chapter 3
akkoron az napokba járula János baptista is prédikálván zsidóságba az pusztába és mondván.
penitenciát tartsatok. mert elközelgett mennyeknek országa,
mert ihon vagyon, kiről mondta Ézsaiás. kiáltónak szava kietlenbe: Úrnak útját szerezzétek, igazán csináljátok az ő ösvényeit.
Jánosnak kedig öltözete vala teveszőrből, öve is bőr, az ő ágyéka körül. étkei sáskák és erdei méz.
tehát kimene őhozzá mind egész Jeruzsálem és zsidóság és mind az tartomány, ki Jordánnal határos vala,
megkereszteli vala őket az Jordán vizébe, és vallást tesznek vala az ő bűnükről.
mikoron kedig látott volna az farizeusok és szadduceusok közül jőni sokakat az ő keresztelésére, monda nekik. kígyóknak nemzetsége, ki jelentette meg nektek, hogy elfutnátok az jövendő harag előtt?
azért tegyetek penitenciának méltó gyümölcsöt,
és ne legyetek oly igyekezettel, hogy magatokba mondanátok, nekünk atyánk Ábrahám, mert mondom tinektek: Isten megteheti, hogy ez kövekből is feltámaszthatja Ábrahám fiait.
immáron az szekercét is az fa gyökeréhez tették. azért minden fát, ki jó gyümölcsöt nem teremt, kivágnak, és az tűrze tesznek.
én jóllehet keresztellek titeket vízbe penitenciára, de, aki énutánam jövendő, nálamnál hatalmasabb, kinek nem vagyok méltó saruját viselnem, ő keresztel titeket Szentlélekbe és tűzbe,
kinek az ő szórólapátja kezébe, és megtisztítja az ő szérű helyét, az ő búzáját csűrébe gyűjti, az pelyváját kedig megégeti az olthatatlan tűzbe.
akkoron járula Jézus is Galileából Jordán vize mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelné őtet,
de János nem akarja vala. sőt inkább úgymond szükség, hogy te keresztelj meg engemet, és te jössz énhozzám?
Jézus felele neki, mondá: hagyd el mostan azt, mert így kell nekünk tennünk, hogy beteljesítsünk minden igazságot. tehát megszűnék,
és Jézus megkeresztelteték. kijőve legottan az vízből. és íme az egek meg megnyilatkozának, és látá az Szentlelket, ki leszálla rá galamb képébe.
és íme szózat mennyekből mondván. ez az én szerelmes fiam, kiben minden akaratom kellemetesen lett.