Szent János evangéliuma
capítulo 6
verso 1
ezeknek utána mene Jézus Galileai-tengeren túl, mely vagyon Tibériás mellett.
verso 2
és követi vala őtet nagy sokaság, mert látják vala a csodatételeket, melyeket teszen vala azokon, kik betegek valának.
verso 3
elmene azért Jézus az hegyre, és ott ül vala az ő tanítványival.
verso 4
az húsvét kedig, az zsidóknak ünnepük napja közel vala.
verso 5
mikoron kedig Jézus felemelte volna az ő szemeit, és látta volna, hogy nagy sokaság jönne őhozzá, mondá Fülöpnek: honnét veszünk kenyeret, hogy egyenek ezek?
verso 6
ezt kedig mondja vala kísértvén őtet, mert ő tudja vala, mit teendő volna.
verso 7
felele neki Fülöp: kétszáz pénz ára kenyér nem elég ezeknek, bátor csak egy kicsinyt venne mindenki.
verso 8
mondá neki egy a tanítványok közül, kinek András vala neve, Simon Péternek atyafia:
verso 9
vagyon itt egy gyermek, kinél öt árpakenyér vagyon, és két hal, de micsoda az ennyi nép között?
verso 10
mondá azért Jézus: ültessétek le az embereket! vala kedig ott az helyen sok széna. leülének azért férfiak szám szerint olymint ötezren.
verso 11
vevé azért Jézus az kenyereket, és mikoron hálát adott volna, osztogatta az ő tanítványinak, a tanítványok kedig a letelepedteknek. azon módon az halakból is annyit, amennyit akarnak vala.
verso 12
minekutána kedig megelégedének, mondá az ő tanítványinak: szedjétek fel, akik megmaradtanak, az esőlékeket, hogy el ne vesszenek!
verso 13
felszedék azért, és megtöltenek tizenkét kosárt az esőlékekből, az öt árpakenyérből és a két halból, melyek megmaradtanak vala azoktól, kik ettenek vala.
verso 14
azért az emberek, mikoron látták volna a csodát, melyet Jézus tőn, mondnak vala: mert ez az igaz próféta, ki eljövendő ez világra.
verso 15
mikoron azért megismerte volna Jézus, hogy eljönnének, és elragadnák őtet, hogy királlyá tennék, elfuta ismét a hegyre önnönmaga.
verso 16
hogy kedig estve lőn, az ő tanítványi a tengerre szállanak,
verso 17
és mikoron hajóba mentenek volna, általkelék a tengert, és menének Kafarnaumba. immár kedig sötétségek valának, és mégsem jött vala Jézus hozzájuk.
verso 18
a tenger kedig, ( nagy szél fúván), felfuvalkodik vala.
verso 19
mikoron kedig immáron eveztenek volna huszonöt avagy harminc mélyföldet, láták Jézust, hogy a tengeren járna, és az hajóhoz közelgetne, megfélemlenek.
verso 20
de ő mondá nekik: én vagyok, ne féljetek!
verso 21
akarák azért őtet a hajóba venni, de a hajó mindjárast a földhöz juta, amelyre mennek vala.
verso 22
másodnapon kedig a sereg, mely áll vala az tengeren túl, hogy meglátá, mert egyéb hajó nem volna ott, hanem csak az egy, melybe az ő tanítványi bementenek vala, és hogy Jézus az ő tanítványival együtt nem ment volna a hajóba, hanem hogy az ő tanítványi csak ő maguk mentenek volna el.
verso 23
( jövének más hajócskák is Tibériásból oda a helyre, hol a kenyeret ették vala, minekutána Úr hálát adott volna).
verso 24
mikoron azért látta volna a sereg, hogy Jézus nem volna ott, sem az ő tanítványi, ők is a hajócskákba bemenének, és jövének Kafarnaumba keresvén Jézust.
verso 25
és mikoron megtalálták volna őtet a tengeren túl, mondának neki: Mester, mikoron jöttél ide?
verso 26
felele nekik Jézus, és mondá: bizony, bizony, mondom nektek, kerestek engemet nem azért, hogy a csodákat láttátok, hanem hogy ettetek a kenyerekből, és megelégedtetek.
verso 27
cselekedjetek nem étket, ki elvész, de ki megmarad az örök életre, melyet Embernek Fia ad nektek, mert ezt az Atyaisten megjegyzette.
verso 28
mondának azért neki: mit tegyünk, hogy Istennek cselekedetit cselekedjük?
verso 29
felele Jézus, és mondá nekik: ez az Istennek cselekedeti, hogy higgyetek abba, kit ő bocsátott.
verso 30
mondának azért neki: micsoda jelt tész te azért, hogy lássuk, és higgyünk neked? mit művelkedel?
verso 31
a mi atyáink mannát ettek a pusztába, miképpen meg vagyon írván: kenyeret mennyországból ada nekik enniük.
verso 32
mondá azért nekik Jézus: nem Mózes adott nektek kenyeret mennyországból, de az én Atyám ad nektek igaz kenyeret mennyországból.
verso 33
mert Istennek kenyre az, ki mennyországból szállott le, és ez világnak életet ad.
verso 34
mondának azért neki: Uram, mindenkoron azt a kenyeret adjad minekünk!
verso 35
mondá azért nekik Jézus: én vagyok az életnek kenyere. aki énhozzám jő, nem éhezik, és aki énbennem hiszen, nem szomjúhozik soha.
verso 36
de megmondám nektek, hogy láttatok engemet, de nem hisztek.
verso 37
minden, valakit Atyám nekem ad, énhozzám jő, és azt, aki énhozzám jövend, ki nem vetem.
verso 38
mert leszállottam mennyországból, hogy tegyem, nem, mit én akarok, de azt, amit akar az, ki engemet bocsátott.
verso 39
mert ez annak akaratja, ki engemet bocsátott, Atyámnak, hogy valamit el ne veszítsek mindazokból, kiket énnekem adott, de feltámasszam azokat az utolsó napon.
verso 40
ez kedig annak akaratja, ki engemet bocsátott, hogy minden, valaki látja a Fiát, és hiszen őbenne, örökkévaló életi legyen, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
verso 41
zúgódnak vala kedig a zsidók arról, hogy azt mondta vala: én vagyok az kenyér, ki mennyországból leszállottam.
verso 42
és mondnak vala: nemde ez-e a Jézus, Józsefnek fia, kinek mi mind atyját, anyját ismerjük? mi módon mondja azért: mennyországból szállottam le?
verso 43
felele Jézus azért, és mondá nekik: ne zúgódjatok tinnenközöttetek!
verso 44
senki nem jöhet énhozzám, hanemha Atyám, ki engemet bocsátott, vonandja azt, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
verso 45
írva vagyon a prófétáknál: és lesznek mindnyájan taníttattak Istentől. minden azért, ki hallotta Atyámtól, és megtanulta, énhozzám jő.
verso 46
nem hogy az Atyát valaki látta volna, hanem csak aki Istentől vagyon, az látta az Atyát.
verso 47
bizony, bizony, mondom nektek, valaki énbennem hiszen, örökké él.
verso 49
a ti atyátok mannát őnek a pusztába, és meghalának.
verso 50
ihon vagyon a kenyér, ki mennyországból szállott le, hogy valaki őbenne eszik, meg ne haljon.
verso 51
én vagyok az élő kenyér, ki mennyországból szállottam le. valaki ez kenyérbe eszik, örökké él, és az kenyér, melyet én adok, az én testem ez világnak életéért.
verso 52
vetekednek vala azért önköztük az zsidók mondván: miképpen adhatja ez nekünk az ő testét megennünk?
verso 53
mondá azért nekik Jézus: bizony, bizony, mondom nektek, hogyha nem ehenditek Embernek Fiának testét, és az ő vérét nem isszátok, nem leszen élet tibennetek.
verso 54
aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örökké él, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
verso 55
mert az én testem igaz étek, és az én vérem igaz ital.
verso 56
aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, énbennem lakozik, és én őbenne.
verso 57
miképpen bocsátott engemet az én élő Atyám, és én élek Atyámért, azon módon ki engemet eszen, él, ő is énérettem.
verso 58
ihon vagyon a kenyér, ki mennyországból szállott le, nem miképpen a ti atyátok őnek mannát, és meghalának. valaki ez kenyeret eszi, mindörökké él.
verso 59
ezeket mondá Jézus a zsinagógába, mikoron Kafarnaumba tanítana.
verso 60
sokak azért az ő tanítványi közül, kik ezt hallották vala, mondának: kemény ez beszéd. ki hallgathatja őtet?
verso 61
tudván kedig ezt Jézus ő magába, hogy zúgódnának erről az ő tanítványi, mondá nekik: ez bánt-e meg titeket?
verso 62
mi leszen azért, ha látandjátok Embernek Fiát felmenőt, hol előbb vala?
verso 63
a lélek az, ki életet ad, a test semmit nem használ. ez beszédek, melyeket én szólok nektek, lélek és élet.
verso 64
de vannak némelyek közületek, kik nem hiszik, mert eleitől fogva megismerte vala Jézus, kik volnának a nem hívők, és ki volna őtet elárulandó.
verso 65
és mond vala: az okáért megmondám nektek, hogy senki nem jöhet énhozzám, hanemha az én Atyámtól adatik neki.
verso 66
az időtől fogva sokan az ő tanítványi közül fogyatkozának meg tőle őtet elhagyván, továbbá kedig vele nem járnak vala.
verso 67
mondá azért Jézus a tizenkettőnek: nemde ti is el akartok-e menni?
verso 68
felele neki Simon Péter, és mondá: Uram, kihez mennénk? örökkévaló életnek beszéde vagyon nálad.
verso 69
és mi hisszük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
verso 70
felele Jézus: nemde én választalak-e titeket tizenketten, és egy közületek ördög?
verso 71
mondja vala kedig ezt Júdásról, Simon iskarióti fiáról, mert ez őtet elárulandó vala, noha egy volna az tizenkettő közül.
Libros
