Szent János evangéliuma
capítulo 11
verso 1
beteg vala kedig egy néminemű Lázár nevű, betániabeli kastélyból való, kinek Mária és Márta húgai valának.
verso 2
a Mária kedig az vala, ki Urat kenettel megkente vala, és megtörlötte vala lábait az ő hajaival, kinek atyafia, Lázár beteg vala.
verso 3
bocsátanak azért az ő húgai Jézushoz mondván: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
verso 4
hallván kedig ezt Jézus mondá: ez betegség nem halálra való, hanem Istennek dicsőségére, hogy Istennek Fia dicsőíttessék amiatt.
verso 5
szereti vala kedig Jézus Mártát és az ő húgát és Lázárt.
verso 6
azért mikoron meghallá, hogy beteg volna, jóllehet, az időbe ugyanazon helyen marada két napig.
verso 7
aztán annakutána mondá az ő tanítványinak: menjünk el ismét zsidóságba!
verso 8
mondának neki a tanítványok: Mester, mostan is megkövezni keresnek vala téged a zsidók, és ismét odamégy?
verso 9
felele Jézus: nemde tizenkét óra vagyon-e egy napon? ha valaki nappal jár, nem bántatik meg, mert ez világnak világosságát látja.
verso 10
de aki éjjel jár, megbántatik, mert nincsen világosság őbenne.
verso 11
ezeket szólá, és ezeknek utána mondá nekik: Lázár, a mi barátunk aluszik, de elmegyek, hogy álmából felkeltsem őtet.
verso 12
mondának azért az ő tanítványi: Uram, ha aluszik, megtartatik.
verso 13
Jézus kedig az ő haláláról mondta vala, de amazok azt alítják vala, hogy álomnak alvásáról mondaná.
verso 14
akkor azért Jézus mondá nekik nyilván: Lázár meghalt,
verso 15
és őrülöm tiértetek, hogy higgyetek, hogy ott nem voltam. de menjünk őhozzá!
verso 16
mondá Tamás, ki mondatik kettősnek, a több tanítványoknak: menjünk el mi is, és haljunk meg vele!
verso 17
odajöve azért Jézus, és találá őtet, hogy immár negyednapig feküdt volna a koporsóba.
verso 18
vala kedig Betánia Jeruzsálemtől olymint tizenöt mélyföldnyire.
verso 19
és sokan jöttek vala ki az zsidók közül Mártához és Máriához, hogy vigasztalnák őket a ő atyjukfiáról.
verso 20
Márta azért mikoron hallá, hogy Jézus eljött volna, eleibe mene, Mária kedig otthon ül vala.
verso 21
mondá azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt voltál volna, az én atyámfia meg nem halt volna.
verso 22
de mostan is tudom, hogy valamit Istentől kívánandasz, megadja neked Isten.
verso 23
mondá neki Jézus: feltámad az te atyádfia.
verso 24
mondá neki Márta: tudom, hogy feltámad a feltámadáskoron, az utolsó napon.
verso 25
mondá neki Jézus: én vagyok az feltámadás és az élet. valaki énbennem hiszen, még ha meghal is, él.
verso 26
és minden, ki él, és hiszen énbennem, meg nem hal mindörökké. hiszed-e ezt?
verso 27
mondá neki: bizonyával, Uram, én hiszem, hogy te vagy az Krisztus, Istennek fia, ki ez világra jövendő vala.
verso 28
és mikoron ezt mondotta volna, elmene, és hívá Máriát, az ő húgát titkon mondván: a Mester itt vagyon, és téged hív.
verso 29
amaz hogy hallá, hamar felkele, és hozzá mene.
verso 30
mert még nem jött vala a kastélyba Jézus, hanem azon helyen vala, hol Márta eleibe ment vala.
verso 31
a zsidók kedig, kik ott a házba valának, és vigasztalják vala őtet, mikoron látták volna Máriát, hogy hamar kelt volna fel, és kiment volna, utánamenének mondván: a koporsóhoz megyen, hogy sírjon ott.
verso 32
Mária azért mikoron jött volna oda, hol Jézus vala, látván őtet lábaihoz esék, és mondá neki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én atyámfia.
verso 33
Jézus azért mikoron látná őtet, hogy sírna, és a zsidókat is, kik vele jöttenek vala, hogy sírnának, megbúsula lelkébe, és megháborítá magát,
verso 34
és mondá: hova helyheztették őtet? mondának neki: Uram, jöjj el, lásd meg!
verso 36
mondának azért a zsidók: ím, mint szereti volt őtet!
verso 37
nekik kedig mondának: ez, ki a vaknak szemét megnyitotta, nem tehette, hogy meg ne halt volna ez?
verso 38
azért Jézus ismét megbúsulván ő magába jöve a koporsóhoz. vala kedig a koporsó egy barlang, és követ tettek vala rá.
verso 39
mondá Jézus: vegyétek fel a követ! mondá neki Márta, annak húga, ki meghalt vala. Uram, immár dohos, mert negyednapja vagyon.
verso 40
mondá neki Jézus: nemde megmondám-e neked, hogyha hiendesz, meglátod Istennek dicsőségét?
verso 41
felvevék azért a követ az helyről, hol vala az, aki meghalt vala helyheztetve. Jézus kedig felemelvén az ő szemeit mondá: Atyám, hálát adok neked, mert meghallgattál engemet.
verso 42
én kedig tudom vala, hogy mindenkoron meghallgatsz engemet. de az seregért, ki körüláll, mondám, hogy higgyék, mert te bocsáttál engemet.
verso 43
és mikoron ezt mondotta volna, nagy felszóval üvölté: Lázár, jő ki!
verso 44
és kijöve, aki meghalt vala. kinek kezei és lába is kötve valának sírbeli kötelékekkel, és az orcáját is bekötötték vala keszkenővel. mondá nekik Jézus: oldozzátok meg őtet, és hadd menjen el!
verso 45
sokan azért a zsidók közül, kik jöttenek vala Máriához, és látták vala, miket Jézus tett volna, hínek őbenne.
verso 46
némelyek kedig őközülük elmenének a farizeusokhoz, és megmondák nekik, melyeket tett volna Jézus.
verso 47
annak okáért a papi fejedelmek és a farizeusok conciliumot gyűjtenek, és mondának vala: mit művelünk? mert ez ember sok csodát teszen.
verso 48
ha ilyen módon hagyjuk őtet, mindnyájan neki hisznek, és eljönnek a rómabeliek, elveszik a mi helyünket mind népével egyetembe.
verso 49
egy kedig őközülük, Kaifás nevű, mikoron az esztendőbe főpap volna, mondá nekik: ti nem tudtok valamit.
verso 50
sem eszetekbe nem veszitek, hogy jobb nekünk, hogy egy meghaljon a népért, hogynem mind a teljes nép elvesszen.
verso 51
ezt kedig ő magától nem mondá, de mikoron az esztendőbe főpap volna, prófétálá, hogy Jézus meghalandó volna a népért,
verso 52
és nemcsak a népért, de hogy Istennek fiait, kik eloszlottak vala, egybegyűjtené.
verso 53
az napságról fogva azért tanácsot tartanak egymással, hogy megölnék őtet.
verso 54
Jézus azért immár nem szinte nyilván jár vala a zsidók között, de elmene onnét a tartományba, ki a pusztához közel vagyon, a városba, mely mondatik Efraimnak, és ott vala az ő tanítványival.
verso 55
közel vala kedig a zsidóknak húsvétjuk, és sokan menének fel Jeruzsálembe a tartományból húsvét előtt, hogy megtisztítanák magukat.
verso 56
keresik vala azért Jézust, és beszélnek vala önköztük állván a templomba: mi láttatik nektek, hogy nem jött fel ez ünnepnapra?
verso 57
a főpapok kedig és a farizeusok parancsolatot adtak vala ki, hogyha valaki megtudná, hol volna, megmondaná, hogy megfognák őtet.
Libros
