chapter 6
ezeknek utána mene Jézus Galileai-tengeren túl, mely vagyon Tibériás mellett.
és követi vala őtet nagy sokaság, mert látják vala a csodatételeket, melyeket teszen vala azokon, kik betegek valának.
elmene azért Jézus az hegyre, és ott ül vala az ő tanítványival.
az húsvét kedig, az zsidóknak ünnepük napja közel vala.
mikoron kedig Jézus felemelte volna az ő szemeit, és látta volna, hogy nagy sokaság jönne őhozzá, mondá Fülöpnek: honnét veszünk kenyeret, hogy egyenek ezek?
ezt kedig mondja vala kísértvén őtet, mert ő tudja vala, mit teendő volna.
felele neki Fülöp: kétszáz pénz ára kenyér nem elég ezeknek, bátor csak egy kicsinyt venne mindenki.
mondá neki egy a tanítványok közül, kinek András vala neve, Simon Péternek atyafia:
vagyon itt egy gyermek, kinél öt árpakenyér vagyon, és két hal, de micsoda az ennyi nép között?
mondá azért Jézus: ültessétek le az embereket! vala kedig ott az helyen sok széna. leülének azért férfiak szám szerint olymint ötezren.
vevé azért Jézus az kenyereket, és mikoron hálát adott volna, osztogatta az ő tanítványinak, a tanítványok kedig a letelepedteknek. azon módon az halakból is annyit, amennyit akarnak vala.
minekutána kedig megelégedének, mondá az ő tanítványinak: szedjétek fel, akik megmaradtanak, az esőlékeket, hogy el ne vesszenek!
felszedék azért, és megtöltenek tizenkét kosárt az esőlékekből, az öt árpakenyérből és a két halból, melyek megmaradtanak vala azoktól, kik ettenek vala.
azért az emberek, mikoron látták volna a csodát, melyet Jézus tőn, mondnak vala: mert ez az igaz próféta, ki eljövendő ez világra.
mikoron azért megismerte volna Jézus, hogy eljönnének, és elragadnák őtet, hogy királlyá tennék, elfuta ismét a hegyre önnönmaga.
hogy kedig estve lőn, az ő tanítványi a tengerre szállanak,
és mikoron hajóba mentenek volna, általkelék a tengert, és menének Kafarnaumba. immár kedig sötétségek valának, és mégsem jött vala Jézus hozzájuk.
a tenger kedig, ( nagy szél fúván), felfuvalkodik vala.
mikoron kedig immáron eveztenek volna huszonöt avagy harminc mélyföldet, láták Jézust, hogy a tengeren járna, és az hajóhoz közelgetne, megfélemlenek.
de ő mondá nekik: én vagyok, ne féljetek!
akarák azért őtet a hajóba venni, de a hajó mindjárast a földhöz juta, amelyre mennek vala.
másodnapon kedig a sereg, mely áll vala az tengeren túl, hogy meglátá, mert egyéb hajó nem volna ott, hanem csak az egy, melybe az ő tanítványi bementenek vala, és hogy Jézus az ő tanítványival együtt nem ment volna a hajóba, hanem hogy az ő tanítványi csak ő maguk mentenek volna el.
( jövének más hajócskák is Tibériásból oda a helyre, hol a kenyeret ették vala, minekutána Úr hálát adott volna).
mikoron azért látta volna a sereg, hogy Jézus nem volna ott, sem az ő tanítványi, ők is a hajócskákba bemenének, és jövének Kafarnaumba keresvén Jézust.
és mikoron megtalálták volna őtet a tengeren túl, mondának neki: Mester, mikoron jöttél ide?
felele nekik Jézus, és mondá: bizony, bizony, mondom nektek, kerestek engemet nem azért, hogy a csodákat láttátok, hanem hogy ettetek a kenyerekből, és megelégedtetek.
cselekedjetek nem étket, ki elvész, de ki megmarad az örök életre, melyet Embernek Fia ad nektek, mert ezt az Atyaisten megjegyzette.
mondának azért neki: mit tegyünk, hogy Istennek cselekedetit cselekedjük?
felele Jézus, és mondá nekik: ez az Istennek cselekedeti, hogy higgyetek abba, kit ő bocsátott.
mondának azért neki: micsoda jelt tész te azért, hogy lássuk, és higgyünk neked? mit művelkedel?
a mi atyáink mannát ettek a pusztába, miképpen meg vagyon írván: kenyeret mennyországból ada nekik enniük.
mondá azért nekik Jézus: nem Mózes adott nektek kenyeret mennyországból, de az én Atyám ad nektek igaz kenyeret mennyországból.
mert Istennek kenyre az, ki mennyországból szállott le, és ez világnak életet ad.
mondának azért neki: Uram, mindenkoron azt a kenyeret adjad minekünk!
mondá azért nekik Jézus: én vagyok az életnek kenyere. aki énhozzám jő, nem éhezik, és aki énbennem hiszen, nem szomjúhozik soha.
de megmondám nektek, hogy láttatok engemet, de nem hisztek.
minden, valakit Atyám nekem ad, énhozzám jő, és azt, aki énhozzám jövend, ki nem vetem.
mert leszállottam mennyországból, hogy tegyem, nem, mit én akarok, de azt, amit akar az, ki engemet bocsátott.
mert ez annak akaratja, ki engemet bocsátott, Atyámnak, hogy valamit el ne veszítsek mindazokból, kiket énnekem adott, de feltámasszam azokat az utolsó napon.
ez kedig annak akaratja, ki engemet bocsátott, hogy minden, valaki látja a Fiát, és hiszen őbenne, örökkévaló életi legyen, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
zúgódnak vala kedig a zsidók arról, hogy azt mondta vala: én vagyok az kenyér, ki mennyországból leszállottam.
és mondnak vala: nemde ez-e a Jézus, Józsefnek fia, kinek mi mind atyját, anyját ismerjük? mi módon mondja azért: mennyországból szállottam le?
felele Jézus azért, és mondá nekik: ne zúgódjatok tinnenközöttetek!
senki nem jöhet énhozzám, hanemha Atyám, ki engemet bocsátott, vonandja azt, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
írva vagyon a prófétáknál: és lesznek mindnyájan taníttattak Istentől. minden azért, ki hallotta Atyámtól, és megtanulta, énhozzám jő.
nem hogy az Atyát valaki látta volna, hanem csak aki Istentől vagyon, az látta az Atyát.
bizony, bizony, mondom nektek, valaki énbennem hiszen, örökké él.
én vagyok amaz élő kenyér.
a ti atyátok mannát őnek a pusztába, és meghalának.
ihon vagyon a kenyér, ki mennyországból szállott le, hogy valaki őbenne eszik, meg ne haljon.
én vagyok az élő kenyér, ki mennyországból szállottam le. valaki ez kenyérbe eszik, örökké él, és az kenyér, melyet én adok, az én testem ez világnak életéért.
vetekednek vala azért önköztük az zsidók mondván: miképpen adhatja ez nekünk az ő testét megennünk?
mondá azért nekik Jézus: bizony, bizony, mondom nektek, hogyha nem ehenditek Embernek Fiának testét, és az ő vérét nem isszátok, nem leszen élet tibennetek.
aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örökké él, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
mert az én testem igaz étek, és az én vérem igaz ital.
aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, énbennem lakozik, és én őbenne.
miképpen bocsátott engemet az én élő Atyám, és én élek Atyámért, azon módon ki engemet eszen, él, ő is énérettem.
ihon vagyon a kenyér, ki mennyországból szállott le, nem miképpen a ti atyátok őnek mannát, és meghalának. valaki ez kenyeret eszi, mindörökké él.
ezeket mondá Jézus a zsinagógába, mikoron Kafarnaumba tanítana.
sokak azért az ő tanítványi közül, kik ezt hallották vala, mondának: kemény ez beszéd. ki hallgathatja őtet?
tudván kedig ezt Jézus ő magába, hogy zúgódnának erről az ő tanítványi, mondá nekik: ez bánt-e meg titeket?
mi leszen azért, ha látandjátok Embernek Fiát felmenőt, hol előbb vala?
a lélek az, ki életet ad, a test semmit nem használ. ez beszédek, melyeket én szólok nektek, lélek és élet.
de vannak némelyek közületek, kik nem hiszik, mert eleitől fogva megismerte vala Jézus, kik volnának a nem hívők, és ki volna őtet elárulandó.
és mond vala: az okáért megmondám nektek, hogy senki nem jöhet énhozzám, hanemha az én Atyámtól adatik neki.
az időtől fogva sokan az ő tanítványi közül fogyatkozának meg tőle őtet elhagyván, továbbá kedig vele nem járnak vala.
mondá azért Jézus a tizenkettőnek: nemde ti is el akartok-e menni?
felele neki Simon Péter, és mondá: Uram, kihez mennénk? örökkévaló életnek beszéde vagyon nálad.
és mi hisszük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
felele Jézus: nemde én választalak-e titeket tizenketten, és egy közületek ördög?
mondja vala kedig ezt Júdásról, Simon iskarióti fiáról, mert ez őtet elárulandó vala, noha egy volna az tizenkettő közül.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly