek felesége.


verse #4

mert János azt mondja vala neki, nem alkalmas neked avval lenned.


verse #5

és jóllehet meg akarja vala ölni, de fél vala a sokaságtól, mert Jánost tartják vala úgy, mint prófétát.


verse #6

mikoron kedig egyszer Heródesnek születése napja szolgáltatnék, Heródiádésnek leánya táncol vala ott köztük,


verse #7

mely Heródesnek kellemetes lőn, azért megesküvék neki, és fogadá, hogy valamit tőle kérne, megadná.


verse #8

az leány kedig meg megtaníttatott vala annak előtte az anyjától, és monda. add énnekem János baptista fejét egy tálba.


verse #9

a király megbáná, demaga miérthogy megesküdt vala neki, és azokért, kik vele együtt telepedtenek vala le, hagyá, hogy nekiadnák,


verse #10

és elbocsátván az ő hóhérait. elvágák János fejét az tömlöcbe,


verse #11

és felhozák egy tálba, és adak az leánynak, a leány vivé az ő anyjának.


verse #12

ennek utána János tanítványai járulának, az testet elvivék, és eltemeték, és megmondák Jézusnak.


verse #13

ezt mikoron hallotta volna Jézus, elmene onnét hajón az pusztába felfele. és mikoron ezt az seregek hallották volna, keuetekköveték őtet gyalog a városokból kijővén.


verse #14

és Jézus kimenvén láta a sok sereget, megkeserülé őket, és kiknek mi nyavalyája vala, meggyógyítá.


verse #15

de mikoron estvefele volna, járulának őhozzá a tanítványok, mondanak. ez e hely puszta, az idő is elmúlt, azért bocsásd el az seregeket, hadd menjenek az falukra, és vegyenek enniük valót.


verse #16

Jézus monda nekik: nem szükség, hogy elmenjenek, adjatok enniük ti.


verse #17

mondanak neki: itt semmi több nincsen, hanem csak öt kenyér és két hal.


verse #18

monda nekik Jézus: hozzátok ide azokat,


verse #19

és parancsola, hogy az seregek leülnének az füvön, vevé az öt kenyeret és az két halat. és mennybe kezeit felemelvén megáldá, és mikoron megszegte volna, adá az ő tanítványainak az kenyereket. az tanítványok az seregekenek,


verse #20

és mindnyájan evének, és megelégedének. ami kedig megmaradott vala az hulladékába, töltenek meg vele tizenkét kosarakat.


verse #21

akik kediglen ettenek vala, férfiak valának olymint ötezren, asszony,áallatoktól és gyermekektől megválva.


verse #22

és mindjárást meghagyá Jézus az ő tanítványainak, hogy hajóra szállanának, és az túlsó partra vettetnék magukat, mig ő az seregeket elbocsátaná,


verse #23

ennek utána elbocsáta az sereget, és ő maga felmene egy hegyre imádkozni, és mikoron immár estve volna, csak egyedül vala ott,


verse #24

az hajó kedig az tenger közepett vala, és az viz hánja vala, mert pokol szél fú vala.


verse #25

de az éjnek negyed része mikoron volna, hozzájuk mene Jézus járván az tengeren,


verse #26

és mikoron az tanítványok látták volna őtet a tengeren járni, megijedének mondván: ez valami csalárdság, és féltükben üvölteni kezdenek,


verse #27

de Jézus mindájrást szóla nekik, monda: jó szívvel legyetek. én vagyok, ne féljetek.


verse #28

felele Péter neki, monda, Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy menjek hozzád az vizen,


verse #29

monda neki: jövel! és mikoron kihágott volna Péter az hajóból, az vizeken jár vala, és mene Jézushoz.


verse #30

továbbá mikoron látta volna az nagy szelet, megijede, és mikoron elkezdett volna merülni, üvölt vala mondván, Uram, tarts meg engemet,


verse #31

legottan Jézus kezet nyújtván fogá őtet, és monda neki: kicsiny hitű, miért kételkedél?


verse #32

és mikoron az hajóba bementenek volna, megálla a szél.


verse #33

akik kedig az hajóba valának, járulának őhozzá, imádák őtet, és mondanak: bizony Istennek Fia vagy.


verse #34

és mikoron általkeltenek volna, jövének Genezáretnek földére.


verse #35

de mikoron ezt megértették volna, ott a földön lakozó népek követeket bocsátanak mind az körül való tartományokra, és eleibe hordanak minden betegeket,


verse #36

és kérik vala őtet, hogy csak illethetnék ruhájának peremét, és valamelyek illetik vala, meggyógyulnak vala.

Chapters:


Books