Szent János evangéliuma
capítulo 9
verso 1
és előmenvén Jézus láta egy embert, vakot születésétől fogva.
verso 2
és kérdék őtet az ő tanítványi mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e, avagy az ő szülei, hogy vakon születnék?
verso 3
felele Jézus: sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, de hogy megjelentetnének Istennek cselekedeti őbenne.
verso 4
énnekem szükség művelnem annak művelkedetit, ki engemet bocsátott, míg napja vagyon. eljött az éj, mikoron senki nem művelkedhetik.
verso 5
míg ez világon leszek, ez világnak világossága vagyok.
verso 6
ezt mikoron mondá, az földre pökék, és sárt csinála a nyálból, és a sárt szemére kené a vaknak,
verso 7
és mondá neki: menj el, mosd meg a tón, ki mondatik Siloénak, melyet ha megmagyaráz, bocsáttatottat teszen! elmene azért, és megmossa, és látva jöve meg.
verso 8
azért az ő szomszédi, kik őtet először látták vala, hogy koldus volt volna, mondnak vala: nemde ez-e, aki ül vala, és koldul vala?
verso 9
némelyek mondnak vala: ez az, némelyek ismét: hasonlatos ehhez. de ő mond vala: én vagyok.
verso 10
mondnak vala azért neki: mint nyílanak meg neked szemeid?
verso 11
felele az, és mondá: az ember, ki Jézusnak mondatik, sárt csinála, és megkené az én szemeimet, és mondá nekem: menj el a Siloe tóra, és mosd meg! hogy kedig elmenék és megmosám, látást vevék.
verso 12
mondának azért neki: hol vagyon az? mondá: nem tudom.
verso 13
vivék őtet a farizeusokhoz, ki régtől fogva vak vala.
verso 14
vala kedig szombat, mikoron Jézus a sárt csinálná, és az ő szemét megnyitná.
verso 15
ismét kérdik vala azért őtet a farizeusok, mi módon vett volna látást. amaz kedig mondá nekik: sárt tőn nekem az én szemeimre, és megmosám és látok.
verso 16
mondnak vala azért némelyek a farizeusok közül: ez ember nem Istentől vagyon, mert nem illi meg a szombatot. némelyek kedig mondnak vala: mi módon teheti a bűnös ember ez ilyen csodákat? és különbözés vala köztük.
verso 17
mondának ismét a vaknak: te mit mondasz felőle, hogy megnyitotta neked a te szemeidet? amaz kedig mondá: próféta az.
verso 18
nem hivék azért a zsidók őfelőle, hogy vak volt volna, és szeme megnyílt volna, mígnem előhívák annak ő szüleit is, ki látást vett vala,
verso 19
és megkérdék azokat mondván: ez-e a ti fiatok, kit ti azt mondjátok, hogy vakon született? mi módon lát azért mostan?
verso 20
felelnek nekik az ő szülei, és mondának: tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.
verso 21
de mostan mi módon lásson, nem tudjuk, avagy ki nyitotta meg neki szemeit, nem tudjuk mi. ő maga is emberkorba vagyon, őtet kérdjétek, ő maga szóljon maga felől.
verso 22
ezeket mondák az ő szülei, miérthogy félnek vala a zsidóktól. mert immár megegyenesedtek vala azon a zsidók, hogy valaki őtet Krisztusnak vallaná, kivettetnék a zsinagógából.
verso 23
annak okáért mondák az ő szülei: emberkorba vagyon, ő magát kérdjétek.
verso 24
előhívák azért ismét az embert, aki vak vala, és mondának neki: adj dicsőséget Istennek! mi tudjuk, hogy ez ember bűnös.
verso 25
felele azért nekik, és mondá: ha bűnös, nem tudom. az egyet tudom, hogy mikoron azelőtt vak valék, mostan látok.
verso 26
mondának azért neki ismét: mit tőn neked? mind nyitá meg neked szemeidet?
verso 27
felele nekik: megmondám nektek mostan is, és nem hallátok. miért akarjátok ismét hallani? ti is ő tanítványi akartok-e lenni?
verso 28
gonoszt szólának azért neki, és mondának: te légy ő tanítványa, mi kedig Mózes tanítványi vagyunk.
verso 29
mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt Isten, de ezt nem tudjuk, honnét legyen.
verso 30
felele az ember, és mondá nekik: ebbe valami csodálatosság vagyon, hogy ti nem tudjátok, honnét legyen, és nám, megnyitotta az én szemeimet.
verso 31
tudjuk kedig, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de ha valaki Isten tisztelője, és az ő akaratjának enged, azt hallgatja meg.
verso 32
világ kezdetitől fogva nem hallatott, hogy valaki megnyitotta volna vakon születettnek szemét.
verso 33
hogyha ez Istentől nem volna, semmit nem tehetett volna.
verso 34
felelének, és mondának neki: bűnbe születtél teljességgel, és te tanítasz minket? és kitaszigálák őtet.
verso 35
meghallá Jézus, hogy kiűzték volna őtet. és mikoron megtalálta volna azt, mondá neki: te hissz-e Istennek Fiába?
verso 36
felele amaz, és mondá: kicsoda az, Uram, hogy higgyek őbenne?
verso 37
mondá neki Jézus: láttad is őtet, és aki veled szól, ő az.
verso 38
amaz kedig mondá: hiszek, Uram! és imádá őtet.
verso 39
és mondá neki Jézus: ítéletre jöttem én ez világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.
verso 40
és meghallák ezeket némelyek az farizeusok közül, kik ővele valának, és mondának neki: vakok vagyunk-e mi is?
verso 41
mondá nekik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. de mostan azt mondjátok: látunk. azért a ti bűnötök megmarad.
Libros
